Ez a cikk egy projekt részét képezi, amelynek célja egy könyv írása a nyugati férfiasság hosszú távú átalakulásáról. Célja a történeti elemzések alapjául szolgáló legfontosabb elméleti referenciák felvázolása és kritikai kontextusba helyezése. Először Pierre Bourdieu férfias dominanciájának központi kijelentéseit mutatják be, majd a francia szociológus tézisét, nevezetesen azt, hogy „a nemek közötti rés struktúráját fenn kell tartani”. Ezután annak érdekében, hogy Norbert Elias civilizációs folyamatát a férfiakról és a férfiasságokról szóló történelmi tanulmányok alapszövegeként pozicionáljuk, a német szociológus munkáját kritikus vizsgálatnak vetjük alá. Végül Raewyn Connell fogalmi keretét vázolja kritikai szempontból. Bourdieu nyomán a férfiasságokat a társadalmi gyakorlatban kristályosodott szokásoknak szánták. Bourdieuval ellentétben azonban arra utalnak, hogy a habitusnak különböző rétegei vannak, és amint azt Norbert Elias állítja, ezek a rétegek hosszú távon kristályosodtak az európai civilizációs folyamat részeként. Connell nyomán ezt a hosszú távú történelmi átalakulást úgy értelmezik, mint a hegemón és a nem hegemonikus férfias diszpozíciók kölcsönhatása. Végül azt a következtetést vonhatjuk le, hogy e három szerző között erőteljes hasonlóság mutatkozik, elsősorban viszonylagos gondolkodásuk és a kvalitatív kutatási orientáció miatt.

Kulcsszavak: történelem, Nyugat, habitus, civilizációs folyamat, hegemóniák és ellenhegemonikus férfiasságok, Pierre Bourdieu, Norbert Elias, Raewyn Connell

A tanulmány teljes szövege (pdf)

A sportot néha a társadalom tükörének hívják, és helyesen. Egy ország sportvilágában mindenféle társadalmi kapcsolat és fejlesztés megtalálható. Az 1940-ig Hollandiában működő sportszervezetek, sportklubok és sportfolyóiratok adatbázisa hat kiemelkedő sportág létező és múltbeli egyesületeinek és klubjainak ezreiről tartalmaz adatokat: torna, gyephoki, korfball, sakk, tenisz és futball. A tanulmány megmutatja, hogy a politikai kapcsolatok és a filozófiai különbségek milyen mértékben befolyásolták a sport fejlődését Hollandiában 1940-ig. A tanulmány a klubok elnevezésével, tagjainak hátterével és méretével is foglalkozik.

Kulcsszavak: sport adatbank, társadalmi kapcsolatok, szabadidős tevékenységek, sportgyakorlás, klub nevek használata

A tanulmány teljes szövege angolul (pdf)

A dél-afrikai olimpiai aranyérmes Caster Semenytát már a 2009. évi világbajnokság óta kérdezik szexuális identitásáról. Azóta nemi vizsgálattal ellenőrizték, és a közelmúltban kizárták a nemzetközi versenyből. A női sportoló csak akkor folytathatja a versenyt, ha beleegyezik abba, hogy gyógyszert szed a természetesen magas szintű tesztoszteron szintje csökkentésére. Semenya esetének kezelése azért volt indokolt, mert a sport irányító testületei egyenlő versenyfeltételeket próbálnak biztosítani. Mennyire segítheti elő az egyén megkülönböztetéséről és kizárásáról szóló döntés a tisztességes játékot? Az emberi jogoknak nem kellene elsőbbsége legyen, a kategóriák diszkrimináláshoz képest a versenyben? Ez a cikk bemutatja, hogyan alakult a női sportoló megkülönböztetése a sport „tisztességes játékot biztosító” kategorizálása, a „genetikai ajándékok” és a „tisztességtelen teljesítmény előnyei” szexista megkülönböztetése, valamint a nőiesség fehér fogalma alapján.

