A modern társadalomtudományok állandó útkeresésben vannak, különösen ma, amikor a globalizáció és hálózatosodás, a világrendszer krízise, alapjaiban változtatják meg azt a közeget – a társadalma(ka)t –, amelyet kutatnak. Az új kihívásokat, amelyek új fogalomrendszert és elméletet, valamint megújult kutatási dinamikát, azaz gyakorlatot követelnek, ráadásul a politikai fejlemények is érintik. A populista politika ma a (társadalom)tudományok két alapfogalmát, a tényeket és az igazságot kezdik ki. Három olyan témát vázoltam, melyek megújításra szorulnak: médiaszociológia (nyilvános és magánszféra újabb keveredése, hálózatosodás), gendertanulmányok (nemtelen hiteltelenítési kísérletek) és multikulti (mely lehet mint ideológia halott, viszont de facto, nagyon is létezik). Mindhárom téma a viták középpontjába került, és kérdés, hogy a társadalomtudományok képesek lesznek-e megfelelni azoknak a kihívásoknak, melyek e témák kapcsán fölmerülnek.
Kulcsszavak: globalizáció, hálózatosodás, online médiák, gendertanulmányok, multikulti.
Az Erdélyi Társadalom előző számaiban megjelent szövegek folytatásaként ezúttal a középkori városban kikristályosodott maszkulinitásmintázatokat állítom érdeklődésem fókuszába. Az urbánus maszkulinitás par excellence képviselőit a céhes szervezetekbe tömörült polgárokban találom meg. Az első alfejezetben bevezetem a sűrű város fogalmát, amellyel vizsgálódásom színterét, ezt a rendkívül komplex társadalmi közeget kívánom jelölni, majd néhány egymással összefüggő globális és makrostrukturális tényezőre vezetem vissza a középkori városok létrejöttét. A második alfejezetben a céhekkel, vagyis a kereskedők és kézműves mesteremberek eskü révén szentesített, a tagok közös érdekeit képviselni hivatott közösségeivel kapcsolatos legfontosabb ismereteket igyekszem összefoglalni. A harmadik alfejezetben az urbánus maszkulinitás, valamint a lovagi és klerikus maszkulinitás közötti hasonlóságokat és különbségeket vázolom föl. Amellett érvelek, hogy a városi ember habitusa és praxisa közelebb áll a klerikushoz, mint a lovaghoz, mivel az urbánus maszkulinitást inkorporáló kereskedők, mesteremberek és kézművesek elfojtják erőszakos késztetettségeiket, és a racionális és szakszerű munkafolyamat fegyelmezett kivitelezése köré szervezik életüket. A negyedik alfejezetben kifejtem, hogy a klerikus maszkulinitás elterjedése a sűrű város strukturális föltételei által közvetített habitustranszferként értelmezhető. Ezt követően a habitusok három formáját különböztetem meg: a lovag szituacionálisan kondicionált plurális habitussal, a klerikus strukturálisan kondicionált homogén habitussal, a városi polgár pedig relacionálisan kondicionált homogén habitussal rendelkezik.
Kulcsszavak: középkor, maszkulinitások, város, céhek, habitusok
Tanulmányunk egy romániai tömbmagyar kistérségben, az Érmelléken 2015 tavaszán végzett kérdőíves vizsgálatra (N=465) épül. A feltáró kutatás célja a kisebbségi és kettős kisebbségi helyzetben élő magyar és magyar roma általános iskolás tanulók középfokú továbbtanulási szándékának megismerése, és azoknak a hatásoknak a vizsgálata, amelyek a továbbtanulási elgondolást differenciálttá teszik. Korábban a vizsgálati terepen nem készült olyan témájú felmérés, amely a továbbtanulási elképzelések kapcsán összefüggéseket keres a térség szociálökológia jellemzői és a családi háttér, a szociokulturális tényezők között. A kapott eredményekből jelen tanulmányunkban a hetedik és nyolcadik osztályos magyar cigány tanulók (N=85) jellemzőire és továbbtanulási terveire vonatkozó adatokat mutatjuk be. A dolgozat az általános iskolát követő szintváltások folyamatának közelebbi megismeréséhez és az erre vonatkozó döntést befolyásoló tényezők feltárásához visz közelebb. Az empirikus vizsgálat a diákok iskolai útvonalának a megismerését teszi lehetővé, amelyek jó előrejelzői a továbbtanulási utaknak. A tervezett iskolai végzettség révén kirajzolódik a munkaerőpiaci helyzet és az elérhető társadalmi státus szintje.
