A tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a kiskorú páciensek jogvédelme időszerű probléma, mivel a kiskorúak különleges figyelmet és támogatást igényelnek. A szakma felismerte, hogy az emberi jogok betartása a gyermekek kezelésében nagyon fontos tényező. Kialakult egy új szemlélet, miszerint az emberi jogok felruházzák a gyermekeket általános jogalanyisággal, amely kihatással van az egészségügyi ellátás megszervezésére és az egészségpolitikára. A gyermek-páciensek jogai az általános gyermekjogokból, melyek az emberi jogokon alapulnak és a páciensek jogaiból tevődnek össze.A gyermek páciensek jogai az önrendelkezés köré csoportosulnak, viszont a normatív szabályozás hiányos és nem mindig egyértelmű. Felmerül, hogy milyen korlátok között gyakorolható az önálló döntéshozatal, vagyis az önrendelkezés joga a gyermekek esetében. Megismerkedünk két elmélettel, mely közül az egyik a teljes önrendelkezést, a másik a korlátozott önrendelkezést tartja elfogadhatónak. A tanulmány szerzője ez utóbbit fogadja el, vagyis a gyermek autonómiája nem abszolút jellegű. Ezt a megállapítást bizonyítja a cikk alapjául szolgáló mennyiségi módszerekkel végzett kutatás.
Egy többlépcsős kutatás egyik láncszemének ismertetésére vállalkozik a tanulmány. Első részében a közösségi rezilienciára és a közösségi megelőzésre tesszük a hangsúlyt. Terjedelemben is hangsúlyos ez a rész, mivel a vonatkozó ismeretek összefoglaló bemutatása, a közösségi megelőzés és a reziliencia összekapcsolása kutatási adataink konceptualizálásának eredménye. A bemutatásra kerülő vizsgálat az elméleti rész alátámasztására szolgál, és az általunk vizsgált közösségek reziliencia jegyeinek sajátosságaira vonatkozik.Kutatásunk több célt követ: adatokat gyűjteni a fi atalok és a helyi közösségek viszonyáról, felszínre hozni az erőforrásokat, valamint – az adatgyűjtés során– ráirányítani a fi gyelmet a közösségben rejlő értékekre.A közösség feledésbe merült, tudatalattiba vagy tudatelőttibe süllyedt kompetencia-értékű kognitív és affektív tartalommal egyaránt rendelkező üzeneteinek tudatos szintre emelését narratíva, illetve szimbólumelemzéssel végeztük. Száz erdélyi, huszonéves segítőszakembertől és segítőszakmát tanuló egyetemistától gyűjtött közösségi narratíva és a közösségre vonatkozó jelkép elemzésének segítségével szeretnénk felmutatni azokat a rezilienciajegyeket, amelyek az elemzett közösségi narratívákban és a közösséget jelképező metaforákban (szimbólumokban) fellelhetők. Ezeknek tudatosítása egyrészt a segítőnek lehet belső erőforrás, másrészt útmutatás a közösségen keresztüli megelőzés szempontjából, mert olyan viszonyulásokra és eszköztárra mutat rá, amelyek valamikor a kihívásokkal való szembesülést segítették.Kulcsszavak: közösség képi megragadása, közösségi narratívák, szimbólumelemzés, közösségi reziliencia
Az egészségügyi világjárvány szükségessé tette az egészségvédelem fókuszba kerülését. Tanulmányunkban azt taglaljuk, hogy hogyan befolyásolta a kijárási tilalom a segítő szakmát tanuló, magyar egyetemi hallgatók egy általunk megkérdezett csoportjának a lelki és egészségi állapotát, valamint egészségmagatartását. Azt keressük, hogy mit tettek egészségük megvédése érdekében, milyen védőfaktoroknak köszönhetően tudtak reziliensnek maradni, és megtartani működőképes állapotukat. Rámutatunk azokra az értékekre és működésmódokra, amelyekkel kezelni tudták a helyzetet. Az volt acélunk, hogy ráirányítsuk a figyelmet arra, hogy a krízishelyzetekkel odafigyeléssel, tudatosan használt technikákkal, az erőforrások céltudatos alkalmazásával lehet egészségesen megküzdeni.
Kulcsszavak: pandémia, krízis, reziliencia, védőfaktorok, egészségmagatartás