Kulcsszavak: genetikai ajándékok, tisztességes játék, emberi biológiai sokféleség, etika, természetes előnyök, a szexuális fejlődés különbségei, sportgén

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Az elmúlt években fontolóra vették a testnevelést az egészség előmozdításában és az identitás megteremtésében Iránban. A testnevelést, a szabadidős tevékenységeket és az elit sportokat a testkultúra fő példáinak tekintik, amelyekkel ezeket a célokat lehet elérni. A fizikai rekreációval foglalkozó legtöbb tanulmány közegészségügyi kérdésekre irányul. A releváns irodalom áttekintésének bemutatása után a hajtóerők széles és változatos skáláját kategorizálják társadalmi, technológiai, gazdasági, környezeti, politikai, érték / kulturális és „sport / sporttudományok” területeken, amelyek mindegyike befolyásolhatja az irániak részvételét szabadidős fizikai tevékenységekben. Ezen eredmények alapján a gazdasági és technológiai mozgatórugókat határozzák meg a legfontosabb bizonytalanságokként, amelyek hozzájárulnak az egészségorientált tevékenységekben való részvétel lehetséges forgatókönyveinek kidolgozásához. A közegészségügy előmozdítása mellett azonban bizonyítékok is mutatják, hogy a fizikai kikapcsolódás (szabadidős tevékenységek) és az őslakos sportok identitásépítési célokat is eredményezhetnek.

Továbbá megvizsgálják az elit sportok azon képességét, hogy hozzájáruljanak a szabadidős fizikai tevékenységekben való részvételhez Iránban. Mivel a vonatkozó szakirodalom nem támasztotta alá erősen ezt a megállapítást, ezt külön tanulmányban vizsgálták az iráni nemzeti labdarúgó-válogatottról a 2018-os FIFA világ- és a 2019-es ázsiai kupákban. Az eredmények azt mutatták, hogy az elit sport sikerei valóban identitásépítéshez vezethetnek, amely ideiglenesen befolyásolhatta az iráni részvételt. Ebben a cikkben azt vizsgáljuk, vajon az elit sport arra is ösztönzi-e az embereket, hogy szabadidős tevékenységekkel (fizikai kikapcsolódás) vegyenek részt. Mivel a testnevelés ugyanazok és még következetesebb előnyei érhetők el a részvételből, mint a verseny, a megfelelő döntéshozóknak javasoljuk, hogy fontolják meg a fizikai rekreáció és az őslakos sportok szerepét az egészség és identitásépítés előmozdításában is.

Kulcsszavak: fizikai kultúra, Irán, testmozgás, elit sport, identitás, egészség

A tanulmány teljes szövege (pdf)

A labdarúgó-csillag Mesut Özil és Erdogan török ​​elnök közös fényképe a német médiában vitát váltott ki, amelynek politikai visszhangja volt 2018-ban. A kritika sokrétű volt, és összekapcsolódott a sportoló képviselői funkcióival és Erdogan autoritárius stílusával. Az ilyen erős reakciók oka azonban sokkal kevésbé felületes. A mély kulturális okok okozzák a kritikát Özilre. A német identitás magának az államnak a megalapítása előtt a sportolók hazafias reprezentációját feltételezte, és mélyen integrálódott a mai identitásba. Hogyan számít ez a kulturális-történelmi szempont ma? A 21. század eleje részlegesen megszakította ezt a hagyományt, és elmozdult a befogadóbb identitás felé. Az európai menekültügyi válság óta a szélsőjobboldali párt, az Alternative für Deutschland (AfD) azonban a német identitás újjáélesztését követeli meg. A közvélemény bizonytalansága meghaladta az AfD-t. Más pártok elismerték a német identitás és értékek védelmének szükségességét a tekintélyelvűekkel szemben. Az identitás, a kultúra és a politika általános összecsapása nagymértékben befolyásolja Mesut Özil láthatóan nem-politikai fényképét, amelyet politikai bűnbaként használtak fel.

