With the rise of globalization and Europeanization Hungarian ethno-linguistic minorities in the Carpathian Region have become ‘mobile’ in the broadest sense of the concept. This has allowed them to become independent actors in all sorts of transnational configurations. In Marácz (2014a), one of these transnational configurations has been characterized as a ‘quadratic nexus’ with at least four different actors, one of them being the ethno-linguistic minority. In this paper, I will argue that an analysis of inter-ethnic relations in terms of local dynamics, like the one elaborated in Brubaker et al. (2006) for the Romanian-Hungarian relations in the multi-ethnic, multilingual region of Romania’s Transylvania is no longer adequate against the backdrop of globalization and Europeanization. Instead ethno-linguistic minorities interact with all sorts of political, cultural, communicative, and socio-economic global and transnational networks that affect the local relations, i.e., both everyday ethnicity and the power relations.Keywords: ethno-linguistic relations, ethnic Hungarians in Transylvania, transnational configurations, quadratic nexus, minority, and language rights
Magyarországon a vívás, különösen a kardvívás nemzeti sportnak tekinthető és a magyar nemzeti identitás szerves részét képezi. Noha Magyarország Franciaországot és Olaszországot követve a 19. század második felében úttörőként szolgált a vívás sportágának fejlesztésében, Magyarország csak a huszadik század első felében vette át a vezetést az új technikák, taktikák kidolgozásában és képzési módszerekben. Ennek eredményeként 1908 és 1964 között a magyar kardvívók uralták a nemzetközi egyéni és csapatversenyeket. Ebben az időszakban az olimpiai játékokon a kardvívás szinte minden aranyérmét a magyar sportolók nyerték. Ebben a cikkben azt fogjuk vitatni, hogy a kardvívásnak nagy szerepe volt az első világháború végén az Osztrák-Magyar Monarchia (K. és k.) részeként összeomlott magyar állam független, szuverén nemzetként való újjáépítésében. Az első világháború befejezéséhez szükséges béke feltételeit a Trianoni szerződés (1920) rögzítette, amelyet a magyarok „diktátumnak” neveznek. A vívás állami intézményesítését, akkoriban a háborúból és a párbajokból fakadó sportvívás formájában a magyar hadsereg keretében hajtották végre, a legmagasabb magyar hatóságok támogatták, és sikerült ellensúlyozni a Trianoni Szerződés hatását. A magyar állam átalakításának és a magyar identitás újjáépítésének fő hajtóerejét belső és külső tényezők befolyásolták. A belső tényezők magukba foglalják egyrészt a katonai vívással és tornászképzéssel foglalkozó intézetek felállítását a magyar hatóságok részéről a huszadik század második és harmadik évtizedében, másrészt pedig az országban a K und k-ban és a hadseregben képzett kiemelkedő vívómesterek erőfeszítéseit, mint például Borsody László. Az egyik külső tényező az első világháború alatt semleges ország, Hollandia aktív sportdiplomáciája volt, amelynek célja a magyar vívószövetség visszatérése a nemzetközi vívóhálózatokba, miután Magyarországot kizárták az első világháború utáni nemzetközi sportversenyekből, mert a központi hatalmak oldalán állt.
Kulcsszavak: Magyarország, kardvívás, Trianoni Szerződés, Borsody László, sportdiplomácia