A jelen szöveg folytatása az Erdélyi Társadalomban korábban megjelent tanulmányaimnak, melyekben a nyugati férfibeállítódások hosszútávú átalakulását vizsgálom. A racionalitás-fogalom középpontba állítása révén amellett érvelek, hogy – a középkorral szemben, amikor a három fő rend tagjai (klerikusok, lovagok és parasztok) még az általuk betöltött társadalmi funkciók alapján különülnek el egymástól – az 1300–1600 közötti periódusban egy fokozatokból építkező, státuszok alapján tagolt társadalomszerkezeti modell alakul ki. A korábban tárgyalt maszkulinitásformák mellett a reneszánsz maszkulinitás két alaptípusát különböztetem meg: a hegemón maszkulin mintát képviselő udvaroncét, akinek tevékenységei a hatalmi szférán belüli szimbolikus státusz- és presztízsharcok megnyerését célozzák, illetve e hegemón mintát közvetítő humanista szakértelmiségiét, akinek tevékenységei szellemi reprezentációk (vagyis műalkotások) létrehozására, illetve a természeti összefüggések szisztematikus megismerésére (vagyis a tudomány művelésére) irányulnak. Az elit a királyi és fejedelmi udvarokban és az adminisztratív központokban összpontosul. Ebben a periódusban kezdenek kialakulni a bourdieu-i értelemben vett társadalmi mezők, amelyekben az egyes pozíciók
a fölhalmozott racionális szaktudás alapján intézményesülnek.
Kulcsszavak: reneszánsz, város, udvari ember, humanista szakértelmiségi, társadalmi mező, hegemón maszkulinitás
Tanulmányom célja, hogy felhívjam a figyelmet a cigány tanulók iskolai mobilitásának különböző tényezőire, másrészt bemutassa azoknak a szakembereknek a véleményét, akik hatással voltak a fiatalok életére. Kutatóként, úgy gondolom, kevés információval rendelkezünk napjainkban érettségivel, diplomával rendelkező cigány felnőttek iskolai karrierjéről, akik 35–45 év közöttiek, valamilyen mértékben a „polgárosodás” útjára léptek. A kutatás3 célcsoportja az 1990-es évek közepén pályaválasztás előtt álló cigány fiatalok, akik különböző motivációk alapján, de a korábbi tendenciákkal ellentétben érettségit adó intézményben tanultak tovább, s legalább középfokú végzettséget szereztek, ezzel családtagjaik számára ismeretlen útra léptek. Még kevesebb ismerettel rendelkezünk az 1990-es évek közepétől működő cigány tanulók oktatási integrációját elősegítő iskolán kívüli/utáni támogató extrakurrikuláris, délutáni iskolai programok eredményességéről, hatásairól, kutatásom során egy pályaorientációs program bemutatására törekszem.
Kulcsszavak: cigány/roma, társadalmi- és iskolai mobilitás, kvalitatív kutatás, életútinterjúk
A tanulmány a demens személyeket gondozó családtagok terhelődésének vizsgálatáról számol be, amelyet 2015–2017 között Erdély 11 megyéjében 100 olyan családdal végeztünk, akik demenciával élő személyt gondoznak. A mintavétel empirikus vizsgálat keretén belül történt, 50 családdal saját otthonában és 50 családdal már bentlakásos otthoni beutalás után, ami nem haladta meg az egy évet. A kutatásban, arra kerestünk választ, hogy milyen megküzdési szakaszokon mennek át a családok a demens személyek gondozásában, miközben veszteségek sorozatával szembesülnek? Milyen stratégiát alkalmaznak a gondozás során? Hogyan élik meg a szeretett személy személyiségváltozását? Hogyan alakulnak a gondozói szerepek? Hol van a terhelődésben a kritikus pont, amikor a család az intézményi ellátást választja? A kvantitatív elemzés mellett, fókuszcsoportos mélyebb vizsgálattal a gondozó családok szubjektíven megélt terhelődésének feltárására is hangsúlyt fektettünk.
