A folyóiratról

et logo 230 2



Jelen tanulmányban az elektromos cigaretták elterjedését vizsgálom olyan szélesebb körű folyamatok részeként, amelyek magukba foglalják a dohányzás „civilizálódását". Amellett érvelek, hogy az e-cigaretták növekvő népszerűsége csak szélesebb történelmi kontextusban érthető meg, amely magába foglalja a dohány „higiénikussá tételét", mely folyamat során a „dohányzásból" hatékonyan száműzték a füstöt. E célból feltárom a dohányzásról való leszokásra tervezett készülékek (nikotinpótló terápiák), valamint a dohányzás folytatására irányuló technológiák (elektronikus nikotinszállítási rendszerek) közötti érdekes konvergenciát. Érvelésem szerint a nikotin „terápiák" és a „kábítószerek" közötti szabályozó és osztályozó különbségtételek egyre inkább megszűnnek, miközben a dohányzás szabályozásával kapcsolatos nyilvános viták megértésében és tájékoztatásában egyre hangsúlyosabbá válik a dohányzás társadalmi és pszichológiai használatának feltárása. A tanulmány felvázolja Norbert Elias munkáját és az általa bevezetett „civilizáció folyamata" fogalmat. Míg a kábítószerek használatának, fogyasztásának és szabályozásának változó mintáira vonatkozó legtöbb elemzés orvosi szempontú megközelítésen alapszik, jelen tanulmány Elias alapfogalmainak hasznosságát vizsgálja a hosszú távú átmeneti és fejlődési időszakok gyakorlati megmagyarázása céljából.
Kulcsszavak: dohányzás, civilizáció, szabályozás, Norbert Elias

A tanulmány teljes szövege (pdf)

A tanulmány alapkérdése, hogy a nyugati modernitás évszázadai során hogyan változott a személyközi
erőszak jelentősége az intim szférában, és hogy e változások hogyan magyarázhatók. Elsősorban Norbert Elias főművére, a Civilizáció folyamatára, valamint fi gurációs szociológiájára támaszkodom. Bemutatom, hogy az utóbbi évtizedekben a történeti kriminológusok a gyilkosságok alakulásának hosszú távú vizsgálata alapján szinte teljes mértékben igazolták az erőszakkontrollal kapcsolatos eliasi téziseket. Elias plasztikusan és meggyőzően tárja föl e folyamat számos kulcselemét, ugyanakkor az intimszféra dzsender rendjének nem tulajdonít kellő jelentőséget. A pszichotörténelmi megközelítés szakirodalmára támaszkodva amellett érvelek, hogy a 17. századtól a családi élet centruma az atyai autoritástól az anyai gondoskodás, a kölcsönös érzelmek és a pszichológiai egymásra hangolódás felé tolódik el, és a házasság alapjává a romantikus szerelem ethosza válik. Következésképpen a női ágens hatalma növekszik, míg a maszkulin erőszakmonopólium kizárólagossága és magától értetődősége gyöngül. E folyamat részeként a férfi az intimszférában is kontrollálni köteles erőszakos impulzusait, vagyis olyan diszpozicionális elemeket kénytelen inkorporálni, amelyek a korábbi évezredek során a nőkhöz kötődtek. Tehát a társadalom valamennyi szférájának növekvő pszichologizációja és pacifi kációja nem függetleníthető az intimszféra dzsender-rendjének radikális átalakulásától.
Kulcsszavak: civilizáció folyamata, erőszakkontroll, gyilkosságok, intim szféra, dzsenderrend, pacifikáció, pszichologizáció, női ágens

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Ebben a tanulmányban röviden bemutatjuk Eliasnak egy „elveszett" kutatási projektjét, amelyet az 1960-as évek elején végzett Leicesterben a fiatal munkások munkahelyi szerepekhez és felnőtt helyzetekhez való alkalmazkodásáról: A Fiatal Munkások Alkalmazkodása a Munkahelyi Helyzetekhez és a Felnőtt Szerepekhez. Az elveszettnek hitt interjús ütemtervek felfedezése levéltári kutatással kiegészítve lehetőséget nyújtott arra, hogy összerakjuk a projekt hátterét és Elias ifjúságról alkotott elméleti megközelítését. Elméleti modelljének azt a részét vázoljuk fel, amely a sokk hipotézisre és a gyermekeknek a felnőtt világtól való elválasztására koncentrál.
Kulcsszavak: Norbert Elias, munkához való alkalmazkodás, sokk hipotézis, Fiatal Munkás Projekt