Kulcsszavak: Érmellék, kettős kisebbség, romák, továbbtanulást befolyásoló tényezők, továbbtanulási szándék, oktatási esélyhányados
Az írás bemutatja néhány eredményét a MIGROM – The immigration of Romanian Roma to Western Europe: Causes, Consequences, and Future engagement strategies projektnek, amely az Európai Unió Hetedik Keretprogramjának (FP7 – GA319901) támogatásával valósult meg. A romániai kutatócsoport a migráns romák származási településein végzett terepmunkát, azzal a céllal, hogy felvázolja a mobilitási módozatokat, társadalmi hálózatokat, financiális átutalásokat és a hazahozott, nem anyagi természetű tudásformákat (remittences), valamint a migráció hatását a származási közösségekben.
Kulcsszavak: roma migráció, származási közösség, mobilitási módozatok, hálózatok, átutalások, helyi fejlődés
Írásunkban a Székelyföldi romakérdésekkel foglalkozó civil szervezetek sajátosságait vizsgáljuk, azt tekintve át, hogy ezek mennyire és hogyan fedik le e területet, milyen erőforrásokkal rendelkeznek, milyen tevékenységeket folytatnak, milyen típusaik különböztethetők meg, valamint hogy e jellemzők milyen mértékben térnek el az országos adatoktól. E célra a SocioRoMap kutatási program kvantitatív adatait használva azt a következtetést vonjuk le, hogy miközben a régióban a szervezetsűrűség viszonylag magas, a szervezetek nagy része nem romák, hanem magyarok által működtetett, a roma szervezetek körében pedig országos jelentőségűek nincsenek. Ez a sajátosság azt eredményezi, hogy a térség szervezetei a roma szervezetek országos hálózatába gyengén integráltak, a szervezetek a romaprojektekkel kapcsolatos területi munkamegosztási rendszerbe inkább „partnerszervezetekként” kerülhetnek be, mintsem projektek kezdeményezőiként. E hátrányos helyzet, sajátos okokból kifolyólag, a szervezetek anyagi helyzetében nem tükröződik, ám ettől még a roma közpolitikák számára elérhető erőforrásokhoz való nehezebb hozzáférést eredményez, illetve a roma népesség nagyobb mértékű kiszorulását a velük kapcsolatos problémák és prioritások definiálásából, valamint a romaprojektek megvalósításával járó anyagi előnyökből. Elemzésünk leíró jellegű, melynek célja a Székelyföldi roma közpolitika tervezésének segítése.
Kulcsszavak: roma civil társadalom, roma civil szervezet, romaprojekt, Székelyföld
A tanulmány a munkaerőpiaci helyzet és a jövedelmek etnikai eltéréseit vizsgálja a népszámlálási statisztikák, valamint a Labor Force Survey romániai adatai alapján. Az eredmények azt mutatják, hogy az etnicitás mentén erősödnek a társadalmi egyenlőtlenségek. A romák többsége a társadalom perifériáján, rendkívül kiszolgáltatott helyzetben él. Kisebb hányaduk, aki keresőtevékenységet végez, javarészt a másodlagos munkaerőpiacon dolgozik, ahol csupán rosszul fizetett, alkalmi állást talál magának. Ugyan a lemaradás összehasonlíthatatlanul kisebb mértékű, de a magyarok társadalmi pozíciói is rosszabbak az átlagnál, ez előnytelenebb állásokat és relatív értelemben gyorsan romló jövedelmeket jelent. Az elemzés egy további fontos következtetése, hogy az alkalmazottak körében az etnikai metszetben észlelt jövedelemkülönbségek egy jelentős része már nem magyarázható azzal a strukturális útfüggőséggel, amelyről úgy gondoljuk, hogy a szocialista diktatúra diszkriminatív gyakorlatának örökségeként maradt ránk. A jövedelemeloszlást magyarázó modellünkben ugyanis kontroll alatt tartottuk azokat a tényezőket, amelyek a magyarok hagyományosan rossz pozícióit tükrözik (pl. alacsonyabb képzettség, kevesebb magyar a vezetői pozíciókban stb.).
Kulcsszavak: munkaerőpiaci egyenlőtlenségek, jövedelmi egyenlőtlenségek, etnikai kisebbségek, Románia
A tanulmány egy vegyes etnikai összetételű falu pünkösdi roma közösségének vallási és társadalmi változásait, a migrációs gyakorlatok és a pünkösdizmusra való áttérés közötti kapcsolatokat elemzi. A tanulmány első felében a szerző bemutatja a roma közösséget és felvázolja, hogy esetükben milyen körülmények között jelent meg a pünkösdizmus. Ezt követően kerül sor a romák által működtetett két típusú migráció, a főként észak-európai államokra koncentráló, koldulásra berendezkedő, valamint az elsősorban nyugat-európai államokba való hosszabb távú tartózkodásra/megtelepedésre irányuló migráció bemutatására. Az elemzés rámutat a külföldi migrációhoz kötődő jövedelmek jelentőségére a romák helyzetének változásában, valamint a pünkösdi vallás szerepére a roma közösségben beinduló modernizációs változásokban.
