Kutatásomban a mítoszkritika módszerével vizsgálom a görög mitológiában kiemelt szerepet játszó sors és végzet megjelenési módjait Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regényében. Álláspontom szerint a Márai által megalkotott, mitikus elemekben gazdag történet mögött a görög sorsfelfogás sajátosságai sejlenek föl, Ananké sorsistennővel, az emberi élet fonalait szövő moirákkal, illetve Erósz alakjával, aki a regényben a sorsszerűség mozgatórugója. Ennek értelmében a regényben megjelenő, Erószhoz kapcsolódó filozófiai hagyomány feltárása is kiemelt szerepet kap.
Kulcsszavak: Márai Sándor, végzet, sors, Erósz, mítosz, valláselmélet
A vallás mint kulturális univerzálé számos tudományág felől megközelíthető. A tanulmány a vallásszemiotika aspektusából, a szemiotikai alapfogalmak és elméletek alkalmazásával elemzi a lakota inipi (megtisztító) szertartás jelhasználatát. A szemantikai, szintaktikai és pragmatikai megközelítés a lakota inipi rítusnak egy vallásantropológiai forrásban megörökített leírásán alapszik. A szöveg részletes rítusleírása a kiindulópont a vallásszemiotikai elemzéshez, a jelek, jelalakzatok, jelaktusok meghatározásához, valamint annak megértéséhez, hogy ez a rítus milyen szerepet játszott a törzs életben. Az elemzés célja annak megértése, hogy a vallásgyakorló közösség milyen jelekkel és jelaktusokkal demonstrálja a vallási tanokat, a természetfeletti erőkkel való kapcsolattartást, és egyben hogyan fejezi ki a csoportkohéziót.
Kulcsszavak: vallásszemiotika, szemantika, szintaktika, pragmatika, lakota rítus, vallásantropológia
A Videmus Papam kutatási projekt keretében zajló vizsgálatok részeként tanulmányom Ferenc pápa 2019. június elsejei csíksomlyói látogatásának visszhangját követi figyelemmel – a pápa személyére és szerepére, a magyarság, a székelység nemzeti identitására, a Mária-kegyhely jelentőségére, a történelmi fontosságú alkalomra, a többség és kisebbség viszonyaira, az egyház szerepére vonatkozó vallási és szekuláris diskurzusokban. A pápalátogatás körül zajló közbeszédet – kulcsszavak alapján – elsősorban a digitális média anyagaiban, a közösségi oldalakon megjelenő nyilvános véleményekből, hozzászólásokból kibontakozó diskurzustöredékekben vizsgálja, de fontos kiegészítő adatokat nyújtanak az elemzéshez az online kérdőívek és az interjúk anyagai is. A szövegek és kiegészítő anyagok (képek, videók) feldolgozását mindenekelőtt kvalitatív diskurzuselemzési módszerekkel végeztem – a kutatótársak munkájával és eredményeivel összehangolva.
Kulcsszavak: pápalátogatás, Csíksomlyó, közösségimédia-viták, pápakritikusok, pápatámogatók, interetnikus viszonyok, vallásközi viszonyok
Ebben a tanulmányban azt mutatom meg, miként hat egy identifikációs dogma a társadalomkép alakulására. Az identifikációs dogma olyan tantétel, amelynek felhasználásával nem egy teológiai kérdést akarnak tisztázni, hanem a hívők vallásos érzületére hatva befolyásolják a társadalomról kialakított politikai nézeteket. Ezt a folyamatot dogmatikus identifikációnak nevezem. Itt a filioquetan kapcsán vizsgálom, hogy a jelenkori román teológiában és közbeszédben miként valósul meg ez a folyamat.
Kulcsszavak: dogmatikus identifikáció, identifikációs dogma, filioque, Románia, Dumitru Stăniloae
A Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítványnál már közel egy évtizede, mióta az alapítvány Társadalomtudományi Kutatócsoportja megalakult, nagyobb kutatásainkban az adott kutatás tematikájától függetlenül is felteszünk vallásosságra vonatkozó kérdéseket, tekintve, hogy számos értékrendi vagy attitűdkérdésnél jelentős, akár nagyobb magyarázó erővel is bír a vallásossággal való kapcsolat, mint más szocioökonómiai változók. Ezt felismerve, a magyarországi vallásosság feltérképezésére irányuló kutatásaink segítségével a vallásosságot több dimenzió mentén is megpróbáltuk már megragadni. Jelen tanulmány egyfelől ezek összegzésére fókuszál, másfelől bemutatja az alapítvány vallásosságklaszterét, amelynek kidolgozását 2017-ben kezdte meg, valamint a kidolgozáshoz használt változók legfőbb eredményeit. Végül a kutatási tapasztalataink alapján javaslatot teszek egy újabb vallásosságmérő változó használatára, amit kutatócsoportunk arra az esetre kezdett kidolgozni, ha a kérdőív terjedelme csak egyetlen, vallásosságra vonatkozó kérdés feltételét teszi lehetővé.
