A tanulmány igyekszik rámutatni a téma aktualitására, megvilágítani a gyermekek társadalmi beilleszkedési nehézségeinek háttértényezőit és érveket hozni a közösségi megelőzés szükségessége érdekében. Kiindulásunk, hogy képesé kell tenni a felnövekvő generációt arra, hogy egészséges életmódot folytasson, hogy testi és lelki egészségüket megőrizzék és, hogy kibontakoztassák személyiségüket. Megérett a helyzet arra, hogy szemléletváltás történjen a megelőzés terén. Módszertani szempontból a tanulmány a gyors elemzés technikájával készült. Az elemző részben sorra vettük a PRECEDE modell lépéseit, és minden fázist kutatási adatokkal példáztunk. Szándékunk szerint, az elemzésből kiderült, hogy az illető közösségnek milyen szükségletei sérültek, s ezek kielégítésére milyen jellegű tevékenységeket tervezhetünk, illetve, hogy milyen eredményekre számíthatunk a tervezett közösségi megelőzés nyomán.
Egy többlépcsős kutatás egyik láncszemének ismertetésére vállalkozik a tanulmány. Első részében a közösségi rezilienciára és a közösségi megelőzésre tesszük a hangsúlyt. Terjedelemben is hangsúlyos ez a rész, mivel a vonatkozó ismeretek összefoglaló bemutatása, a közösségi megelőzés és a reziliencia összekapcsolása kutatási adataink konceptualizálásának eredménye. A bemutatásra kerülő vizsgálat az elméleti rész alátámasztására szolgál, és az általunk vizsgált közösségek reziliencia jegyeinek sajátosságaira vonatkozik.Kutatásunk több célt követ: adatokat gyűjteni a fi atalok és a helyi közösségek viszonyáról, felszínre hozni az erőforrásokat, valamint – az adatgyűjtés során– ráirányítani a fi gyelmet a közösségben rejlő értékekre.A közösség feledésbe merült, tudatalattiba vagy tudatelőttibe süllyedt kompetencia-értékű kognitív és affektív tartalommal egyaránt rendelkező üzeneteinek tudatos szintre emelését narratíva, illetve szimbólumelemzéssel végeztük. Száz erdélyi, huszonéves segítőszakembertől és segítőszakmát tanuló egyetemistától gyűjtött közösségi narratíva és a közösségre vonatkozó jelkép elemzésének segítségével szeretnénk felmutatni azokat a rezilienciajegyeket, amelyek az elemzett közösségi narratívákban és a közösséget jelképező metaforákban (szimbólumokban) fellelhetők. Ezeknek tudatosítása egyrészt a segítőnek lehet belső erőforrás, másrészt útmutatás a közösségen keresztüli megelőzés szempontjából, mert olyan viszonyulásokra és eszköztárra mutat rá, amelyek valamikor a kihívásokkal való szembesülést segítették.Kulcsszavak: közösség képi megragadása, közösségi narratívák, szimbólumelemzés, közösségi reziliencia
A kutatás kerete: Romániában 2016 márciusában lépett életbe a 15/2016 számú törvény, amely megtiltja a dohányzást a zárt helyiségekben, csökkenti a passzív dohányzásnak való kitettséget, segít megelőzni számos, a dohányzással kapcsolatba hozható egészségkárosodást. A törvény hatásainak felmérése részét képezi egy öt évre kiterjedő, a serdülőkori dohányzással foglalkozó, nemzetközi kutatásnak.
Célkitűzés: Az érdekelt, hogy milyen a törvény fogadtatása serdülők körében, mennyire ismerik azt, hogyan hatott a dohányzási szokásaikra, illetve, hogy a családi és az iskolai környezet hogyan reagált a korlátozásokra.
Módszer: Önkitöltős kérdőívezésre épített kutatásunkat Erdély három középső megyéjében (Maros, Kovászna, Hargita), a hetedik osztályos (13–15 éves) serdülők körében végeztük. A mintavételhez a megyei tanfelügyelőségek beiskolázási számaira vonatkozó nyilvántartásokat használtuk, és így véletlenszerű, rétegzett mintát alkottunk. 695 kérdőívet vettünk fel 21 helységben. A reprezentativitás érdekében figyeltünk a települések méretére és a tanítás nyelvére. A kérdőívek kitöltése önkéntesen és névtelenül történt, a szülők előzetes beleegyezésével. Az adatfelvételre 2016 júniusában került sor.
Eredmények: A megkérdezett diákok döntő többsége hallott a dohányzásellenes törvényről, és helyesli, hogy a törvény megtiltja a dohányzást a zárt helyiségekben. A szülők pozitív vélekedése a törvényről megerősíti a törvény üzenetét, vagyis a diákok jobban fogadják azt. Az is erőteljesen meghatározza a törvényhez való viszonyulásukat, hogy milyen dohányzási szokásokkal rendelkezik maga a serdülő, és a dohányos fiatalok magasabb arányban gondolják azt, hogy az új törvény hozzájárul a rejtőzködéshez, mint a nem dohányzó fiatalok.
Következtetés: Három olyan tényezőt – szülői minta, saját dohányzási szokás, kortársak dohányzási szokásai – sikerült azonosítani a serdőlők percepciói alapján, amelyek hatással vannak a dohányzásellenes törvény fogadására. A serdülőkori megelőzés érdekében fontos láncszem a több generációt átfogó közösségi megelőzés, amelynek keretében erősíteni kell a dohányzásellenes kommunikációt, és pozitív példát kell felmutatni a dohányzásmentes magatartás terén.
Kulcsszavak: dohányzás, serdülők, megelőzés, dohányzásellenes törvény, szülői minták, közösségi prevenció
Az egészségügyi világjárvány szükségessé tette az egészségvédelem fókuszba kerülését. Tanulmányunkban azt taglaljuk, hogy hogyan befolyásolta a kijárási tilalom a segítő szakmát tanuló, magyar egyetemi hallgatók egy általunk megkérdezett csoportjának a lelki és egészségi állapotát, valamint egészségmagatartását. Azt keressük, hogy mit tettek egészségük megvédése érdekében, milyen védőfaktoroknak köszönhetően tudtak reziliensnek maradni, és megtartani működőképes állapotukat. Rámutatunk azokra az értékekre és működésmódokra, amelyekkel kezelni tudták a helyzetet. Az volt acélunk, hogy ráirányítsuk a figyelmet arra, hogy a krízishelyzetekkel odafigyeléssel, tudatosan használt technikákkal, az erőforrások céltudatos alkalmazásával lehet egészségesen megküzdeni.
Kulcsszavak: pandémia, krízis, reziliencia, védőfaktorok, egészségmagatartás