A tanulmány teljes szövege (pdf)

A részben vagy egészben egzotikusnak tartott, külföldi eredetű alapanyagok, ételtípusok és főzési stílusok általános elterjedése a nyugati világban a kulturális globalizáció egyik legszembetűnőbb jelensége. Az élelmiszerkínálat multikulturális jellegű diverzifi kálódása összefonódik, egyebek mellett, a bevándorlás forrásainak eltolódásával és a bevándorlóktól tipikusan elvárt társadalmi beilleszkedés jellegének átalakulásával, a harmadik világ országaiba irányuló turizmus erősödésével és ennek médiareprezentációival, az egzotikus alapanyagok termelésével és kereskedelmével, továbbá a kulturális fogyasztás egészét érintő „mindenevés" (omnivorousness) jelenségével. Ezekhez hasonló globális folyamatok azonban már évszázadok óta alakítják az egymástól távol levő, de egymással viszonylag stabil kapcsolatban álló társadalmak, társadalmi csoportok táplálkozáskultúráját. A cikk a fűszerek, ezen belül a csípős fűszerek használatában megfi gyelhető változások elemzésén keresztül arra próbál választ adni, hogy mi jellemezte e kulináris globalizáció korábbi formáit és miben tértek el a maitól. Bemutatja a középkori fűszerhasználat sajátosságait és azt, hogy miben tért el a 17. századtól láthatóvá váló, és jelenleg ismét radikálisan átalakuló modern kulináris ízléstől, majd egyetlen fűszerre, az erőspaprikára koncentrálva egyrészt korai elterjedésének, másrészt egzotikus, illetve nemzeti fűszerré válásának folyamatát rekonstruálja.
Kulcsszavak: fűszerhasználat, heterofíl diff úzió, kulináris ízlés, kulturális globalizáció, táplálkozáskultúra

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Az alábbi tanulmány azt vizsgálja, mennyire alkalmazható a Norbert Elias-i „Beágyazottak és kívülállók", vagy másképpen „Csoporttagok és kirekesztettek" figurációs elmélet a Magyarországról kivándorló roma migránsok esetében. Konkrétabban fogalmazva, mennyiben segít megérteni a roma migránsokkal szemben Európa-szerte alkalmazott kirekesztés, (a csoporton kívül álló) idegen-képzés mechanizmusainak gyökereit – mind a kibocsájtó országok szintjén, mind pedig maguknak a roma migránsoknak a csoportján belül. A dolgozat egy nemrég indult, hosszabb távú migrációs kutatás első pilot projektjének a részeredményeit igyekszik bemutatni – e műfaj minden korlátjával együtt. Egy kanadai nagyvárosban és egy angliai iparvárosban végzett etnográfi ai terepmunka eddigi eredményeire alapozva, megpróbálja illusztrálni azokat az általános, országkontextustól független mechanizmusokat, amelyeknek révén egy viszonylag „láthatatlan" kisebbségként érkező bevándorló csoportból egy, a „közbiztonságra veszélyes", látható migráns csoport válik, akitől a befogadó társadalom biztonsága és jóléte érdekében jobb lenne megszabadulni. A kanadai és az angliai roma migráció történet legújabb fejezetének bemutatása mellett rávilágít arra is, hogy a különböző „beágyazott és kívülálló" fi gurációs szintek hogyan hatnak egymásra, illetve, hogy ezekkel kölcsönhatásban, maguk a roma migránsok hogyan konstruálják meg a saját csoportjukon belül ugyanezeket a kirekesztő mechanizmusokat, megpróbálván elkülöníteni maguktól a „dögös" vagy „budaras" vagy akár „oláh-cigány"-nak nevezett, „legalja" réteget...
Kulcsszavak: beágyazottak és kívülállók, figurációs elmélet, migráció, romák, a megkülönböztetés mechanizmusai, kanadai és angliai kivándorlás

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Aktuális szám


et2023 1

Az Erdélyi Társadalom folyóirat a következő nemzetközi adatbázisokban jegyzett:

ceeol logogesis

 proquest logodatacitemta konyvtar sitelogo

Index Copernicus

Részletes kereső

A folyóirat támogatói

et tamogatok 2019 1

 

BGA logo 2022