Kulcsszavak: Özil, Erdogan, migránsválság, integráció Németországban, német identitás

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Magyarországon a vívás, különösen a kardvívás nemzeti sportnak tekinthető és a magyar nemzeti identitás szerves részét képezi. Noha Magyarország Franciaországot és Olaszországot követve a 19. század második felében úttörőként szolgált a vívás sportágának fejlesztésében, Magyarország csak a huszadik század első felében vette át a vezetést az új technikák, taktikák kidolgozásában és képzési módszerekben. Ennek eredményeként 1908 és 1964 között a magyar kardvívók uralták a nemzetközi egyéni és csapatversenyeket. Ebben az időszakban az olimpiai játékokon a kardvívás szinte minden aranyérmét a magyar sportolók nyerték. Ebben a cikkben azt fogjuk vitatni, hogy a kardvívásnak nagy szerepe volt az első világháború végén az Osztrák-Magyar Monarchia (K. és k.) részeként összeomlott magyar állam független, szuverén nemzetként való újjáépítésében. Az első világháború befejezéséhez szükséges béke feltételeit a Trianoni szerződés (1920) rögzítette, amelyet a magyarok „diktátumnak” neveznek. A vívás állami intézményesítését, akkoriban a háborúból és a párbajokból fakadó sportvívás formájában a magyar hadsereg keretében hajtották végre, a legmagasabb magyar hatóságok támogatták, és sikerült ellensúlyozni a Trianoni Szerződés hatását. A magyar állam átalakításának és a magyar identitás újjáépítésének fő hajtóerejét belső és külső tényezők befolyásolták. A belső tényezők magukba foglalják egyrészt a katonai vívással és tornászképzéssel foglalkozó intézetek felállítását a magyar hatóságok részéről a huszadik század második és harmadik évtizedében, másrészt pedig az országban a K und k-ban és a hadseregben képzett kiemelkedő vívómesterek erőfeszítéseit, mint például Borsody László. Az egyik külső tényező az első világháború alatt semleges ország, Hollandia aktív sportdiplomáciája volt, amelynek célja a magyar vívószövetség visszatérése a nemzetközi vívóhálózatokba, miután Magyarországot kizárták az első világháború utáni nemzetközi sportversenyekből, mert a központi hatalmak oldalán állt.

Kulcsszavak: Magyarország, kardvívás, Trianoni Szerződés, Borsody László, sportdiplomácia

A tanulmány teljes szövege (pdf)

A sport gazdag forrása az emlékezet kultúrájának. Megfigyelhető, hogy a sport rendszeresen történelmi eseménynek nyilvánítja eseményt, amíg ez még zajlik. Ez magában foglalja a sportesemény átalakítását szélesebb kulturális, különösen nemzeti jelentőségűvé. A különféle sportokból származó példák felhasználásával a tanulmány megvitatja, hogy a sport hogyan és miért járul hozzá már több mint száz éve folyamatosan a nemzeti emlékekhez. Azt állítja, hogy mindenekelőtt a szabványosított (és így összehasonlítható) versenyesemények sorozatszervezése teszi lehetővé a sport számára a történelmi pillanatok folyamatos deklarálását és az emlékezést. A sport végtelen eseménysorozatot hoz létre, amelyek esetleg történelmivé válhatnak; egyidejűleg minden sport olyan szisztematikusan szervezi („saját”) emlékét, hogy a történelem iránti igényt jó okokkal lehet megfogalmazni. Egyrészt a múltbeli események százaival történő összehasonlítás lehetővé teszi egy folyamatban lévő vagy akár egy közelgő esemény „történelmi”-ként való megjelölését. Másrészt, visszamenőleg ez a folyamatos összehasonlítás garantálja, hogy a múlt történelmi pillanatai ismétlődő hivatkozásra és így emlékezésre kerüljenek. Ezen alapvető mechanizmusok elemzése, amelyek a sportot képviselik a globális közönség számára, lehetővé teszi a sport egyébként látszólag irracionális és túlzott szerepének megértését a nemzeti emlékezetkultúrákban.

Kulcsszavak: sportmédia, memóriakultúra, sporttörténet, sorozatok, verseny

A tanulmány teljes szövege (pdf)

E tanulmány célja, hogy fölvázolja egy olyan habituselmélet alapjait, mely alkalmas a változó és plurális diszpozíciók megragadására. Először összefoglalom az általam egységes habituselméletnek nevezett bourdieu-i megközelítés főbb elemeit, majd a játszmaérzék és a zenei érzék példái révénmegkísérlem érzékletessé tenni az elmélet főbb állításait. Utána néhány példa segítségével bemutatom, hogy a bourdieu-i szociológia alapvetően problémamentesnek tételezi a habitus elsajátításának folyamatát. A következő két alfejezetben előbb azt igyekszem bizonyítani, hogy Bourdieu néhány időskori munkájában csíraállapotban megtalálhatók azok a gondolatok, amelyek révén fölvázolhatók a habitusfogalom differenciálásának alapelvei. Végül igyekszem rámutatni Bourdieu érvelésének néhány hiányosságára és ellentmondására.