Kulcsszavak: vallásosság, vallástalanság, Magyarország, új vallásosságváltozó, vallásgyakorlat
2017-ben a Századvég Alapítvány nagy mintás adatfelvételt végzett. Az adatok elemzése során az egyik legfontosabb célkitűzésünk volt, hogy differenciált képet kapjunk a társadalom azon csoportjairól, amelyek számára a vallás nem tölti be az „üres jelölő” szerepét, azaz amelyek tagjainak életében nem bír egységes jelenségegyüttesként identitásformáló jelentőséggel. Kulcskérdésnek tekintettük, hogy feltérképezzük a heterogén embertömeg részleteit tekintve igen sokrétű attitűdrendszerét, tekintettel az egyes rétegekre jellemző távolságtartásokra, érzéketlenségekre és fogékonyságokra, valamint szociodemográfiai tulajdonságaikra. A magyar társadalmon belül – mérésünk szerint – 63,2 százalék azok aránya, akik a képlékeny vallásosságúak tömegét alkotják. A képlékeny vallásosságúaknak összesen tíz klaszterét határoztuk meg (vágyvallásosok, élménykeresők, rutinkeresők, támaszkeresők, egyháztámogatók, egyházkerülők, vallásfogyasztók, magánykeresők, istenkeresők, jótékonykodók).
Kulcsszavak: képlékeny vallásosság, vallásosságindikátorok, klaszterelemzés, üres jelölő
Az alábbi tanulmányban a magyarországi Everness életmódfesztiválon 2016-tól végzett többszöri keresztmetszeti kutatásunk eredményeit publikáljuk, a magyarországi vallási helyzettől való eltérésre, a „spiritualitás” fogalmi meghatározásának nehézségeire és az empirikus adatok egy részének elemzésére fókuszálva. A 20. század második felétől egyre populárisabb „maga módján vallásos” kategóriába tartozók számának növekedése és különböző kutatások azt mutatják, hogy a hagyományos vallási megközelítés mellett alternatív felfogások is megjelennek. A spiritualitás fogalmának használata egyfajta betekintést adhat ezen alternatív módszerekbe, azonban tipologizációs nehézségei miatt nem fedi le teljes mértékben a valóságot. A fesztiválvallás olyan módszertani és empirikus keretet ad ezen vizsgálódásokhoz, amely megmutatja az alternatív megközelítések mibenlétét. Ez a fajta privát vallásosság különleges figyelmet érdemel, és további kutatásokra sarkallhatja a kutatókat. Az Everness Fesztivál látogatói háromféle motivációból látogatják a fesztivált: ezoterikus, spirituális tevékenységek végzése, pszichológiai vonatkozású, önismereti gyakorlatok végzése és testi-lelki egyensúlyra fókuszáló, gyógyító módszerek gyakorlata céljából. Ezt a három látogatói halmazt tártuk fel empirikusan, és ennek eredményeit mutatjuk be a fesztiválvallás koncepciójának keretein belül.
Kulcsszavak: fesztiválvallás, spiritualitás, alternatív vallásosság, ezotéria, tudatosság
2013–2017 között egy ERC kutatási projekt keretében Moldva egy mikrorégiójában működő roma, ortodox román hátterű és csángó pünkösdi közösségekben végeztem kutatást. A terepmunkára alapozott elemzések e közösségek rituális gyakorlatait, a migráció és megtérés kapcsolatát vizsgálták, a megtéréstörténetek modellezésére stb. koncentráltak. (A tanulmányokat összefoglaló kötet Peti, 2020). A tanulmány e kutatási projektre alapozva, de azt új terepmunkával és vizsgálati szempontokkal továbbvíve/kibővítve egy moldvai katolikus faluban pünkösdizmusra áttérő csángó asszony történetét elemzi. Az elemzésből rálátás nyílik a személy életét meghatározó normarendszer és intézmények működésére, a római katolikus közösség reakciójára, a család válaszára, valamint a papnak a helyzetre alkalmazott stratégiájára. John Lofland és Rodney Stark 1967-ben megjelent, vallási megtérések szempontjait meghatározó modellje mentén bemutatom a pünkösdizmushoz való közeledésében legfontosabbnak ítélt életeseményeit, valamint a világképének alapvető változásait.
