Az utóbbi két évtizedben alapvető átalakulásokon ment át a fogyatékos személyek szociális védelmét és támogatását szolgáló ellátórendszer. Jelen tanulmány egy longitudinális kutatás részeredményeit elemezve a következő kérdésekre keresi a választ: Hogyan élik meg az ellátórendszer változásait az érintett családok? Hogyan találnak oktatási-fejlesztési lehetőségeket? Milyennek látják, élik meg a közvélemény, média, közintézmények velük szembeni attitűdjét? Milyen a jövőképük? Azok a nemzetközi szlogenek ("Mindenki Európája" "Inkluzív iskola", "Esélyegyenlőség: segély helyett munkalehetőséget!"), amelyek a pozitív változásokat hangoztatják, érezhetőek-e az ő mikro és makro-környezetükben? Melyek azok a támogató tényezők, amelyek kiállották az idő próbáját és 10 év távlatából is erősnek, megbízhatónak bizonyultak?
A fogyatékos gyermeket, családtagot nevelő és gondozó családok megküzdését kutatva 2003–2004-ben megalkottuk a sikeresen megküzdők kritériumait. A kapott adatokat és válaszokat ezen a szűrőn át értelmezve kirajzolódott egy megküzdési profi l. Tíz évvel később megismételtük a felmérést és azt találtuk, hogy az adatok értelmezésénél nem tarthatóak az első kutatásban használt megküzdési kritériumok. Azért, hogy jobban megértsük ezt a jelenséget, mélyinterjúkat végeztünk és felvettünk egy CHIP (Coping Health Inventory For Parents) kérdőívet, mely a szülők által használt megküzdési viselkedésre ad betekintést. Az így kapott eredmények még inkább kihangosították azt a sejtésünket, hogy ami a fogyatékossággal való szembesülés első időszakában a sikeres megküzdés faktora volt, az az évek során lényegesen átminősült.Ez a jelenség nemcsak az egyes családok élettörténetének a szempontjából értelmezhető, de rávilágít arra is, hogy milyen átfedések és különbségek vannak a megküzdés és a reziliencia fogalomköre között, és milyen szakmai kihívást jelent ezeknek a családoknak a ’kísérésében’ a támogatott reziliencia.Kulcsszavak: megküzdés, támogatott reziliencia, fogyatékos gyermeket nevelő családok, reziliencia támogató modell.
Az első paralimpia megszervezése a kolozsvári, speciális oktatási igényű és fogyatékos gyerekek/fiatalok számára, egy olyan esemény, amely a már két évtizede tartó inklúziós folyamat számottevő mozzanata. Minden bizonnyal van mit tanulnia a társadalomnak is belőle: elsősorban szolidaritást, de sokszor megküzdési stratégiát, rugalmasságot is.Kulcsszavak: paralimpia, fogyatékosok, sport
Az alábbi körinterjúban szociális munkások beszélnek arról, hogy mit jelent nekik ez a szakma, és milyen kihívásokkal találkoztak, találkoznak a mindennapokban. Válaszaik betekintést engednek a szociális munka utóbbi harminc évének történéseibe.
Kulcsszavak: szociális munka kihívásai, szociális ellátás története, fejlődés és hiányterületek