A folyóiratról

et logo 230 2



Írásom egy nagyobb munka kezdeti fázisának terméke. Célom, hogy cáfoljam Pierre Bourdieu Férfiuralom című könyvének fő állítását, miszerint „a körülmények szembeszökő változása elfedi a viszonylatok folytonosságát”, vagyis azt a tényt, hogy az elmúlt ezer évben a férfi és a nő közötti „különbség struktúrája változatlan maradt.” Tézisem, hogy a nyugati világban a férfiuralom kikristályosodott mintázatai számottevően átalakultak az elmúlt bő fél évezredben. Amellett kívánok érvelni, hogy a középkortól a 20. századig terjedő időszakban a hegemón maszkulin diszpozícióknak a társadalmi átrendeződésekkel szorosan összefüggő, jól beazonosítható, egymásra épülő relacionális rendszere alakult ki, amelyek egyre összetettebb alakzatokat hoztak létre. Először az egész vállalkozásom szempontjából meghatározó elméleti referenciák főbb elemeit foglalom össze, majd a középkori hegemón beállítódási forma, a lovagi maszkulinitás strukturálisan meghatározott főbb elemeit vázolom föl. Végül a páros harcok példája segítségével a maszkulin diszpozíciók hosszú távú átalakulásának dinamikáját igyekszem szemléltetni.

Kulcsszavak: hegemón maszkulinitás, longue durée, erőszakkontroll, lovagi habitus, archaikus libido dominandi, Elias, Connell, Bourdieu

A tanulmány teljes szövege (pdf)

A tanulmány egy olyan északkelet-magyarországi településsel, Kispaláddal foglalkozik, ahol a magyar és roma etnikai közösségek több generáció viszonylatában létrejött, aszimmetrikusan integrált együttélési közösséget alkotnak. A kutatás célja azoknak a mikroszintű mechanizmusoknak – hétköznapi beszédszituációknak, rutinszerű cselekvéseknek és intézményes gyakorlatoknak – az antropológiai vizsgálata, amelyek az aszimmetrikus etnikumközi helyzetekben csökkentik az etnikai együttélést tartósan destabilizáló gazdasági, társadalmi, hatalmi egyenlőtlenségeket. A tanulmány a faluban található vallási intézmények – a roma neoprotestáns kisegyház, valamint a magyarok által dominált református felekezet – funkcionális szerepét elemzi behatóbban. Ennek kapcsán arra keresi a választ, hogy a lokális együttélésben érdekelt etnikai közösségek tagjai a vallási intézmények, valamint különféle rituális (ünnepi) gyakorlatok segítségével hogyan szabályozzák, befolyásolják vagy éppen alakítják át az etnikai csoporton belüli és az azok közötti gazdasági, társadalmi, hatalmi egyenlőtlenségeket.

Kulcsszavak: hatalom, etnicitás, interetnikus kapcsolat, egyenlőtlenségek, aszimmetrikus integráció, etnikai egyensúlyi helyzet

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Magyarországon az ezredfordulóra állandósult a vidéki szegénység, a falusi fiatalok munkanélküliségi rátája kiugróan megnőtt, majd ezen a magas szinten rögzült, és beindult a vidéki szegénység bővített újratermelődése. Különösen figyelemre méltó magyar jelenség, hogy amíg a nyugat-európai országokban a szegénység a nagyvárosokban koncentrálódik, Magyarországon ez inkább falusi jelenség. A „településkomfort” ezeken a településeken a lakásokat, az intézményeket és a kereskedelmi létesítményeket tekintve is egyaránt lényegesen az országos átlag alatt marad. Az ellehetetlenült kistelepülésekről a mozgósítható erőforrásokkal rendelkezők elköltöztek, így a szelektív migráció következtében ezeknek a településeknek az etnikai és szociális összetétele is homogenizálódott. A lakóhelyi szegregáció és a szegénység magas szintje miatt a hátrányos helyzetű aprófalvakban élő emberek számára a többségi társadalomtól eltérő erőforrástípusok állnak rendelkezésre. Az ilyen települések adottságai már eleve hátrányt jelentenek a helyi lakosság számára, ezek a hátrányok azonban más életszervezési lehetőségeket kényszerítenek férfiakra és nőkre.

A tanulmány egy magyar–román határ mentén fekvő, 350 fős zsákfaluban végzett átfogó szociológiai kutatómunka részeredményein keresztül mutatja be a fiatal nők életkezdési esélyeit, elsősorban párkapcsolati lehetőségeit és munkaerőpiaci helyzetét. Alapvető kutatási kérdésünk, hogy egy bezáródó és elszigetelődő rurális társadalmi térben a fiatal nők életkezdési, párválasztási, gyermekvállalási és munkaerőpiaci döntéseit milyen tényezők befolyásolják, és ezek milyen mechanizmusokon keresztül örökítik tovább a szegénységet és a kirekesztettségben élést a vizsgált településen.