Kulcsszavak: pünkösdizmus, vallásváltás, vallási megtérés, moldvai csángó
Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogyan épül fel, hogyan konstruálódik meg Magyarországon a nők számára a lelkészi életpálya. A lelkésznők pályáját meghatározó döntésekre fókuszálunk, illetve azokra a környezetük felől érkező vagy intézményi keretekből adódó hatásokra (akár kényszerekre), amelyek ezeket a döntéseket formálják. A nők számára a lelkészi pályához még ma is sajátos nehézségek kapcsolódnak. Ezek részben beleilleszkednek a nők más pályákon is tapasztalható munkaerőpiaci hátrányaiba (horizontális szegregáció és üvegplafon, a hagyományos nemi szerepekből adódó elvárások, sztereotípiák és előítéletek), részben viszont a világi foglalkozásokhoz képest sajátos jellegzetességeket mutatnak. Bemutatjuk, hogy ezen feltételek mellett a lelkésznők döntései lényegében három tipikus „karrierstratégiává” állnak össze. Mindhárom stratégia esetében jellemző, hogy a szakmai és magánéleti döntések elválaszthatatlanul összekapcsolódnak egymással.
Kulcsszavak: lelkésznők, lelkészi életpálya, magánéleti és karrierdöntések, nemi szerepek, szerepelvárások
A tanulmány azt vizsgálja meg, hogy a magyar társadalom történelmi traumákra épülő narratívája milyen kapcsolatban áll más olyan tényezőkkel, mint a regionális köztesség érzése, az emlékezet, a jóllét vagy éppen a válaszadó személyisége (autoriter személyiségjegyek iránti szimpátia, politikai orientáció, vallásosság). A vizsgált változók közötti kölcsönhatások feltárásához hálózatelemzést alkalmazunk. Az eredmények pedig azt mutatják, a legmarkánsabb kapcsolat a politikai orientáció és a történelmi traumákra fókuszáló önleírás, illetve ez utóbbi és az autoriter személyiségjegyek iránti szimpátia között figyelhető meg, de jelentős kapcsolat van a vallásosság és a politikai orientáció között is.
Kulcsszavak: kollektív identitás, traumák, sebzettség, hálózatelemzés
Dolgozatomban amellett érvelek, hogy a kelet-közép-európai régió társadalmi és vallási változásait elsősorban nem a modernizáció és a szekularizáció paradigmái mentén, hanem a sebzett kollektív identitás és a szekuritizáció teorémái mentén lehet adekvát módon értelmezni. A vallás maga is szekuritizációs jellegű, hiszen elsősorban veszélyeket jelöl ki, és ezeket az isteni hatalom közbenjárásával próbálja elhárítani. A vallásnak ezt a lényegi vonását az imádság elemzésével igazolom. A vallás szekuritizációs jellege és a köztesség társadalmainak biztonságigénye között szoros összefüggés mutatható ki – elsősorban is a kelet-közép-európai régióban. Mindezek alapján a vallási folyamatok értelmezése számára új lehetőségek kínálkoznak azzal, ha a biztonság és biztonságosítás vonatkozásait helyezzük előtérbe.
Kulcsszavak: Kelet-Közép-Európa, sebzett kollektív identitás, szekuritizáció, vallásértelmezés, régiókutatás
The Soviet Union was not part of the international sports circuit during the Interwar period. After the Bolshevik October Revolution, the newly formed communist state focused on developing its own political structures, which also affected sports in the Soviet Union. After the Second World War, the policy of isolation was given up and the Soviet sports management targeted the Olympic Games as a platform to demonstrate the superiority of the communist system by planning to win the Olympic medal tally. The Soviets considered fencing a class-hostile, ‘bourgeois sport’ and did not promote it among civilians during the Interwar period. This radically changed as soon as the Soviet political and sports leadership decided to participate in the Helsinki Olympic Summer Games of 1952. The 21 medals that the Olympic fencing competition had to offer became interesting for the medal ranking. Against the backdrop of the Cold War, knowledge and experience in fencing became highly relevant for the USSR. The geopolitical relations had changed after the Second World War; now, the Soviet Union was ruling over Central and Eastern Europe, and Hungary became one of its satellites. Hungary had a long fencing tradition and dominated international and Olympic fencing competitions, especially in saber, during the Interwar period. By the end of 1951, a delegation of Hungarian elite fencers and coaches was brought to Moscow to prepare Soviet fencers for the 1952 Olympic Games. Based on this exchange and its follow-up sessions in the first half of the 1950s, the success of the Soviet fencing team progressed quickly, and in the course of the 1960s, the Soviets took over the Hungarian hegemony in the Olympic discipline of fencing.
