A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megbízásából 2003 nyarán nagy horderejű kutatásra került sor a Magyarországon kívüli magyar jellegű kulturális intézményrendszerről. A vizsgálat célja minél teljesebb statisztikai képet kialakítani a szóban forgó intézményekről, áttekinthető és ellenőrizhető adatbázist létrehozni a magyar támogatáspolitika számára. Ezt a célt érte el a kutatócsoport, s eredményeinek összefoglalóját közli ezúttal az Erdélyi Társadalom, egyfajta gyorsjelentésben.
Csata Zsombor szociológus, a BBTE Szociológia Tanszéke Magyar Tagozatának doktorandusz munkatársa, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem doktori hallgatója. Szakterülete a gazdaságszociológia. Kiss Dénes szintén a BBTE Szociológia Tanszéke Magyar Tagozatának munkatársa és az Eötvös Loránd Tudományegyetem doktori hallgatója; szakterülete a falukutatás. Kiss Tamás, szociológus, az ELTE doktori hallgatója; szakterülete a demográfia.
A tanulmány szerzője – szociológus, a kolozsvári BBTE Szociológia Tanszékének doktorandusz munkatársa, a BKÁE doktori hallgatója – az erdélyi magyar fiatalok iskolázottsági esélyeit, annak származás szerinti meghatározottságát, illetve a származás hatásának időbeli változását kutatta.
Kiderül: a származás (képzettségi háttér és vagyoni helyzet) meghatározó ereje az alacsonyabb iskolai szintektől a magasabbak irányába csökken. Ugyanakkor a továbbtanulás magyarázatában a középiskolai szinten a vagyoni helyzetnek, a felsőfokú szinten pedig a képzettségi háttérnek van elsőrendű szerepe...
A romániai magyarság létszámcsökkenésének egyik fő oka az alacsony gyermekvállalási kedv. E tanulmány fő célja a gyermekvállaláscsökkenés összetevőinek regionális vizsgálata, beleértve a születések, a termékenység és a halálozások alakulását is, az országos és európai tendenciákra, illetve a magyar népesség regionális elhelyezkedésére való tekintettel. Az elemzés egyik fő következtetése, hogy Erdélyben a termékenység regionális eltérései jelentősebbek, mint a nemzetiség szerinti különbségek.A szerző szociológia és demográfia szakos egyetemi adjunktus, a BBTE Szociológia Tanszék Magyar Tagozatának munkatársa. Az ELTE-n szerzett doktori címet 2004-ben.
A tanulmány szerzői kutatásaik során, pár évvel ezelőtt figyeltek fel arra a jelenségre, hogy (Romániában) a fiatal korosztályokban a falusi népesség van többségben. A későbbi statisztikai évkönyvek szerint ez a többség az újabb korosztályok belépésével hullámszerűen terjedt. A tanulmányban ehhez az észrevételükhöz szolgáltatnak adatokat és érveket. A jelenség vizsgálatával bevárták a 2002. évi romániai népszámlálás korstruktúrára vonatkozó adatait. Az elemzésükben főleg ezekre támaszkodnak, de felhasználják a 2001-es Demográfiai Évkönyv, illetve a 2002-es Statisztikai Évkönyv adatait is.
A szerzőkről: Mezei Elemér matematikus, a szociológiai tudományok doktora, a BBTE Szociológia Tanszéke magyar tagozatának adjunktusa. Szakterülete a matematikai statisztika, demográfia. Szerzőtársa, dr. Rotariu Traian szintén matematikus és szociológus, egyetemi tanár; a BBTE Szociológia Karának dékánja; szakterülete a demográfia.
A kelet és közép-európai rendszerváltások nemcsak az érintett országok politikai és gazdasági szerkezetét rajzolták át, de az addig elfojtott migrációs folyamatok kibontakozását is eredményezték.A határok átjárhatóságával ugyanakkor a migrációs modellek sokfélesége alakult ki és a kelet-nyugat irányú migráció már nem jelenti a visszatérés lehetősége nélküli távozást a szülőföldről. Milyen társadalmi, gazdasági, politikai feltételek és egyéni motivációk összefonódása eredményezi és milyen tényezők működtetik napjainkban e migrációs folyamatot? Valóban tekinthető-e az országhatárok több mint nyolcvan évvel ezelőtti eltolódása, az ún. „virtuális migráció" a jelenbeli folyamatok gyökerének? Valóban sorolható-e – és ha igen, mely vonatkozásait tekintve – az ún. etnikai migráció kategóriájába e kivándorlás? Vagy csupán a célország választásában van szerepe az etnicitásnak, de a fő mozgatórugók gazdasági természetűek? – teszi fel a kérdéseket a szerző, aki szociológus, egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte, jelenleg pedig a Központi Statisztikai Hivatal munkatársa.