Kulcsszavak: társadalmi kirekesztődés, fiatal nők, területi egyenlőtlenségek, területi szegregáció, kis falvak

A tanulmány teljes szövege (pdf)

A 21. század elején vajon milyen lehet 20-30 év körüli fiatalként élni egy román–magyar határhoz közeli, kb. 2000 fős magyar településen? Hogyan jelenik meg vidék és város viszonya a helyi fiatalok elbeszélésében? Milyen vidék- és városképek uralják történeteiket? A mindennapok vajon hogyan képeződnek le a térhasználatban? Milyen összefüggések figyelhetők meg a térhasználatra és térbeélésre vonatkozó társadalmi gyakorlatokban vidék és város között?

Mindezeknek a kérdéseknek a tanulmányozása megerősítette bennünk azt, hogy a 21. század elején a magyar kulturális antropológiában és néprajztudományban is érdemes újragondolni vidék és város viszonyát, újraértelmezni a kettő kapcsolatát. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy módszertani szempontból is érdemes átgondolni napjaink lokális társadalmának kutatását. Megállapításaink egyaránt épülnek a témába vágó nemzetközi és magyar szakirodalomban – elsősorban a kortárs kulturális antropológiában és a néprajzban, illetve részben a vidékszociológiában – ismert elméleti és módszertani alapokra, valamint a 2012–2014-ben a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tyukodon végzett etnográfiai terepmunka tapasztalataira.

A 21. század elején kortárs társadalmunk rendkívül komplex, ami érvényes vidék és város viszonyára is, ennél fogva célszerű lehet az etnográfiai kutatás látószögét, ha tetszik, terét, kitágítani. Azaz érdemes lehet a lokális életvilágot és a helyiek által rendszeresen használt színtereket – beleértve akár a városi és egyéb közeli falusi, akár az online világokat is – együtt vizsgálni és értelmezni. Munkánk egy ennek megvalósítására tett kísérlet, ami a kritikai antropológia gyakorlatához kapcsolódva egyaránt tartalmazza a tanulságokat és a hiányosságokat, hiszen egyetlen kísérlet sem lehet mentes ezektől.

Kulcsszavak: vidék és város, reprezentáció, térhasználat, kritikai antropológia, terepmunka, több színterű etnográfia

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Tanulmányomban egy magyarországi aprófalut mutatok be, amelynek története leírható migrációk soraként, ugyanakkor egy jómódú, polgárosult falu tündökléseként és hanyatlásaként is. Kisfalu magyar lakossága az 1700-as évekre megcsappant, ezért 1720–1721-ben németeket telepítettek be. Ezután a falu gyors fejlődésnek indult, és a környék legkorábban polgárosult falujává lett. A 2. világháború után itt is megtörtént a német nemzetiségű lakosság erőszakos kitelepítése, helyükre Felvidékről, de főleg Békésből érkeztek új telepesek. A falu a 20. század végére rohamos hanyatlásnak indult mind demográfiai, mind gazdasági értelemben, jelenleg egy zsákfalu jellemző tulajdonságaival bír, lakosságának egy része a gazdasági és társadalmi depriváció jegyeit mutatja.

Új betelepedési hullám az 1990-es években indult meg, az első ilyen hullámot a várostól való elidegenedés és a vidéki életre vágyódás nosztalgiája motiválta. A 2000-es években beköltözött pár ökogazdálkodással foglalkozó család, néhány külföldi, és ekkor alakult meg a hazai ökofalumozgalomba tartozó fiatalok közössége is, akik aztán több beköltözőt vonzottak maguk után. A 2010-es évektől további újabb, sokszínű motivációval bíró családok költöztek a településre.

A városból falura költözőkkel foglalkozó szakirodalom számára nem ismeretlen, hogy a városi kiköltözők egy markáns csoportja a közösségi élet vágyával érkezik a vidéki településekre, és ennek megfelelően aktív közösségteremtő tevékenységbe kezd. Gyakori, hogy értékrendjükben erőteljesen van jelen a premodern értékek és az autenticitás iránti igény, amely a közösségi élet retradicionalizálásában és a hagyományok újraértelmezésében is megmutatkozik. Kisfaluban is igaz, hogy mivel a közösségi és civil élet irányítóivá elsősorban a beköltözők válnak, az ő igényeik és értékválasztásuk nagyban meghatározza a helyi közösségi és kulturális életet. Így válik egyre hangsúlyosabbá a természetvédelem, a
hagyományokra építő kulturális tevékenységek, az ökogazdálkodás, és így alakul át a lokális identitás.

Tanulmányomban azt vizsgálom, hogy miként hatott a migráció Kisfalu társadalmi struktúrájára, társadalmi és gazdasági életére; milyen vidékelképzelések és ehhez kapcsolódó ideológiák működnek a faluban, és ezek miként hatnak a fejlesztési törekvésekre és a falu életére.

Kulcsszavak: város–falu-migráció, aprófalu, településfejlesztés, ökológiai életreform, versengő ideológiák

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Aktuális szám


et2023 1

Az Erdélyi Társadalom folyóirat a következő nemzetközi adatbázisokban jegyzett:

ceeol logogesis

 proquest logodatacitemta konyvtar sitelogo

Index Copernicus

Részletes kereső

A folyóirat támogatói

et tamogatok 2019 1

 

BGA logo 2022