A tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a kiskorú páciensek jogvédelme időszerű probléma, mivel a kiskorúak különleges figyelmet és támogatást igényelnek. A szakma felismerte, hogy az emberi jogok betartása a gyermekek kezelésében nagyon fontos tényező. Kialakult egy új szemlélet, miszerint az emberi jogok felruházzák a gyermekeket általános jogalanyisággal, amely kihatással van az egészségügyi ellátás megszervezésére és az egészségpolitikára. A gyermek-páciensek jogai az általános gyermekjogokból, melyek az emberi jogokon alapulnak és a páciensek jogaiból tevődnek össze.A gyermek páciensek jogai az önrendelkezés köré csoportosulnak, viszont a normatív szabályozás hiányos és nem mindig egyértelmű. Felmerül, hogy milyen korlátok között gyakorolható az önálló döntéshozatal, vagyis az önrendelkezés joga a gyermekek esetében. Megismerkedünk két elmélettel, mely közül az egyik a teljes önrendelkezést, a másik a korlátozott önrendelkezést tartja elfogadhatónak. A tanulmány szerzője ez utóbbit fogadja el, vagyis a gyermek autonómiája nem abszolút jellegű. Ezt a megállapítást bizonyítja a cikk alapjául szolgáló mennyiségi módszerekkel végzett kutatás.
A tanulmány igyekszik rámutatni a téma aktualitására, megvilágítani a gyermekek társadalmi beilleszkedési nehézségeinek háttértényezőit és érveket hozni a közösségi megelőzés szükségessége érdekében. Kiindulásunk, hogy képesé kell tenni a felnövekvő generációt arra, hogy egészséges életmódot folytasson, hogy testi és lelki egészségüket megőrizzék és, hogy kibontakoztassák személyiségüket. Megérett a helyzet arra, hogy szemléletváltás történjen a megelőzés terén. Módszertani szempontból a tanulmány a gyors elemzés technikájával készült. Az elemző részben sorra vettük a PRECEDE modell lépéseit, és minden fázist kutatási adatokkal példáztunk. Szándékunk szerint, az elemzésből kiderült, hogy az illető közösségnek milyen szükségletei sérültek, s ezek kielégítésére milyen jellegű tevékenységeket tervezhetünk, illetve, hogy milyen eredményekre számíthatunk a tervezett közösségi megelőzés nyomán.
Romániában az 1989-es rendszerváltás nem csak politikai, gazdasági fordulatot jelentett, hanem teljes életmód- és szemléletváltást hozott magával. Az átmeneti korszak a lakosság többsége számára a megszokott, bár szűkös de biztos életkörülmények összeomlását jelentette, s a szegénység és nélkülözés világába sodorta őket. Ezek a változások nem csak makroszinten voltak érezhetőek, hanem mikroszinten is, megviselté a családokat. A családok szintjén történő változások kihatással voltak a gyermekekre, azok családon belüli valamint társadalmi helyzetükre. Dolgozatunk általános célja bemutatni azokat a problémákat, melyekkel a gyermekpopuláció szembesült az átmeneti korszakban, Romániában. Specifikus célkitűzéseim a következő problémákra való kitérés: a gyermekek-populáció egészségi helyzete, a drogfogyasztás elterjedése a gyerekek körében, a gyermekpopuláció iskolázottsága, a fiatalkorú bűnözés valamint a gyermekek ellen elkövetett erőszak.
„Aki nem bújik be az oroszlán barlangjába, az nem szerezhet oroszlánkölyköt" (japán közmondás)
Egyre többet beszélünk a fiatalok digitális világáról, az internet adta lehetőségek és kockázatok jelenlétéről a virtuális világban. Jelen tanulmányban a romániai fiatalok ártalmas tartalmaknak nevezett információkkal való találkozásukat vizsgáljuk, valamint azt, hogy a 9-16 éves fiataljaink hogyan élik meg ezeket az élményeket. Befolyásolja őket? Ha igen, mi tesznek? Hogyan küzdenek meg a negatív élményekkel? Milyen tényezők befolyásolják az online negatív tapasztalatok feldolgozását? Mennyire reziliensek a fiataljaink? Tanulmányunk az EU Kids Online (www.eukidsonline.com) 25 országban zajlott nemzetközi kutatás romániai adatainak feldolgozásán alapszik és a romániai fiatalok tapasztalatait mutatja be a virtuális világban tapasztalt kockázatokról és sérülésekről. Az eredmények, a többi európai ország általános tapasztalatához hasonlóan azt támasztják alá, hogy az online kockázatokkal való találkozás nem minden esetben károsítja a fiatalok fejlődését. Ugyanakkor az európai összehasonlító adatok tükrében a romániai fiatalok közül kevesebben nyilvanithatóak ellenállóknak (a 11-16 éves kategóriában nálunk 65 % tekinthető reziliensnek, míg az európai átlag 76%, a 9-10 éves gyerekek körében, nálunk 54 %, miközben az európai átlag 61 százalék).