A romániai magyarokra vonatkozó demográfiai kutatásoknak a 2002. évi romániai népszámlálások adtak lendületet. A legfontosabb megválaszolandó kérdés az volt, hogy mivel magyarázható a magyar népesség mértékében a szakértőket is meglepő fogyása. Ők gyakorlatilag megegyeztek abban, hogy három fő tényezővel kell számolnunk. Ezek a természetes népmozgalom, a migráció, illetve az asszimiláció. Az első tényezőt, a természetes népmozgalmi folyamatok alakulását járja körül e tanulmány szerzője, aki szociológus, diplomáját a kolozsvári BBTE Szociológia Szak Magyar Tagozatán szerezte. Jelenleg az RMDSZ szakértőjeként a Demográfiai Munkacsoport szervezője, illetve az ELTE doktori hallgatója. Érdeklődési területei: demográfia, nemzetközi migráció, biográfia-elemzés.
A legutóbbi Ifjúság 2004 évi vizsgálat megerősíti, hogy Magyarországon a 90-es évektől ment végbe az az ifjúsági korszakváltás, amely a fejlett nyugati országokban az 50-es évek végén, 60-as években indult meg, és a nyolcvanas évekre befejeződött. Az ifjúsági korszakváltás jellemzője az oktatási expanzió – az, hogy a fiatalok egyre szélesebb csoportja egyre nagyobb számban kerül be a közép- és felsőoktatásba.
Mint ismeretes, a túlnépesedés és az ezzel szoros összefüggésben kutatott időszaki migráció nem egy munkának képezte fókuszát, azonban e munkák rendre megkerülték nem csak a szorosabb értelemben vett falut, hanem annak szűkebb földrajzi környezetét is. Ugyancsak kutatott téma napjainkban a társadalmi szerkezet átalakulása, az életstratégiák megváltozása a székely falvakban, azonban Farkaslaka szintjén ezeket a problémákat sem vizsgálta még senki. A megnevezett megközelítési szempontok mellett a székelyföldi makrotársadalmi problémák mikroszintű kivetítésével párhuzamosan kérdéseink főleg a faluban egyre hangsúlyosabban jelentkező jelenségre, a vállalkozói kultúrára irányulnak. A vállalkozói kultúra és megjelenésének kérdésköre a szerzők (néprajz szakos kutatók, a kolozsvári BBTE MA hallgatói) értelmezése szerint a falu közelmúltjának és jelenének egyik legfontosabb jelensége, megragadásával és feltárásával egy lokális társadalom képét szándékozták felvázolni. A figyelem központjában: a szénégetők.
A szerzők – társadalomföldrajz szakos kolozsvári egyetemi oktatók – elemzésük során arra a következtetésre jutottak, hogy az erdélyi szórvány- vagy félszórvány magyarság arányainak és létszámának problémakörét árnyaltabban kell kezelni. Egyértelmű, hogy a szocialista iparosodás és falu-város migráció etnikai vesztesei az első világháború előtt még jórészt magyar többségű városok – 1956-ban még Kolozsvár, Bánffyhunyad, Nagyvárad stb. magyar többségűek, 2002-ben már csak Nagyszalonta és Érmihályfalva. Az eddigi etnikai kutatások figyelmét elkerülte az a tény, hogy létezik egy olyan községcsoportot, ahol a változások a magyarok arányainak kedvező módon zajlottak le. Erre a tényállásra a megfogalmazandó településstratégiáknak is építeniük kell. A vidéki magyarság etnikai térszerkezetének homogenizálása elsősorban a városi peremközségekben és az erőteljesen iparosított községekben ment át jelentésváltozásokon, de a hagyományos magyar etnikai szigeteken (Kalotaszeg, Mezőség) lehatárolhatunk egy olyan község csoportot, ahol a magyarok aránya erősödött.
