A jelen szöveg folytatása az Erdélyi Társadalomban korábban megjelent tanulmányaimnak, melyekben a nyugati férfibeállítódások hosszútávú átalakulását vizsgálom. A racionalitás-fogalom középpontba állítása révén amellett érvelek, hogy – a középkorral szemben, amikor a három fő rend tagjai (klerikusok, lovagok és parasztok) még az általuk betöltött társadalmi funkciók alapján különülnek el egymástól – az 1300–1600 közötti periódusban egy fokozatokból építkező, státuszok alapján tagolt társadalomszerkezeti modell alakul ki. A korábban tárgyalt maszkulinitásformák mellett a reneszánsz maszkulinitás két alaptípusát különböztetem meg: a hegemón maszkulin mintát képviselő udvaroncét, akinek tevékenységei a hatalmi szférán belüli szimbolikus státusz- és presztízsharcok megnyerését célozzák, illetve e hegemón mintát közvetítő humanista szakértelmiségiét, akinek tevékenységei szellemi reprezentációk (vagyis műalkotások) létrehozására, illetve a természeti összefüggések szisztematikus megismerésére (vagyis a tudomány művelésére) irányulnak. Az elit a királyi és fejedelmi udvarokban és az adminisztratív központokban összpontosul. Ebben a periódusban kezdenek kialakulni a bourdieu-i értelemben vett társadalmi mezők, amelyekben az egyes pozícióka fölhalmozott racionális szaktudás alapján intézményesülnek.
Kulcsszavak: reneszánsz, város, udvari ember, humanista szakértelmiségi, társadalmi mező, hegemón maszkulinitás
Tanulmányom célja, hogy felhívjam a figyelmet a cigány tanulók iskolai mobilitásának különböző tényezőire, másrészt bemutassa azoknak a szakembereknek a véleményét, akik hatással voltak a fiatalok életére. Kutatóként, úgy gondolom, kevés információval rendelkezünk napjainkban érettségivel, diplomával rendelkező cigány felnőttek iskolai karrierjéről, akik 35–45 év közöttiek, valamilyen mértékben a „polgárosodás” útjára léptek. A kutatás3 célcsoportja az 1990-es évek közepén pályaválasztás előtt álló cigány fiatalok, akik különböző motivációk alapján, de a korábbi tendenciákkal ellentétben érettségit adó intézményben tanultak tovább, s legalább középfokú végzettséget szereztek, ezzel családtagjaik számára ismeretlen útra léptek. Még kevesebb ismerettel rendelkezünk az 1990-es évek közepétől működő cigány tanulók oktatási integrációját elősegítő iskolán kívüli/utáni támogató extrakurrikuláris, délutáni iskolai programok eredményességéről, hatásairól, kutatásom során egy pályaorientációs program bemutatására törekszem.
Kulcsszavak: cigány/roma, társadalmi- és iskolai mobilitás, kvalitatív kutatás, életútinterjúk
A tanulmány a demens személyeket gondozó családtagok terhelődésének vizsgálatáról számol be, amelyet 2015–2017 között Erdély 11 megyéjében 100 olyan családdal végeztünk, akik demenciával élő személyt gondoznak. A mintavétel empirikus vizsgálat keretén belül történt, 50 családdal saját otthonában és 50 családdal már bentlakásos otthoni beutalás után, ami nem haladta meg az egy évet. A kutatásban, arra kerestünk választ, hogy milyen megküzdési szakaszokon mennek át a családok a demens személyek gondozásában, miközben veszteségek sorozatával szembesülnek? Milyen stratégiát alkalmaznak a gondozás során? Hogyan élik meg a szeretett személy személyiségváltozását? Hogyan alakulnak a gondozói szerepek? Hol van a terhelődésben a kritikus pont, amikor a család az intézményi ellátást választja? A kvantitatív elemzés mellett, fókuszcsoportos mélyebb vizsgálattal a gondozó családok szubjektíven megélt terhelődésének feltárására is hangsúlyt fektettünk.
Kulcsszavak: gondozó család, demencia, szerepmegosztás-szerepfeszültség, támogató háttér
A kutatás kerete: Romániában 2016 márciusában lépett életbe a 15/2016 számú törvény, amely megtiltja a dohányzást a zárt helyiségekben, csökkenti a passzív dohányzásnak való kitettséget, segít megelőzni számos, a dohányzással kapcsolatba hozható egészségkárosodást. A törvény hatásainak felmérése részét képezi egy öt évre kiterjedő, a serdülőkori dohányzással foglalkozó, nemzetközi kutatásnak.
