A romániai magyarság létszámcsökkenésének egyik fő oka az alacsony gyermekvállalási kedv. E tanulmány fő célja a gyermekvállaláscsökkenés összetevőinek regionális vizsgálata, beleértve a születések, a termékenység és a halálozások alakulását is, az országos és európai tendenciákra, illetve a magyar népesség regionális elhelyezkedésére való tekintettel. Az elemzés egyik fő következtetése, hogy Erdélyben a termékenység regionális eltérései jelentősebbek, mint a nemzetiség szerinti különbségek.A szerző szociológia és demográfia szakos egyetemi adjunktus, a BBTE Szociológia Tanszék Magyar Tagozatának munkatársa. Az ELTE-n szerzett doktori címet 2004-ben.
A tanulmány a 2011. évi romániai népszámlálás végleges eredményei alapján készült elemzés. Az ország állandó (stabil) népességszáma 20 121 641 fő, de ebből 1,18 millió lakos adatait országos regiszterekből vették át, anélkül, hogy a számlálás során megkérdezték volna őket, ezért a nemzetiségük, anyanyelvük sem ismert. Ez a tény több problémát vet fel, és az előzetes eredmények használhatóságát is csökkenti. A tanulmány során két dologra fókuszálunk. Egyrészt vizsgáljuk, értékeljük, a 2011-es romániai népszámlálás megszervezésének és módszertanának sajátosságait, az ország népességszámát, gazdasági aktivitását és különösen a nemzetiségi összetételre vonatkozó adatokat, rámutatva a fennálló hiányosságokra. Külön kitérünk az „ismeretlen nemzetiségű" népesség összetételének vizsgálatára. Másrészt, vizsgáljuk, az ország lakosságának a gazdasági aktivitását, iskolázottságát, foglalkoztatottságát és foglalkozási rétegződését nemzetiségi összetétel szerint, különös tekintettel a magyar nemzetiségű népességre.
Ebben a tanulmányban a Magyarországgal határos országok magyarlakta régióinak 15–29 éves korú népességének körében az ifjúsági életszakasz kialakulását és hosszúságát, a felnőttkorra való áttérésre vonatkozó fontosabb életesemények bekövetkezésének korát és módját vizsgáljuk, a Mozaik 20011 kutatás magyar és többségi almintái alapján, amelyek egy társadalom sajátos röntgenképének is tekinthetők. A szerző szociológus, a kolozsvári tudományegyetem oktatója.
E tanulmány az erdélyi magyarok nemzeti identitásának szociológiailag leírható sajátosságait elemzi. Az empirikus adatok a Társadalmi kapcsolathálók és nemzeti identitásminták Erdélyben című kérdőíves kutatásból származnak, amelynek adatfelvételére 2000 áprilisában volt, s amelyet a prágai Research Support Scheme program támogatott. A kérdőívezés mintája 1756 elemű volt, melyben a magyar alminta 925, a román 831 esetből állt. A minta a tág értelemben vett Erdélyre terjedt ki.
A szerző a BBTE Szociológia Tanszékének munkatársa (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).
A tanulmány célja az erdélyi magyarok természetes nemzeti identitásának vizsgálata ún. bővített gyorsjelentés formájában. A témakör magába foglalja a kisebbségi, kulturális, nemzeti és az állampolgári identitáselemek vizsgálatát a Kárpát Panel kutatás 2007. évi adatfelvétele alapján. A megkérdezett minta öt országban 2930 esetet tartalmaz. Erdélyben 900 magyar anyanyelvű személyt kérdeztünk meg. A mintavétel a háztartások szintjén többlépcsős véletlen kiválasztással történt, a háztartás keretein belül pedig a kérdezőbiztosok szabad kvótás módszerrel választották ki a megkérdezettet.A vizsgálat során az erdélyi magyarok identitáselemeinek feltárására és leírására törekedtünk, választ keresve olyan kérdésekre, mint a kultúrnemzet eszméjének identitásformáló szerepe, a saját nemzeti csoport természete, illetve a romániaiság konstrukciója. A tanulmány második részében a magyarsághoz való tartozást kifejező szimbólumokat elemezzük, valamint azt, milyen szociodemográfiai jellemzők szerint lehet eltéréseket észlelni a nemzeti identitástudatban? A szerző szociológus, a kolozsvári BBTE Szociológiai Tanszékének docense (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).
A tanulmány az erdélyi magyarok nemzeti hovatartozásról, csoporthatárokról, hazafogalomról, előítéletességről, etnocentrizmusról, az érzelmi viszonyulások megélésének módjáról alkotott reprezentációit elemzi, minőségi módszerrel. A fókuszcsoportok elemzése során három kérdésre kerestük a választ. Az első, hogy milyen nemzethatárokat jelölnek meg, milyen értelmezést adnak a nemzethez való tartozásnak. A második, hogyan nevezik meg a hazájukat, és ehhez milyen értelmezéseket kapcsolnak. A harmadik, a Magyarországhoz való viszonyulásuk módját, jellegét kutatta. A válaszok alapján az erdélyi magyarok nemzetről, nemzeti hovatartozásáról alkotott képéről két markáns nemzeti diskurzust különítünk el: az esszencialista-radikális, valamint a kvázi-primordialista, mérsékelt diskurzust, amelyek a mindennapokban bizonyos szintig keveredhetnek.