A szellemi munkaerőpiac túltelítettsége, a felsőoktatás túlnépesedése, a háborús és az azt követő konjunktúra ekkortájt egész Európa-szerte megfigyelhető, mint ahogy az is, hogy a mennyiségi túlfejlődés a felsőoktatás és a diploma által elvileg megnyíló munkapiacok minőségi romlását vonta maga után. Akár kisebbségi, akár többségi helyzetben, románok és magyarok viszont hajlamosak voltak egyaránt egymást okolni ezért az általános jelenségért...
A következő tanulmány szerzője történész, politológus, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem oktatója.
Ebből a tanulmányból a 2001-es Bálványosi/Tusnádi/„Tusványosi" Nyári Szabadegyetem és Diáktábor résztvevői körében végzett adatfelvétel néhány eredményét ismerhetjük meg, egyes összefüggések vizsgálata, illetve azok értelmezése révén. A szerzők szociológusok, a BBTE munkatársai.
Ez a tanulmány az Erdélyben működő magyar ifjúsági szervezetek1 szociológiai elemzése. Lényegében ezek a csoportosulások, egyesületek szervezetszociológiai jellemzőinek és funkcióiknak a leírására, az általuk alkotott szféra meghatározó dimenzióinak a megragadására, szociológiai sajátosságuk kiemelésére vállalkozik a szerző, aki szociológus, a Románia Magyar Demokratikus szövetség ügyvezető elnökségének szakértője. Egyik alapvető következtetése: Az ifjúság szervezett szférájáról elmondható, hogy gyenge kötésű hálózatok alkotják, de ugyanakkor az őt alkotó szervezetek közötti kommunikáció hangsúlyos. A hálózat strukturális hierarchiája figyelhető meg, amely különböző szinteken létrejött egyeztető tanácsokon keresztül országos ernyőszervezetek felé halad. Ennek ellenére a hálózatok sűrűsége lokális szinten nyilvánvalóbb, a helyi szinten társszerveződések és partneri kapcsolatok jönnek létre a társadalom más intézményeivel, szervezeteivel – elsősorban a „felnőtt" civil szervezetekkel, az egyházakkal és az RMDSZ-el.
Habár az erdélyi magyarok Magyarország irányú migrációjának különböző vonzatait leíró és elemző irodalom egyáltalán nem mondható szegényesnek, az 1990 utáni Magyarország irányú tanulási célú migrációról viszonylag kevés írás születetett. Horváth István tanulmánya az erdélyi magyar fiatalok (egyetemi szintű) tanulási migrációjának időbeni dinamikáját, beindulásának strukturális kontextusát, illetve az ezt a mozgást generáló általánosabb társadalmi, szűkebben vett felsőoktatási intézményes környezetének (szűkebben az oktatási rendszer, a munkaerőpiac és általában a rétegződési rendszer közötti összefüggések) időbeni alakulását elemzi. A szerző szociológus, a kolozsvári egyetem Szociológia Tanszéke Magyar Tagozatának oktatója, szakterülete az etnicitás kutatása, ezen belül a kétnyelvűség vizsgálata, illetve a migrációkutatás.
Ebben a tanulmányban a Magyarországgal határos országok magyarlakta régióinak 15–29 éves korú népességének körében az ifjúsági életszakasz kialakulását és hosszúságát, a felnőttkorra való áttérésre vonatkozó fontosabb életesemények bekövetkezésének korát és módját vizsgáljuk, a Mozaik 20011 kutatás magyar és többségi almintái alapján, amelyek egy társadalom sajátos röntgenképének is tekinthetők. A szerző szociológus, a kolozsvári tudományegyetem oktatója.
A szerző – Gábor Kálmán, magyarországi ifjúságkutató szociológus – kiinduló tétele a magyarországi fiatalok és a határon túli magyar fiatalok vizsgálatakor, hogy a kilencvenes években, a kommunizmus összeomlása után a fiatalok a perifériáról a centrumba kerültek. Ez azt jelenti, hogy mind a magyarországi, mind a határon túli magyar fiatalokra éppen úgy mint a nyugat-európai fiatalok vállára többféle nyomás nehezedik: a munkanélküliségtől az iskolai versenyig, a korai önállósodástól, a piaci szereplővé válástól a feszültségoldó technikák használatáig. A kelet-európai fiatalok számára a centrumba kerülés az erősödő versenyben növekvő esélyeket jelent, de mindenekelőtt a nyugat-európai fiatalokkal azonos, illetve közel hasonló kihívásokra való válaszok kényszerét.