Keywords: Hungary, Soviet Union, fencing, Hungarian elite fencers, 1951 Moscow joint Soviet-Hungarian training camp, Olympic Game
In this thesis, I seek to answer one of the central questions in Bram Stoker’s Dracula: who is entitled to hold hegemony in Europe, and more importantly, based on what claim? The novel treats race as the primary decisive factor in answering this question, but also links race to policies of language, national identity, and civilizational progress. The novel approaches this question through a normative English subjectivity, such as that of Jonathan Harker’s travel narrative, which juxtaposes English modernity and rationalism to the, supposedly, racially decadent Transylvanian locals. On the other hand, the novel presents Dracula as a cruel, authoritarian leader constructing an ideology of Székely (Sekler) racial purity based on militaristic achievements and an ancient Hunnic origin. The novel argues that these ideas are morally reprehensible, hence it deems these ideas a despicable, dangerous monster. Ultimately the novel is ideologically confused: it both positions the Dutch and America as potential leaders of a future of indefinite Western hegemony, and, strangely, appreciates some aspects of Dracula and his Transylvanian home. The first chapter deals with Harker’s travel narrative and the English’s claim to power based on modernity, while the second chapter analyzes its counter text, Dracula’s lecture on Transylvanian history, a rhetorical speech promoting the racial status of his Hun-Székely background. Lastly, the third chapter elaborates on the novel’s indecisiveness to the hegemony question and how its treatment of Dracula with both fear and fascination reflects tendencies in nineteenth-century Anglo-Irish Gothic literature.
Keywords: Dracula, Stoker, Transylvania, Székely, race, hegemony, language, national identity, modernity
This paper examines the emergence of sport as a tool of the European Union’s (EU) soft power, due to its popularity and cost-effectiveness. Public diplomacy is gaining momentum and is increasingly used by state and non-state actors as means to influence the behaviour of others. The EU is developing its sport policy, laying the foundations for what could become a formal sport diplomacy strategy in the future. Using a qualitative methodology combining content analysis, case studies and interviews, this paper studies the benefits of an EU sport diplomacy strategy and the form it should take. It argues that for the EU to gain a comparative advantage over other state and non-state actors, it should adopt a hybrid sport diplomacy strategy that is based on soft and smart power and reflects its norms, values, and unique structure. Key actions it should consider are collaborating with international (sport) organisations and developing grassroots projects. This thesis also provides recommendations for a future EU sport diplomacy strategy.
Keywords: European Union, sport diplomacy, soft power, strategy, grassroot
Full-fledged nations have had, and continue to have, the possibility to strengthen their national identity by participating in international sports competitions, such as the Olympic Games, and can use positive results in the international sports arena for national self-assertion. Globalization has opened up even more possibilities for nations to participate in international competitions. Ethnic and national minorities, classified as ethnies in the sense of Smith (see references), are excluded from these possibilities. Athletes and teams of ethnic and national minorities can only participate in international competitions if they join the sports ranks of the majority nation. However, another strategy is observed among ethnic and national minorities in order to make use of sports as a tool of soft power to strengthen internal cohesion and to team up with international sports organizations, like the International Olympic Committee (IOC) and the Global Association of International Sports Federations (GAISF). It turns out that among ethnic and national minorities, unique sports are to be found that form a substantial attribute of their identities. In this paper, this sports strategy of ethnies will be illustrated with two case studies, namely autochthonous sports that have originated from the Basque minorities in Spain and France and the Frisian minority in the Netherlands.
Keywords: sports, ethnic and national minorities, ethnie, Basque sports, Frisian sports, soft power, globalization
In this article, we analyze the health condition of minority Hungarians in Romania, Slovakia, Serbia, and Ukraine using data from a transnational survey conducted in 2018-2019. The study’s main focus is on assessing the subjective health status and behavior of adult Hungarians in each region, identifying key social determinants, and investigating whether minority Hungarians’ health indicators are more similar to their respective countries or Hungary. Proxies for physical health, such as chronic illnesses, medication use, and hospitalizations, show marginal variations across regions. Age, financial status, living in rural areas, and living alone after marriage are linked to the onset of chronic diseases. Physical activity and healthy eating habits vary among regions, influenced by age, education, and marital status. Smoking rates range from 25% to 33%, with gender and age playing significant roles. Alcohol consumption patterns are affected by gender, education, income, and urban residence. In terms of mental health, we utilized the PHQ-8 depression scale, and have observed a higher prevalence of depression among minority Hungarians compared to their host countries and Hungary. Relationships and social interactions play vital roles in mental health outcomes. The subjective assessment of health reveals variations among regions, with social factors such as age, gender, education, and living arrangements influencing self-perceived health.
Keywords: self-perceived health, socioeconomic status, health disparities, minority Hungarians, comparative research