Kulcsszavak: Bourdieu; habituselmélet; diszpozíciók; transzformáció

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Általánosságban a magyar oktatási rendszer (a határon túli területeket is beleértve) nem tartozik Európa legjobbjai közé. Ezt különféle tesztek, vizsgálatok (pl. PISA) eredményeiből láthatjuk, ahogy azt is, hogy nagyon sok tehetséges gyereket nagyon korán elveszít a társadalmunk. Ennek egyik legfőbb oka, hogy az iskola, azon belül a pedagógus nem igazán tudja kezelni a tanulók között fennálló különbségeket, különösen, ha azok nyelvi eredetűek. Ez szoros összefüggésben áll a pedagógusok által végzett mérési-értékelési tevékenységekkel, eljárásokkal, ugyanis azokat számos tényező befolyásolja és torzítja. Az ilyen esetekben a legsúlyosabb probléma, hogy az értékelés nem a mérni kívánt tudást tükrözi vissza (azaz nem valid), hanem a pedagógus erről a tudásról alkotott részben vagy teljes egészében fiktív elképzelését. Ennek egyik jellemző altípusa, amikor a tanár – általában tudtán kívül – a számonkért tananyag helyett a tanuló nyelvi képességeit méri és értékeli, így nyelvi alapon előnyös vagy hátrányos helyzetbe hozza a tanulókat különféle nyelvi jegyek, jellegzetességek mentén.

A tanulmány egy nyelvi diszkriminációt vizsgáló, négy ország és több mint 500 magyar szakos tanár bevonásával készült kutatás romániai részeredményeiről kíván számot adni. Az eredmények – ahogy a többi részminta (Ukrajna, Magyarország és Szlovákia) esetében is – azt bizonyítják, hogy a vizsgált tanárok nyelvi attitűdje nagymértékben meghatározza az általuk végzett pedagógiai értékelést.

Kulcsszavak: nyelvi diszkrimináció, nyelvi előítélet, nyelvi hátrány, pedagógiai értékelés

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Írásunk a kis- és közepes vállalkozások innovatív tevékenységét helyezi a középpontba úgy, hogy a pénzügyi gazdálkodás és kultúra egyes elemeinek hatását, valamint a gazdálkodás piaci és kormányzati- törvényi szabályozási környezeti tényezőit is figyelembe veszi. Kutatásunk során a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézete által 2017-ben kis- és közepesvállalkozás- tulajdonosok körében készített fókuszcsoportos interjúk anyagára és egy országos reprezentatív adatfelvétel eredményeire támaszkodunk. Kutatási kérdéseinket a kvalitatív fókuszcsoportos interjúk feldolgozásával fogalmazzuk meg, majd kvantitatív módszerrel elemezzük a statisztikai összefüggéseket és magyarázatokat.

Kulcsszavak: kis- és közepes vállalkozások, innovatív törekvések, pénzügyi kultúra

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Ebben a munkában az e-ifjúsági munkával foglalkozunk. Megpróbáljuk bebizonyítani, hogy a család és az iskola mellett létezik egy harmadik fő szocializációs környezet: a szabadidő szocializációs területe. Azt is megmutatjuk, hogy a fiatalok szabadidős tevékenysége tele van médiahasználattal, bemutatjuk a legfrissebb adatokat az európai fiatalok médiafogyasztásáról, az internet és az intelligens eszközök használatáról stb. Ez esetben pedig szükséges az e-ifjúsági munka elméleti alapjait is lefektetni.

Az Európai Ifjúsági Információs és Tanácsadó Ügynökség (ERYICA) 1993-ban fogadta el és 2004-ben megújította az ifjúsági szolgáltatások alapelveit (az Európai Ifjúsági Információs Chartát). Ezek alapján fogalmaztuk meg az e-ifjúsági szolgáltatások 21 alapelvét, és eszerint mutatjuk be, hogy a valós térben az ifjúsági szolgáltatások korántsem teljesítik maradék nélkül az elvárásokat. Végül igyekszünk megfogalmazni olyan általános alapvető szabályokat, amelyeket érdemes figyelembe venni, ha az ifjúsági munkát a digitális térben akarjuk folytatni.