Célkitűzés: Az érdekelt, hogy milyen a törvény fogadtatása serdülők körében, mennyire ismerik azt, hogyan hatott a dohányzási szokásaikra, illetve, hogy a családi és az iskolai környezet hogyan reagált a korlátozásokra.
Módszer: Önkitöltős kérdőívezésre épített kutatásunkat Erdély három középső megyéjében (Maros, Kovászna, Hargita), a hetedik osztályos (13–15 éves) serdülők körében végeztük. A mintavételhez a megyei tanfelügyelőségek beiskolázási számaira vonatkozó nyilvántartásokat használtuk, és így véletlenszerű, rétegzett mintát alkottunk. 695 kérdőívet vettünk fel 21 helységben. A reprezentativitás érdekében figyeltünk a települések méretére és a tanítás nyelvére. A kérdőívek kitöltése önkéntesen és névtelenül történt, a szülők előzetes beleegyezésével. Az adatfelvételre 2016 júniusában került sor.
Eredmények: A megkérdezett diákok döntő többsége hallott a dohányzásellenes törvényről, és helyesli, hogy a törvény megtiltja a dohányzást a zárt helyiségekben. A szülők pozitív vélekedése a törvényről megerősíti a törvény üzenetét, vagyis a diákok jobban fogadják azt. Az is erőteljesen meghatározza a törvényhez való viszonyulásukat, hogy milyen dohányzási szokásokkal rendelkezik maga a serdülő, és a dohányos fiatalok magasabb arányban gondolják azt, hogy az új törvény hozzájárul a rejtőzködéshez, mint a nem dohányzó fiatalok.
Következtetés: Három olyan tényezőt – szülői minta, saját dohányzási szokás, kortársak dohányzási szokásai – sikerült azonosítani a serdőlők percepciói alapján, amelyek hatással vannak a dohányzásellenes törvény fogadására. A serdülőkori megelőzés érdekében fontos láncszem a több generációt átfogó közösségi megelőzés, amelynek keretében erősíteni kell a dohányzásellenes kommunikációt, és pozitív példát kell felmutatni a dohányzásmentes magatartás terén.
Kulcsszavak: dohányzás, serdülők, megelőzés, dohányzásellenes törvény, szülői minták, közösségi prevenció
Pár évtizeddel ezelőtt a közösségek nagy része önszervező volt, problémáira igyekezett választ és megoldást találni. Ma már egyre gyakoribb a közösségekben olyan szakemberek jelenléte, akik azért dolgoznak, hogy a közösség igényeit, javaslatait összegyűjtsék és segítsenek a megoldáshoz szükséges erőforrásokat feltérképezni. A különféle közösségi akciók, megmozdulások is részben ehhez járulnak hozzá.
A Murál Morál módszer közösségépítő módszerként a közösséget érintő problémák, témák feldolgozásában, megértésében segít. A módszer a 20. század sajátja, térségünkben azonban teljesen frissnek mondható. A Magyarországon már 2008 óta alkalmazott módszer Erdélyben is szárnyait kezdte bontogatni. Sajátos módszertana, eszközei és látványos végeredménye által nyújt közösségi élményt a résztvevők számára.
Jelen írásban megismerkedhetünk a módszer alakulásával, módszertanával és az Erdélyben megvalósult projektekkel.
Kulcsszavak: Murál Morál, közösségi művészet, álmok, új módszer
A tanulmányban a szerző egy olyan beavatkozási programot mutat be, amely a Kolozsváron élő és dolgozó szociális munkásokat szólította meg. A beavatkozás célja a kiégés megelőzése volt. Szintén célként fogalmazódott meg egy olyan szakmai támogató közösség létrehozása, amely a munkatársak közti együttműködés hatékonnyá tételét, a csoporttagok lelki egészségének védelmét szolgálta. A cikkből megtudhatjuk, hogy a csoportban a tagok szakmai és érzelmi támogatást kaptak egymástól, ami előnyös volt mind a szakmai szocializáció, mind a kiégés megelőzése szempontjából. A beavatkozást mentálhigiénés jellegű, csoportmódszer segítségével valósította meg a szerző.
