A tanulmány empirikus alapját egy félstrukturált interjúsorozat adja, amit 2012-ben készítettek a szerzők, és aminek narratíváit (egyéb médiabeli szövegekkel együtt) a kritikai kultúrakutatás ismert módszertani eljárásaival dolgoztak fel. A „csíki hoki” újradefiniálásával indul a szöveg és alapvetően a jégkorong adott régióban való társadalomtörténetének újrainterpretálására vállalkozik. Az értelmezés magjaként a szerzők a csíki hoki közösségi és etnicizált, erősen tradicionális és amatőr jellegét, megjelenésének, konszolidálódásának, valamint fönnmaradásának történetitársadalmi-kulturális értelemben sajátos kontextusát hozzák előtérbe. A jégkorong (szub)kultúra modernizációjának és professzionalizálódásának elmaradását, a (neo)tradicionalista lokális és regionális mentalitások erőteljes jelenlétében és hatásában jelöli meg a tanulmány. Az írás elsősorban nem a jégkorongra, mint profi performanszra és a neki megfelelő szubkultúra jellemvonásaira fókuszál, hanem annak erős identitásképző, közösségmegtartó jellegére összpontosít, amit a csíki hoki eredeti tradíciójaként fedez föl: arra ahogyan a sportban megmutatkozik a társadalom és fordítva, ennek tükrében, arra ahogyan a társadalomba beágyazódik, működik és reprezentálódik a sport.
Kulcsszavak: sport, hoki, mentalitás, etnicitás

A tanulmány teljes szövege (pdf)

A jelen tanulmány célja, hogy mélyrehatóan elemezze a romániai építészeti egyetemet végzett diákok iskolából munkaerőpiacra való átmenetének folyamatát az elmúlt évtized során, és megfigyelje, hogy milyen szakmai pályát választanak a gyors társadalmi és gazdasági változások kontextusában. Azok a fogalmak és elméletek, amelyek a tanulmány megírásakor vezéreltek, kritikusan közelítik meg az építész szakma stabilitással és biztonsággal kapcsolatos, a szigorú oktatási rendszer által szült elvárásait. A szakmai pályát befolyásoló egyéni tényezők (mint pl. Schein karrierhorgonyai, az oktatási rendszer hiányosságaival kapcsolatos percepciók, az oktatási rendszer és a munkaerőpiac kapcsolatának percepciói) és a kontextuális tényezők (mint pl. a felsőfokú oktatás expanziójának hatása, a gazdasági válság hatása) elemzése rávilágít egyéb neoliberális szakmákkal közös jellemvonásokra, amelyeket Arthur és Rousseau „határtalan karrier” fogalma magyaráz. Ez a közös vetület megkérdőjelezi az építészeti karrier egzotikus jellegét.
Kulcsszavak: iskolából a munkaerőpiacra való átmenet, egyén vállalkozás, portfolió dolgozó, munkaerőpiac

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Hazánkban az önkéntesség egyre népszerűbb és ezzel egy időben az önkénteskutatások gyakorisága is viszonylag növekvő tendenciát mutat. Erdélyi magyar középiskolások körében végzett kérdőíves kutatásra alapozva, tanulmányunkban az önkéntességgel mint társadalmi jelenséggel, valamint a hozzá kapcsolódó motivációkkal foglalkozunk. Milyen mintázatok rajzolódnak ki az észak-erdélyi és székelyföldi középiskolások önkéntes tevékenységeiben? Ezek a mintázatok milyen értékek mentén jellemezhetőek, illetve milyen motivációk határozzák meg őket? Kutatásunkban ezekre és hasonló kérdésekre vagyunk kíváncsiak.
Kulcsszavak: önkéntesség, középiskolások, értékek, önkéntes tevékenységek típusai, motivációk

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Az árnyékoktatás a két oktatási rendszer – az állami, illetve magánoktatás – speciális metszete, amely az oktatásszociológiában újszerű kutatási területnek számít. Vizsgálatunk az árnyékoktatás erdélyi középiskolások körében megnyilvánuló típusaival, pontosabban az oktatáson kívüli tevékenységek és magánórák jelenségével foglalkozik. Milyen szocio-demográfiai változókkal, illetve motivációkkal jellemezhető az észak-erdélyi és székelyföldi magyar diákok részvételi hajlandósága? Mik jellemzik a magánórákat igénybe vevő középiskolásokat? Kutatásunkban általános képet szeretnénk nyújtani egyrészt a diákok időhasználatáról, másrészt az árnyékoktatás jelenségének megnyilvánulásáról.
Kulcsszavak: árnyékoktatás, magánórák, oktatáson kívüli tevékenységek, időhasználat, motivációk

A tanulmány teljes szövege (pdf)