Veres Valér – BBTE Szociológia Tanszék, Kolozsvár
A tanulmány témája a kolozsvári egyetemi hallgatók szakválasztási motivációinak összetett vizsgálata, az iskolai képzés kompetenciáinak percepciója tükrében. Kutatási kérdéseink: az egyetemi képzésben a szakválasztás hogyan differenciálódik társadalmi származási háttér és nemzetiség szerint, mennyire érvényesül az a tendencia, hogy szakválasztásban az alacsonyabb társadalmi származású fiatalok inkább a munkaerőpiacon könnyebben értékesíthető diplomák megszerzése felé orientálódnak, a nagyobb költséghatékonyság értelmében? A szakválasztás motivációi mint a továbbtanulási aspirációk megnyilvánulási formái, milyen mértékben támaszkodtak a szakmai érdeklődésre, vagy a költség-haszon számításon alapuló diplomaszerzésre, amely viszonylag gyorsan „átváltható” munkahelyi jövedelemszerzésre? Ugyanakkor, kíváncsiak vagyunk arra is, hogyan struktuálódnak a motivációk nemzetiség vagy tannyelv szerint. A középiskola és az egyetem által alakított kompetenciák percepciójának van-e valamilyen osztályspecifikus vagy más szociológiailag megragadható jellege, illetve összefüggése a szakválasztási motivációval?Az elemzés empirikus forrása a kolozsvári tudományegyetemek diákjai körében 2015. júniusában végzett nagyszabású online felmérés, 3732 diák válaszán alapul.Kulcsszavak: egyetemi hallgatók, szakválasztás, továbbtanulási motivációk, iskolai kompetenciák, nemzetiség
A tanulmány a „United Networks – integrált kezdeményezés hátrányos helyzetű közösségek felzárkóztatásáért” című projekt keretében készült, amelyet a Gyulafehérvári Caritas – Szociális Gondozás iroda partnerségben a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociális Munkásképző Karával, valamint a Maros, Hargita és Kovászna Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóságokkal és a Caritas Norvégiával közösen folytatott 2015 májusától 2016 decemberéig. Ezen írásunk célja elsősorban módszertani, azaz bemutatni két egymást kiegészítő makrostatisztikai index felépítését (anyagi depriváció- és munkanélküliség-index, illetve lakhatási deprivációindex) és ezek összevetését két hasonló jellegű indexekkel, pontosabban a D. Sandu (2002) által használt községszintű fejlődési indexszel és a Teșliuc, Grigoraș és Stănculescu (2016) által használt településszintű marginalizációs indikátorokról (2016). Mindhárom index által felvázolt kvantitatív képet összevetettük kvalitatív helyzetjelentésekkel, amelyek polgármesterekkel, iskolaigazgatókkal, szociális munkásokkal és mediátorokkal készült interjúkra és helyszíni megfigyelésre alapulnak. 20 székelyföldi községet látogattunk meg ezzel a céllal.
A kutatási kérdésünk arra keresi a választ, hogy az az indikátorrendszer, amely hivatalos statisztikai adatokon alapul, mennyire mutatja a szegény és/vagy marginalizált zónákat a kvalitatív módszerrel vizsgált, a terepen tapasztalható helyzethez képest, valamint a helyi, projektbeli tapasztalatok mennyire igazolták vissza a statisztikai adatok által mutatott helyzetet. Különös figyelmet fordítunk a hátrányos helyzetű romák által lakott falurészekre, illetve ezek társadalmi és területi marginalizált helyzetére.
Kulcsszavak: településszintű deprivációs index, roma hátrányos helyzet, Erdély, Székelyföld
A tanulmány Románia és a romániai társadalom változását vizsgálja az 1989-es rendszerváltozástól napjainkig. A társadalmi változást fejlődésként való értelmezésének az ENSZ és az OECD által is támogatott komponensmegközelítés alapján operacionalizáltuk, amelynek értelmében a társadalmi viszonyokat komponensek szerint vizsgálják. A komponenseket különböző gazdasági és társadalmi indikátorok segítségével mértük, és két megközelítésmódot tartottunk szem előtt tartani, az egyik a külső összehasonlítás, amelynek értelmében Románia, illetve az erdélyi magyarok helyzetét fogjuk megvizsgálni európai és közép- és kelet-európai, regionális összehasonlításban, a másik az időbeli változások vizsgálata, amikor az 1989/90. évi rendszerváltás óta történt változásokat tekintjük át komponensek szerint, különös tekintettel Erdélyre és a magyarságra, amikor az adatok lehetővé teszik.
A tanulmány három kutatási kérdésre keresi a választ. Az egyik arra vonatkozik, hogy milyen változásokat figyelhetünk meg, beszélhetünk-e társadalmi fejlődésről Románia vonatkozásában 1990 és 2016 között, milyen dimenziókban erőteljesebb ez, és milyen mértékben vonatkozik a romániai/erdélyi magyarokra? Továbbá, milyen mértékű fejlődésbeli növekedésről beszélünk Romániában Közép- és Kelet-Európa (továbbiakban KKE) kontextusában? Végül a társadalmi-gazdasági fejlődés tekintetében érvényesül-e, és ha igen, milyen mértékben az EU-integrációs folyamat a KKE-térségben?
Kulcsszavak: társadalmi változás, fejlődés, GDP, humán fejlettségi index, Románia, Európa