With the rise of globalization and Europeanization Hungarian ethno-linguistic minorities in the Carpathian Region have become ‘mobile’ in the broadest sense of the concept. This has allowed them to become independent actors in all sorts of transnational configurations. In Marácz (2014a), one of these transnational configurations has been characterized as a ‘quadratic nexus’ with at least four different actors, one of them being the ethno-linguistic minority. In this paper, I will argue that an analysis of inter-ethnic relations in terms of local dynamics, like the one elaborated in Brubaker et al. (2006) for the Romanian-Hungarian relations in the multi-ethnic, multilingual region of Romania’s Transylvania is no longer adequate against the backdrop of globalization and Europeanization. Instead ethno-linguistic minorities interact with all sorts of political, cultural, communicative, and socio-economic global and transnational networks that affect the local relations, i.e., both everyday ethnicity and the power relations.Keywords: ethno-linguistic relations, ethnic Hungarians in Transylvania, transnational configurations, quadratic nexus, minority, and language rights
Magyarországon a vívás, különösen a kardvívás nemzeti sportnak tekinthető és a magyar nemzeti identitás szerves részét képezi. Noha Magyarország Franciaországot és Olaszországot követve a 19. század második felében úttörőként szolgált a vívás sportágának fejlesztésében, Magyarország csak a huszadik század első felében vette át a vezetést az új technikák, taktikák kidolgozásában és képzési módszerekben. Ennek eredményeként 1908 és 1964 között a magyar kardvívók uralták a nemzetközi egyéni és csapatversenyeket. Ebben az időszakban az olimpiai játékokon a kardvívás szinte minden aranyérmét a magyar sportolók nyerték. Ebben a cikkben azt fogjuk vitatni, hogy a kardvívásnak nagy szerepe volt az első világháború végén az Osztrák-Magyar Monarchia (K. és k.) részeként összeomlott magyar állam független, szuverén nemzetként való újjáépítésében. Az első világháború befejezéséhez szükséges béke feltételeit a Trianoni szerződés (1920) rögzítette, amelyet a magyarok „diktátumnak” neveznek. A vívás állami intézményesítését, akkoriban a háborúból és a párbajokból fakadó sportvívás formájában a magyar hadsereg keretében hajtották végre, a legmagasabb magyar hatóságok támogatták, és sikerült ellensúlyozni a Trianoni Szerződés hatását. A magyar állam átalakításának és a magyar identitás újjáépítésének fő hajtóerejét belső és külső tényezők befolyásolták. A belső tényezők magukba foglalják egyrészt a katonai vívással és tornászképzéssel foglalkozó intézetek felállítását a magyar hatóságok részéről a huszadik század második és harmadik évtizedében, másrészt pedig az országban a K und k-ban és a hadseregben képzett kiemelkedő vívómesterek erőfeszítéseit, mint például Borsody László. Az egyik külső tényező az első világháború alatt semleges ország, Hollandia aktív sportdiplomáciája volt, amelynek célja a magyar vívószövetség visszatérése a nemzetközi vívóhálózatokba, miután Magyarországot kizárták az első világháború utáni nemzetközi sportversenyekből, mert a központi hatalmak oldalán állt.
Kulcsszavak: Magyarország, kardvívás, Trianoni Szerződés, Borsody László, sportdiplomácia
The Soviet Union was not part of the international sports circuit during the Interwar period. After the Bolshevik October Revolution, the newly formed communist state focused on developing its own political structures, which also affected sports in the Soviet Union. After the Second World War, the policy of isolation was given up and the Soviet sports management targeted the Olympic Games as a platform to demonstrate the superiority of the communist system by planning to win the Olympic medal tally. The Soviets considered fencing a class-hostile, ‘bourgeois sport’ and did not promote it among civilians during the Interwar period. This radically changed as soon as the Soviet political and sports leadership decided to participate in the Helsinki Olympic Summer Games of 1952. The 21 medals that the Olympic fencing competition had to offer became interesting for the medal ranking. Against the backdrop of the Cold War, knowledge and experience in fencing became highly relevant for the USSR. The geopolitical relations had changed after the Second World War; now, the Soviet Union was ruling over Central and Eastern Europe, and Hungary became one of its satellites. Hungary had a long fencing tradition and dominated international and Olympic fencing competitions, especially in saber, during the Interwar period. By the end of 1951, a delegation of Hungarian elite fencers and coaches was brought to Moscow to prepare Soviet fencers for the 1952 Olympic Games. Based on this exchange and its follow-up sessions in the first half of the 1950s, the success of the Soviet fencing team progressed quickly, and in the course of the 1960s, the Soviets took over the Hungarian hegemony in the Olympic discipline of fencing.
Keywords: Hungary, Soviet Union, fencing, Hungarian elite fencers, 1951 Moscow joint Soviet-Hungarian training camp, Olympic Game
Full-fledged nations have had, and continue to have, the possibility to strengthen their national identity by participating in international sports competitions, such as the Olympic Games, and can use positive results in the international sports arena for national self-assertion. Globalization has opened up even more possibilities for nations to participate in international competitions. Ethnic and national minorities, classified as ethnies in the sense of Smith (see references), are excluded from these possibilities. Athletes and teams of ethnic and national minorities can only participate in international competitions if they join the sports ranks of the majority nation. However, another strategy is observed among ethnic and national minorities in order to make use of sports as a tool of soft power to strengthen internal cohesion and to team up with international sports organizations, like the International Olympic Committee (IOC) and the Global Association of International Sports Federations (GAISF). It turns out that among ethnic and national minorities, unique sports are to be found that form a substantial attribute of their identities. In this paper, this sports strategy of ethnies will be illustrated with two case studies, namely autochthonous sports that have originated from the Basque minorities in Spain and France and the Frisian minority in the Netherlands.
Keywords: sports, ethnic and national minorities, ethnie, Basque sports, Frisian sports, soft power, globalization