Kulcsszavak: e-ifjúsági munka, szabadidő, médiahasználat, fiatalok

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Tanulmányunkban a vulnerabilitás kifejezést a román–magyar határ menti fiatalok munkavállalási szokásaihoz és lehetőségeihez mérten vizsgáljuk. Ilyen szempontból a célcsoport tagjai nem csupán magánéletükben, de a munkaerőpiacon is sérülékenyek. A problémakört a generációs sajátosságok figyelembevételével, valamint a román–magyar határ mentén élő fiatalok sajátos helyzetével (földrajzi, illetve társadalmi mobilitás) járjuk körbe. Ehhez egy tükörprojekt által megvalósult kvalitatív kutatás szolgált alapként, amelynek során fókuszcsoportos, illetve életútinterjúk adnak kiegészítést a helyzetfeltáráshoz.

Kit tekintünk „sérülékenynek”? Vagy kérdezhetnénk azt is, hogy ki tartja magát „sérülékenynek”? Fontosnak tartjuk kiemelni a szubjektív véleményeket, mivel kutatásunk célja azt is felmérni, hogy maguk a fiatalok mit gondolnak jelenlegi helyzetükről. Éppen ezért vizsgáljuk a létbizonytalanság perceptualizálását, illetve esetleges adaptációját, az egyéni és/vagy kollektív biztonság meglétét. Hipotézisünk szerint a lakhatás, az iskolai végzettség, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, valamint nem utolsósorban a foglalkoztatás olyan tényezők, amelyek felmérésével tágabb képet kaphatunk a célcsoport jelenlegi élethelyzetéről. A kutatás eddigi részeredményei alátámasztják, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg határ menti térségeiben élő fiatalok munkaerőpiaci helyzete – és ezáltal számos más területre is kiterjedő érülékenysége, akár kiszolgáltatottsága – az elmúlt évek gazdasági prosperitása ellenére is az átlagosnál sokkal kedvezőtlenebb képet mutat.

Kulcsszavak: vulnerabilitás; fiatalok; munkavállalási szokások

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Ez a tanulmány azt vizsgálja, hogy a gyerekek és serdülők kihez fordulnának, ha erőszak érné őket, milyennek látják a segítő személyt, milyen akadályokba ütközik egy gyermek, ha egy bántalmazást szeretne feltárni. A bizalmas, önkitöltős kérdőíveket 216 gyermek és tinédzser töltötte ki Romániában. Eredményeink arra utalnak, hogy a lányok könnyebben kérnek segítséget, mint a fiúk, a segítségkérés elmaradását mind a lányok, mind a fiúk elsősorban a bántalmazott gyerek biztonságérzetével hozzák kapcsolatba, de a szégyenérzet és az információ hiánya szintén fontos szempontok. Amikor segítséget kérnek, elvárják, hogy a felnőtt hallgassa meg őket, és segítsen az erőszak megállításában. A különböző információs és segítségkérési lehetőségek értékelése során a megkérdezettek 68%-a értett egyet abban, hogy iskolában, tanárok által közvetítve lenne a legjobb információkat szerezni a bántalmazás előfordulásakor elérhető segítségforrásokról. Az iskola ideális hely lehetne az erőszakkal kapcsolatos tapasztalatok feltárására és a segítségkérésre. Viszont a formális segítők közül a gyerekek családban és nyilvános helyen elszenvedett bántalmazás esetén inkább preferálják a rendőrséget és a gyermekvédelmet, mint a tanárokat vagy az iskolapszichológust. Ez ellentmond a szakirodalomból ismert eredményeknek, és felhívja a figyelmet a a romániai iskolákban tapasztalt személytelen iskolai kapcsolatokra.

