Részletek

Készült: 2020. február 21.

Tanulmányunkban a vulnerabilitás kifejezést a román–magyar határ menti fiatalok munkavállalási szokásaihoz és lehetőségeihez mérten vizsgáljuk. Ilyen szempontból a célcsoport tagjai nem csupán magánéletükben, de a munkaerőpiacon is sérülékenyek. A problémakört a generációs sajátosságok figyelembevételével, valamint a román–magyar határ mentén élő fiatalok sajátos helyzetével (földrajzi, illetve társadalmi mobilitás) járjuk körbe. Ehhez egy tükörprojekt által megvalósult kvalitatív kutatás szolgált alapként, amelynek során fókuszcsoportos, illetve életútinterjúk adnak kiegészítést a helyzetfeltáráshoz.

Kit tekintünk „sérülékenynek”? Vagy kérdezhetnénk azt is, hogy ki tartja magát „sérülékenynek”? Fontosnak tartjuk kiemelni a szubjektív véleményeket, mivel kutatásunk célja azt is felmérni, hogy maguk a fiatalok mit gondolnak jelenlegi helyzetükről. Éppen ezért vizsgáljuk a létbizonytalanság perceptualizálását, illetve esetleges adaptációját, az egyéni és/vagy kollektív biztonság meglétét. Hipotézisünk szerint a lakhatás, az iskolai végzettség, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, valamint nem utolsósorban a foglalkoztatás olyan tényezők, amelyek felmérésével tágabb képet kaphatunk a célcsoport jelenlegi élethelyzetéről. A kutatás eddigi részeredményei alátámasztják, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg határ menti térségeiben élő fiatalok munkaerőpiaci helyzete – és ezáltal számos más területre is kiterjedő érülékenysége, akár kiszolgáltatottsága – az elmúlt évek gazdasági prosperitása ellenére is az átlagosnál sokkal kedvezőtlenebb képet mutat.

Kulcsszavak: vulnerabilitás; fiatalok; munkavállalási szokások

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Részletek

Készült: 2020. február 21.

Ez a tanulmány azt vizsgálja, hogy a gyerekek és serdülők kihez fordulnának, ha erőszak érné őket, milyennek látják a segítő személyt, milyen akadályokba ütközik egy gyermek, ha egy bántalmazást szeretne feltárni. A bizalmas, önkitöltős kérdőíveket 216 gyermek és tinédzser töltötte ki Romániában. Eredményeink arra utalnak, hogy a lányok könnyebben kérnek segítséget, mint a fiúk, a segítségkérés elmaradását mind a lányok, mind a fiúk elsősorban a bántalmazott gyerek biztonságérzetével hozzák kapcsolatba, de a szégyenérzet és az információ hiánya szintén fontos szempontok. Amikor segítséget kérnek, elvárják, hogy a felnőtt hallgassa meg őket, és segítsen az erőszak megállításában. A különböző információs és segítségkérési lehetőségek értékelése során a megkérdezettek 68%-a értett egyet abban, hogy iskolában, tanárok által közvetítve lenne a legjobb információkat szerezni a bántalmazás előfordulásakor elérhető segítségforrásokról. Az iskola ideális hely lehetne az erőszakkal kapcsolatos tapasztalatok feltárására és a segítségkérésre. Viszont a formális segítők közül a gyerekek családban és nyilvános helyen elszenvedett bántalmazás esetén inkább preferálják a rendőrséget és a gyermekvédelmet, mint a tanárokat vagy az iskolapszichológust. Ez ellentmond a szakirodalomból ismert eredményeknek, és felhívja a figyelmet a a romániai iskolákban tapasztalt személytelen iskolai kapcsolatokra.

Kulcsszavak: segítségkérési viselkedés; gyermekbántalmazás; segítők jellemzői; gyermekek véleménye

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Részletek

Készült: 2020. február 21.

