Az Erdélyi Társadalom előző számaiban megjelent szövegek folytatásaként ezúttal a középkori városban kikristályosodott maszkulinitásmintázatokat állítom érdeklődésem fókuszába. Az urbánus maszkulinitás par excellence képviselőit a céhes szervezetekbe tömörült polgárokban találom meg. Az első alfejezetben bevezetem a sűrű város fogalmát, amellyel vizsgálódásom színterét, ezt a rendkívül komplex társadalmi közeget kívánom jelölni, majd néhány egymással összefüggő globális és makrostrukturális tényezőre vezetem vissza a középkori városok létrejöttét. A második alfejezetben a céhekkel, vagyis a kereskedők és kézműves mesteremberek eskü révén szentesített, a tagok közös érdekeit képviselni hivatott közösségeivel kapcsolatos legfontosabb ismereteket igyekszem összefoglalni. A harmadik alfejezetben az urbánus maszkulinitás, valamint a lovagi és klerikus maszkulinitás közötti hasonlóságokat és különbségeket vázolom föl. Amellett érvelek, hogy a városi ember habitusa és praxisa közelebb áll a klerikushoz, mint a lovaghoz, mivel az urbánus maszkulinitást inkorporáló kereskedők, mesteremberek és kézművesek elfojtják erőszakos késztetettségeiket, és a racionális és szakszerű munkafolyamat fegyelmezett kivitelezése köré szervezik életüket. A negyedik alfejezetben kifejtem, hogy a klerikus maszkulinitás elterjedése a sűrű város strukturális föltételei által közvetített habitustranszferként értelmezhető. Ezt követően a habitusok három formáját különböztetem meg: a lovag szituacionálisan kondicionált plurális habitussal, a klerikus strukturálisan kondicionált homogén habitussal, a városi polgár pedig relacionálisan kondicionált homogén habitussal rendelkezik.

Kulcsszavak: középkor, maszkulinitások, város, céhek, habitusok

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Tanulmányunk egy romániai tömbmagyar kistérségben, az Érmelléken 2015 tavaszán végzett kérdőíves vizsgálatra (N=465) épül. A feltáró kutatás célja a kisebbségi és kettős kisebbségi helyzetben élő magyar és magyar roma általános iskolás tanulók középfokú továbbtanulási szándékának megismerése, és azoknak a hatásoknak a vizsgálata, amelyek a továbbtanulási elgondolást differenciálttá teszik. Korábban a vizsgálati terepen nem készült olyan témájú felmérés, amely a továbbtanulási elképzelések kapcsán összefüggéseket keres a térség szociálökológia jellemzői és a családi háttér, a szociokulturális tényezők között. A kapott eredményekből jelen tanulmányunkban a hetedik és nyolcadik osztályos magyar cigány tanulók (N=85) jellemzőire és továbbtanulási terveire vonatkozó adatokat mutatjuk be. A dolgozat az általános iskolát követő szintváltások folyamatának közelebbi megismeréséhez és az erre vonatkozó döntést befolyásoló tényezők feltárásához visz közelebb. Az empirikus vizsgálat a diákok iskolai útvonalának a megismerését teszi lehetővé, amelyek jó előrejelzői a továbbtanulási utaknak. A tervezett iskolai végzettség révén kirajzolódik a munkaerőpiaci helyzet és az elérhető társadalmi státus szintje.

Kulcsszavak: Érmellék, kettős kisebbség, romák, továbbtanulást befolyásoló tényezők, továbbtanulási szándék, oktatási esélyhányados

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Az írás bemutatja néhány eredményét a MIGROM – The immigration of Romanian Roma to Western Europe: Causes, Consequences, and Future engagement strategies projektnek, amely az Európai Unió Hetedik Keretprogramjának (FP7 – GA319901) támogatásával valósult meg. A romániai kutatócsoport a migráns romák származási településein végzett terepmunkát, azzal a céllal, hogy felvázolja a mobilitási módozatokat, társadalmi hálózatokat, financiális átutalásokat és a hazahozott, nem anyagi természetű tudásformákat (remittences), valamint a migráció hatását a származási közösségekben.

Kulcsszavak: roma migráció, származási közösség, mobilitási módozatok, hálózatok, átutalások, helyi fejlődés

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Írásunkban a Székelyföldi romakérdésekkel foglalkozó civil szervezetek sajátosságait vizsgáljuk, azt tekintve át, hogy ezek mennyire és hogyan fedik le e területet, milyen erőforrásokkal rendelkeznek, milyen tevékenységeket folytatnak, milyen típusaik különböztethetők meg, valamint hogy e jellemzők milyen mértékben térnek el az országos adatoktól. E célra a SocioRoMap kutatási program kvantitatív adatait használva azt a következtetést vonjuk le, hogy miközben a régióban a szervezetsűrűség viszonylag magas, a szervezetek nagy része nem romák, hanem magyarok által működtetett, a roma szervezetek körében pedig országos jelentőségűek nincsenek. Ez a sajátosság azt eredményezi, hogy a térség szervezetei a roma szervezetek országos hálózatába gyengén integráltak, a szervezetek a romaprojektekkel kapcsolatos területi munkamegosztási rendszerbe inkább „partnerszervezetekként” kerülhetnek be, mintsem projektek kezdeményezőiként. E hátrányos helyzet, sajátos okokból kifolyólag, a szervezetek anyagi helyzetében nem tükröződik, ám ettől még a roma közpolitikák számára elérhető erőforrásokhoz való nehezebb hozzáférést eredményez, illetve a roma népesség nagyobb mértékű kiszorulását a velük kapcsolatos problémák és prioritások definiálásából, valamint a romaprojektek megvalósításával járó anyagi előnyökből. Elemzésünk leíró jellegű, melynek célja a Székelyföldi roma közpolitika tervezésének segítése.

Kulcsszavak: roma civil társadalom, roma civil szervezet, romaprojekt, Székelyföld

A tanulmány teljes szövege (pdf)