Kulcsszavak: segítségkérési viselkedés; gyermekbántalmazás; segítők jellemzői; gyermekek véleménye

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Az identitás két kardinális aspektusa a személyes és a szociális identitás. Előbbi az én folytonosságára, szervezettségére helyezi a hangsúlyt, utóbbi az egyén csoportazonosulásaiból indul ki. Szociális identitás lehet egy nemhez, kultúrához, nemzethez, etnikumhoz való tartozás kognitív és érzelmi viszonyulása, vagyis az adott csoport értékeinek, normáinak, ideológiájának az interpretációja. Fontos komponens még az azonosulás, önazonosság teljességéhez – az identitás alapelvek központi eleme – az önbecsülés érzése, mely más csoportokkal való összehasonlításban realizálódik.

Magyarországon a romák napjainkban is előítéletnek és diszkriminációnak vannak kitéve, ezért a saját közösségbe való fordulás, a kultúra és hagyományok fennmaradása, azoknak mély tisztelete fontos a számukra. Ugyanakkor, ha valaki valamilyen formában kikerül ebből a közegből – másik városba költözik, továbbtanul –, vagy egy olyan tapasztalati tudás birtokába kerül, ami által kénytelen megkérdőjelezni a szocializáció során elsajátított csoportnormákat, kirekesztődhet.

Kutatásunkban Baranya megyében magukat romának valló (N = 29, férfi = 14, átlagéletkor = 29,3 SD = 11,3; nő = 15, átlagéletkor = 33, SD = 16,5) középiskolás, egyetemista, dolgozó és szegregált településen élő romákkal beszélgettünk fókuszcsoportos módszerrel házasságról, nemi szerepekről, továbbtanulásról, előítéletről, vallásról és további különböző felmerülő értékekről. A vizsgálatból kiderült, hogy sok roma fiatalnak egyes értékekhez, tradíciókhoz már más viszonyulása van szüleikhez, nagyszüleikhez képest, ami a fent kifejtett elméleti koncepciók ismeretében – és a serdülő, fiatal felnőtt identitáskeresés fázisában és alapvető krízisében – igen nagy veszélyt, identitásválságot és gyökérvesztést vonhat maga után. Ezek a fiatalok etnikai identitásuk miatt a többségi társadalom felől diszkriminációra, megváltozott normáik, értékeik, gondolkodásuk miatt pedig saját közösségükkel, családjukkal kapcsolatban azonosulási nehézségekre számíthatnak.

Kulcsszavak: identitás; romaság; értékek; kirekesztődés; előítélet

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Magyarországon évtizedek óta a csökkenő termékenység, a gyermekszám visszaesése figyelhető meg az országos adatok segítségével, ugyanakkor ez a tendencia nem egységesen érvényes. A korábbi kutatások egy része a különböző képzettségű emberek családalapítását összehasonlítva emeli ki a felsőfokú és a legfeljebb alapfokú végzettségűek közötti eltéréseket, míg mások azt hangsúlyozzák, hogy a lakóhely adottságai is befolyásolhatják a gyermekvállalás különbözőségeit. A tanulmány egy interjús kutatás eredményeinek felhasználásával mutatja be egy elszegényedett, elszigetelődött aprófaluban jellemző gyermekvállalási mintákat, kialakulásuk és fennmaradásuk okait és következményeit.

A településen élő fiatalok körében az első gyermekvállalás jóval korábbi életkorban jellemző az országos átlaghoz képest. A nők 15 és 20 éves koruk között, míg a férfiak 16 és 23 éves koruk között váltak szülővé. A párkapcsolat iránti igényük korai életkorban megjelent, de ezzel párhuzamosan nemkezdődött el a szülővé válás vágya. Az első gyermekvállalás az esetek túlnyomó többségében nem tudatos döntés eredménye. Sokkal inkább az információk hiánya és/vagy a fogamzásgátlási eszközök elérhetetlensége miatt nem valósulhatott meg a családtervezés.