Kulcsszavak: gondozó család, demencia, szerepmegosztás-szerepfeszültség, támogató háttér
A kutatás kerete: Romániában 2016 márciusában lépett életbe a 15/2016 számú törvény, amely megtiltja a dohányzást a zárt helyiségekben, csökkenti a passzív dohányzásnak való kitettséget, segít megelőzni számos, a dohányzással kapcsolatba hozható egészségkárosodást. A törvény hatásainak felmérése részét képezi egy öt évre kiterjedő, a serdülőkori dohányzással foglalkozó, nemzetközi kutatásnak.
Célkitűzés: Az érdekelt, hogy milyen a törvény fogadtatása serdülők körében, mennyire ismerik azt, hogyan hatott a dohányzási szokásaikra, illetve, hogy a családi és az iskolai környezet hogyan reagált a korlátozásokra.
Módszer: Önkitöltős kérdőívezésre épített kutatásunkat Erdély három középső megyéjében (Maros, Kovászna, Hargita), a hetedik osztályos (13–15 éves) serdülők körében végeztük. A mintavételhez a megyei tanfelügyelőségek beiskolázási számaira vonatkozó nyilvántartásokat használtuk, és így véletlenszerű, rétegzett mintát alkottunk. 695 kérdőívet vettünk fel 21 helységben. A reprezentativitás érdekében figyeltünk a települések méretére és a tanítás nyelvére. A kérdőívek kitöltése önkéntesen és névtelenül történt, a szülők előzetes beleegyezésével. Az adatfelvételre 2016 júniusában került sor.
Eredmények: A megkérdezett diákok döntő többsége hallott a dohányzásellenes törvényről, és helyesli, hogy a törvény megtiltja a dohányzást a zárt helyiségekben. A szülők pozitív vélekedése a törvényről megerősíti a törvény üzenetét, vagyis a diákok jobban fogadják azt. Az is erőteljesen meghatározza a törvényhez való viszonyulásukat, hogy milyen dohányzási szokásokkal rendelkezik maga a serdülő, és a dohányos fiatalok magasabb arányban gondolják azt, hogy az új törvény hozzájárul a rejtőzködéshez, mint a nem dohányzó fiatalok.
Következtetés: Három olyan tényezőt – szülői minta, saját dohányzási szokás, kortársak dohányzási szokásai – sikerült azonosítani a serdőlők percepciói alapján, amelyek hatással vannak a dohányzásellenes törvény fogadására. A serdülőkori megelőzés érdekében fontos láncszem a több generációt átfogó közösségi megelőzés, amelynek keretében erősíteni kell a dohányzásellenes kommunikációt, és pozitív példát kell felmutatni a dohányzásmentes magatartás terén.
Kulcsszavak: dohányzás, serdülők, megelőzés, dohányzásellenes törvény, szülői minták, közösségi prevenció
Pár évtizeddel ezelőtt a közösségek nagy része önszervező volt, problémáira igyekezett választ és megoldást találni. Ma már egyre gyakoribb a közösségekben olyan szakemberek jelenléte, akik azért dolgoznak, hogy a közösség igényeit, javaslatait összegyűjtsék és segítsenek a megoldáshoz szükséges erőforrásokat feltérképezni. A különféle közösségi akciók, megmozdulások is részben ehhez járulnak hozzá.
A Murál Morál módszer közösségépítő módszerként a közösséget érintő problémák, témák feldolgozásában, megértésében segít. A módszer a 20. század sajátja, térségünkben azonban teljesen frissnek mondható. A Magyarországon már 2008 óta alkalmazott módszer Erdélyben is szárnyait kezdte bontogatni. Sajátos módszertana, eszközei és látványos végeredménye által nyújt közösségi élményt a résztvevők számára.
Jelen írásban megismerkedhetünk a módszer alakulásával, módszertanával és az Erdélyben megvalósult projektekkel.
Kulcsszavak: Murál Morál, közösségi művészet, álmok, új módszer