Cikkünk célja, hogy betekintést nyújtsunk az Independence Zone drog-, alkohol-, nikotin és HIV prevenciós munkája révén - amely többek között az erdélyi fesztiválozó fiatalok körében tevékenykedik - a fiatalok szerfogyasztási szokásaiba, azzal a céllal, hogy az iskoláknak és ez által a pedagógusoknak olyan információkkal szolgáljunk, amelyek tükrében átértékelhetik saját munkájukat, melyet a fiatalok egészségmegőrzése és személyiségfejlődése érdekében tesznek. Ennek érdekében a három helyszín – Félsziget Fesztivál, Kolozsvári Magyar Napok, fiERD Tábor – kérdőíves felmérésének eredményeit mutatjuk be, amely bepillantást enged a fiatalok nikotin-, alkohol- és drogfogyasztási szokásaiba, valamint ezzel szorosan összefüggő lelki állapotába. Ez mellett kitérünk az iskola drogprevenciós és mentálhigiénés funkciójára, amelyek teljesítésével elősegíthetik a fiatalok egészségmagatartásának kialakulását. Cikkünk magába foglal még néhány olyan alternatívát is, amely által a pedagógusok megakadályozhatják a fiatalok drogfogyasztását.
Az utóbbi két évtizedben alapvető átalakulásokon ment át a fogyatékos személyek szociális védelmét és támogatását szolgáló ellátórendszer. Jelen tanulmány egy longitudinális kutatás részeredményeit elemezve a következő kérdésekre keresi a választ: Hogyan élik meg az ellátórendszer változásait az érintett családok? Hogyan találnak oktatási-fejlesztési lehetőségeket? Milyennek látják, élik meg a közvélemény, média, közintézmények velük szembeni attitűdjét? Milyen a jövőképük? Azok a nemzetközi szlogenek ("Mindenki Európája" "Inkluzív iskola", "Esélyegyenlőség: segély helyett munkalehetőséget!"), amelyek a pozitív változásokat hangoztatják, érezhetőek-e az ő mikro és makro-környezetükben? Melyek azok a támogató tényezők, amelyek kiállották az idő próbáját és 10 év távlatából is erősnek, megbízhatónak bizonyultak?
A társadalmi nem befolyásolja a különböző nemű egyének szülői szerep- sajátosságait és a gyermekkel kapcsolatos szülői szociális kogníciókat. Ezáltal a szülő fegyelmezési gyakorlata, az általa alkalmazott módszerek a gyermekek fegyelmezésére bizonyos sajátosságokat mutatnak a szülő és a gyermek neme szerint. A jelen tanulmányban egy 3747 romániai szülőből álló mintán végzett felmérés adatait felhasználva bemutatjuk, hogy hogyan változik a fizikai erőszak fegyelmezési célból történő alkalmazása a romániai családokban a gyermek életkorának előrehaladtával és figyelembe véve a szülők és gyermekek nemét. Eredményeink azt mutatják, hogy úgy az anyák, mint az apák gyakrabban számolnak be fizikai erőszak alkalmazásáról a fegyelmezés során, ha gyermekük fiú. Az anyák esetében a fizikai erőszak alkalmazásának gyakorisága csökken a gyermek életkorának növekedésével, míg az apák esetében a fizikai erőszak gyakorisága a 13-14 éves korosztály esetében volt a legmagasabb.Kulcsszavak: társadalmi nem, fegyelmezés, fizikai erőszak