Kulcsszavak: roma, Moldva, pünkösdizmus, migráció, koldulás.
A roma gyerekek alacsony iskolai részvétele és a körükben tapasztalható magas iskolaelhagyási arány egyike a legproblematizáltabb témáknak a roma populáció integrálásával kapcsolatban. A megközelítések azonban a leggyakrabban a többségi populáció szemszögéből láttatják a problémát, a kudarcok okait kizárólag a jelzett populáció sajátosságaiban keresve, ezzel a felelősséget rájuk hárítva. A roma populáció integrálására vonatkozó európai uniós kötelezettségvállalások nyomása alatt az oktatási törvény tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek célja a roma gyerekek iskolai integrációjának megkönnyítése. A látványos eredmények azonban elmaradnak.
Jelen tanulmány annak próbál utánajárni, hogy melyek azok az oktatási rendszerben, illetve a rendszer és roma gyermekek interakciójából származó akadályok, amelyek megnehezítik ennek a populációnak az iskolai inklúzióját. A felhasznált adatok két, a roma gyerekek iskolai integrációjának elősegítését megcélzó, Norvég Alapok által finanszírozott projekt keretén belül végzett tevékenységekből származnak. A tanulmány elsősorban azokra a félstrukturált interjúkra épül, amelyek a pataréti roma családok iskolával kapcsolatos tapasztalatira vonatkoztak, illetve az oktatási rendszernek a marginalizált roma gyerekek szükségleteire adott válaszmódjait vizsgálták.
Az eredmények azt mutatják, hogy a romániai oktatási rendszer teljesítménycentrikussága, az iskoláknak az országos felméréseken, illetve a tantárgyversenyeken elért eredmények alapján történő hierarchizálása olyan kontextust teremt, mely az elitizmusnak és nem a hátrányos helyzetből induló gyermekek integrálásának kedvez. Mindezek mellett a roma gyermekek az iskolában is szembesülnek azokkal a sztereotípiákkal, melyekkel az ország nem roma lakossága ez utóbbiak irányába viseltetik. Az oktatási rendszer általános sajátosságai az előítéletekkel kibővülve olyan iskolai kontextust teremtenek, melyben a roma gyerekek beilleszkedési esélyei alacsonyak maradnak.
Kulcsszavak: inkluzív iskola, tanulás és részvétel útjában álló akadályok, roma tanulók, iskolai motiváció
A tanulmány a „United Networks – integrált kezdeményezés hátrányos helyzetű közösségek felzárkóztatásáért” című projekt keretében készült, amelyet a Gyulafehérvári Caritas – Szociális Gondozás iroda partnerségben a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociális Munkásképző Karával, valamint a Maros, Hargita és Kovászna Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóságokkal és a Caritas Norvégiával közösen folytatott 2015 májusától 2016 decemberéig. Ezen írásunk célja elsősorban módszertani, azaz bemutatni két egymást kiegészítő makrostatisztikai index felépítését (anyagi depriváció- és munkanélküliség-index, illetve lakhatási deprivációindex) és ezek összevetését két hasonló jellegű indexekkel, pontosabban a D. Sandu (2002) által használt községszintű fejlődési indexszel és a Teșliuc, Grigoraș és Stănculescu (2016) által használt településszintű marginalizációs indikátorokról (2016). Mindhárom index által felvázolt kvantitatív képet összevetettük kvalitatív helyzetjelentésekkel, amelyek polgármesterekkel, iskolaigazgatókkal, szociális munkásokkal és mediátorokkal készült interjúkra és helyszíni megfigyelésre alapulnak. 20 székelyföldi községet látogattunk meg ezzel a céllal.
A kutatási kérdésünk arra keresi a választ, hogy az az indikátorrendszer, amely hivatalos statisztikai adatokon alapul, mennyire mutatja a szegény és/vagy marginalizált zónákat a kvalitatív módszerrel vizsgált, a terepen tapasztalható helyzethez képest, valamint a helyi, projektbeli tapasztalatok mennyire igazolták vissza a statisztikai adatok által mutatott helyzetet. Különös figyelmet fordítunk a hátrányos helyzetű romák által lakott falurészekre, illetve ezek társadalmi és területi marginalizált helyzetére.
Kulcsszavak: településszintű deprivációs index, roma hátrányos helyzet, Erdély, Székelyföld