Kulcsszavak: kiégés, szakmai identitás, szakmai szociális háló, mentálhigiénés csoport, intervízió
A tanulmány a felsőoktatásban részt vevő hallgatók értékstruktúrájának feltárására vonatkozó eredményeket mutatja be. A World Values Survey kérdéssorára épülő kérdőív két alkalommal került lekérdezésre. Mindkét esetben a partiumi térség felsőoktatásban tanuló hallgatói jelentették az alapsokaságot, azaz hazai és határon túli alminta is rendelkezésünkre állt. A kutatás során meghatároztuk a hallgatói „értékcsoportokat”, feltártuk a hallgatók érték-struktúráját. Az elemzés során több, a kérdőíves módszer gátjaként jelentkező dilemma merült fel, ezért a vizsgálat folytatásaként más módszerrel is próbálkozunk.
A kérdőíves vizsgálatok során kapott eredmények magyarázata számos helyen korrekcióra szorult. Az egyes értékek vagy értékcsoportok tartalma, egymáshoz való viszonya további kibontásra várt. Az értékek definiálásával, hierarchiájuk alaposabb feltárásával több adat születik az értékvizsgálatok eredményeinek alátámasztására, így jobban megérthetjük a felsőoktatásban tanuló hallgatók értékeinek szerveződését.
A számokon túl az igazi különbségek az elhangzottakban mutatkozott meg, azaz az egyes értékek megközelítésében rejlő eltérésekre is fény derült. Addig, amíg a magyarországi interjúk esetén az individuális megközelítés volt megfigyelhető, addig a határon túli minta esetén gyakran történt utalás a szűkebb és tágabb közösségre – kevésbé partikuláris a hallgatók értékmagyarázata. Így ebben az esetben is korrigálhatjuk a kérdőíves vizsgálatok eredményeit. A kvantitatív adatokban a határon túli hallgatók anyagiasabbnak bizonyultak. Viszont az interjúkból kiderül, hogy azontúl, hogy eszközértékként tekintenek az anyagi javakra, már nem csak önmaguk biztonsága, fejlődése lebeg a szemük előtt, hanem a szűkebb közösségük biztonsága, anyagi biztonsága is. A kollektívebb szemlélet a „haza, nemzet védelme” érték tárgyalásakor is megmutatkozott, kevésbé individuális megközelítéssel éltek a határon túli hallgatók, tágabb környezetük jelent meg ezen érték mögött.
Kulcsfogalmak: értékvizsgálat, kvalitatív módszer, összehasonlító vizsgálat
A tanulmány az alternatív vitarendezési technikák csoportosítását (resztoratív/helyreállító modellek, szembesítő modellek, transzformatív modellek), az egyes módszerek lépéseit, sajátosságait mutatja be. A szerző részletesen ír azokról a módszerekről, amelyek iskolai színtereken jól alkalmazhatóak. Véleménye szerint a megoldatlan vagy egyoldalúan kezelt iskolai konfliktusok mindenki számára egyre nagyobb gondot jelentenek, és a pedagógiai tevékenység minden szereplője (fenntartó, tanár, szülő, diák) között egyaránt előfordulnak. Az alternatív vitarendezés pozitív gondolkodásra serkent, melynek segítségével megelőzhetjük, megoldhatjuk a konfliktusokat, nemcsak az iskolában, hanem az élet különböző területein is.
Kulcsszavak: konfliktus, alternatív vitarendezés, iskola, resztoratív modellek
Jelen tanulmány az iskolai agresszió témakörét, és ezen belül is a diák-diák agressziót mutatja be részletesen.
Az első rész az agresszió okait és megjelenési formáival foglalkozik. A tanulmány pedagógiai és pszichológia elveket mutat be, amelyek ismeretében a pedagógusok is kezelhetnek bizonyos agresszív viselkedéseket. A szerző a pszichológiai/mentálhigiénés beavatkozás két formájára – prevenció és korrekció – is kitér. A prevenciós programok közül a Dann-féle megelőzési program, míg a korrekciós programok közül négy hatékonynak bizonyult program kerül ismertetésre: konfliktuskezelés-foglalkozássorozat, viselkedéskonzultáció, Arizona-tréningprogram, mediáció a konfliktusok kezelésében.
A szerző szerint a módszerek alkalmazásának hatékonysága több tényezőtől függ, ilyen az iskola pozitív hozzáállása (szemlélete), megfelelő személyi és tárgyfeltételek, valamint adekvát programok. Azt is hangsúlyozza, hogy egy-egy alkalmi program nem lehet hatékony, csak a hosszú távú programokkal lehet eredményeket elérni.
Kulcsszavak: Dann-féle megelőzési program, konfliktuskezelés-foglalkozássorozat, viselkedéskonzultáció, Arizona-tréningprogram, mediáció a konfliktusok kezelésében