Az identitás két kardinális aspektusa a személyes és a szociális identitás. Előbbi az én folytonosságára, szervezettségére helyezi a hangsúlyt, utóbbi az egyén csoportazonosulásaiból indul ki. Szociális identitás lehet egy nemhez, kultúrához, nemzethez, etnikumhoz való tartozás kognitív és érzelmi viszonyulása, vagyis az adott csoport értékeinek, normáinak, ideológiájának az interpretációja. Fontos komponens még az azonosulás, önazonosság teljességéhez – az identitás alapelvek központi eleme – az önbecsülés érzése, mely más csoportokkal való összehasonlításban realizálódik.

Magyarországon a romák napjainkban is előítéletnek és diszkriminációnak vannak kitéve, ezért a saját közösségbe való fordulás, a kultúra és hagyományok fennmaradása, azoknak mély tisztelete fontos a számukra. Ugyanakkor, ha valaki valamilyen formában kikerül ebből a közegből – másik városba költözik, továbbtanul –, vagy egy olyan tapasztalati tudás birtokába kerül, ami által kénytelen megkérdőjelezni a szocializáció során elsajátított csoportnormákat, kirekesztődhet.

Kutatásunkban Baranya megyében magukat romának valló (N = 29, férfi = 14, átlagéletkor = 29,3 SD = 11,3; nő = 15, átlagéletkor = 33, SD = 16,5) középiskolás, egyetemista, dolgozó és szegregált településen élő romákkal beszélgettünk fókuszcsoportos módszerrel házasságról, nemi szerepekről, továbbtanulásról, előítéletről, vallásról és további különböző felmerülő értékekről. A vizsgálatból kiderült, hogy sok roma fiatalnak egyes értékekhez, tradíciókhoz már más viszonyulása van szüleikhez, nagyszüleikhez képest, ami a fent kifejtett elméleti koncepciók ismeretében – és a serdülő, fiatal felnőtt identitáskeresés fázisában és alapvető krízisében – igen nagy veszélyt, identitásválságot és gyökérvesztést vonhat maga után. Ezek a fiatalok etnikai identitásuk miatt a többségi társadalom felől diszkriminációra, megváltozott normáik, értékeik, gondolkodásuk miatt pedig saját közösségükkel, családjukkal kapcsolatban azonosulási nehézségekre számíthatnak.

Kulcsszavak: identitás; romaság; értékek; kirekesztődés; előítélet

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Részletek

Készült: 2020. február 21.

Magyarországon évtizedek óta a csökkenő termékenység, a gyermekszám visszaesése figyelhető meg az országos adatok segítségével, ugyanakkor ez a tendencia nem egységesen érvényes. A korábbi kutatások egy része a különböző képzettségű emberek családalapítását összehasonlítva emeli ki a felsőfokú és a legfeljebb alapfokú végzettségűek közötti eltéréseket, míg mások azt hangsúlyozzák, hogy a lakóhely adottságai is befolyásolhatják a gyermekvállalás különbözőségeit. A tanulmány egy interjús kutatás eredményeinek felhasználásával mutatja be egy elszegényedett, elszigetelődött aprófaluban jellemző gyermekvállalási mintákat, kialakulásuk és fennmaradásuk okait és következményeit.

A településen élő fiatalok körében az első gyermekvállalás jóval korábbi életkorban jellemző az országos átlaghoz képest. A nők 15 és 20 éves koruk között, míg a férfiak 16 és 23 éves koruk között váltak szülővé. A párkapcsolat iránti igényük korai életkorban megjelent, de ezzel párhuzamosan nem
kezdődött el a szülővé válás vágya. Az első gyermekvállalás az esetek túlnyomó többségében nem tudatos döntés eredménye. Sokkal inkább az információk hiánya és/vagy a fogamzásgátlási eszközök elérhetetlensége miatt nem valósulhatott meg a családtervezés.

Kulcsszavak: családalapítás, gyermekvállalás, nemi szerepek, elszegényedett falu, területi szegregáció

A tanulmány teljes szövege (pdf)