Kulcsszavak: családalapítás, gyermekvállalás, nemi szerepek, elszegényedett falu, területi szegregáció

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Az intézményi bántalmazás fogalmára összpontosító jelen tanulmány az interperszonális, programszerű és a rendszerszintű erőszakot vizsgálja olyan felnőttek beszámolói alapján, akik a gyerekkorukat vagy gyerekkoruk egy részét a gyermekvédelmi rendszerben töltötték. Az általunk bemutatott kutatás a Támasz a Gyermekkori Erőszak Felnőtt Áldozatainak (Support for Adult Survivors of Child Abuse, SASCA) projekt keretében készült, melynek fő célkitűzése a felnőtt túlélők gyermekkori tapasztalatainak, valamint jelenlegi nehézségeinek megismerése. Negyvenöt egyéni interjút és egy csoportos (négy személy részvételével zajló) interjút készítettünk, összesen negyvennyolc, romániai gyermekvédelmi intézményekből kikerült személlyel. A gyerekotthoni körülményekkel kapcsolatban az interjúk egyértelműen tanúsítják, hogy az utóbbi tizenöt évben a nagy intézményekre jellemző körülményekhez képest jelentős változások történtek, ami a gyerekek ruházkodását, élelmezését, intimitását,a szobák berendezését stb. illeti. Sajnálatos módon azonban a gondozás minősége, a felnőttek és gyerekek közötti kapcsolatok nem változtak meg automatikusan a strukturális változásokkal egy időben, jóllehet a személyzet és a gondozott gyerekek aránya jelentősen javult. Noha a mintavételi módszereknek tulajdoníthatóan az eredményeink nem terjeszthetők ki a teljes gyermekvédelmi rendszerre, az interjúk elemzése során több száz oldalt kitevő anyag tárult fel az interjúalanyok által a gyermekvédelmi intézményekben elszenvedett traumákról: fizikai és szexuális erőszak, súlyos érzelmi bántalmazás és elhanyagolás, kötődés hiánya, uniformizálódást erőltető attitűdök, személytelen bánásmód, a személyzet fluktuációja, stabilitás hiánya, stigmatizáció. A legtöbb beszámoló egyértelművétette, hogy ahelyett, hogy a szeparáció vagy veszteség okozta szindrómákat és/vagy a családban elszenvedett traumákat gyógyították volna, a gyerekotthonok olyan helyeknek bizonyultak, ahol újabb traumák érték a gyerekeket. Az intézményben való nevelkedés káros hatásai egyértelműen az ártalmak csökkentését célzó beavatkozásokat igényelnek, az intézmények átszervezését (ameddig ezek még léteznek), kompenzációs jellegű, illetve támogató szolgáltatásokat rövid és hosszú távon.

Kulcsszavak: intézményi bántalmazás; gyermekvédelemi intézet; intézményi változások; következmények; túlélők perspektívája

A tanulmány teljes szövege (pdf)

A tanulmányban olyan innovatív, családmegtartó, komplex módszertanra épülő, bűnmegelőzést célzó szolgáltatások megvalósításáról és azok eredményeiről írunk, melyeket elsőként fejlesztettek ki és valósítottak meg Magyarország különböző pontjain (Szekszárd, Budapest, Szombathely, Miskolc) működő család- és gyermekjóléti központok szakemberei, valamint javítóintézetben (Rákospalota) dolgozók. A bűnelkövetési szempontból veszélyeztetett vagy abban érintett gyermekek és szüleik számára olyan speciális szülői kompetenciafejlesztő program kidolgozása és megvalósítása volt a cél, ami a gyermek bűnelkövetésével összefüggésbe hozható, hiányzó vagy gyenge kompetenciák pótlása vagy erősítése által jelentősen csökkenti a bűnelkövetésben érintett gyermekek esetében a bűnismétlés, a családban nevelkedő, még bűncselekményt el nem követő gyermekek esetében a bűncselekmény elkövetésének kockázatát, illetve hozzájárul a gyermekek számára megfelelő szülői magatartásminták átadásához. A modellprogramokban részt vevő családokban a szülői kompetencia és a gyermeki reziliencia mérésével vizsgáltuk a programok eredményességét, valamint interjúkat készítettünk a célcsoporti tagokkal és a szakemberekkel a tapasztalatok mélyebb megismerése érdekében. Jelen tanulmányban a modellprogramok rövid bemutatását követően a kutatás főbb eredményei mentén ismertetjük a gyermekvédelmi innovációk szakmai munkában vállalt szerepét.

Kulcsszavak: gyermekjóléti és gyermekvédelmi innovációk; gyermeki reziliencia; szülői kompetenciafejlesztés

A tanulmány teljes szövege (pdf)