A tanulmány áttekintő jellegű, az információs társadalommal kapcsolatos elméleti elképzeléseket, valamint a digitális egyenlőtlenségekkel, a technológia használat következményeivel kapcsolatos legújabb kutatási irányokat, módszertani és fogalmi megközelítéseket térképezi fel.Az elméleti kiindulópontot az információs és tudástársadalom általános elméletein túl a legújabb szemléleti és kutatási irányok jelentik, azaz új kommunikációs technológiák és társadalmi változások közötti kapcsolatra vonatkozó digitális egyenlőtlenség modell. A szerző amellett foglal állást, hogy sem a radikális változást feltételező, sem az információs társadalmat mítoszként értelmező, minden jellegű változást, hatást elutasító elméletek nem tekinthetők teljes mértékben érvényesnek. A DiMaggio és szerzőtársai által megfogalmazott kutatási napirend és modell fontos hozadéka épp az, hogy az új kommunikációs technológiák és a társadalom közötti viszonyt együttfejlődőnek (co-evolutionary) tételezi, ezáltal lényegében feloldja a társadalmi hatások mibenlétével kapcsolatos vitát.Nagy Réka szociológus, email címe: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
A tanulmány a posztkommunista román vallásszociológiába próbál bepillantást nyújtani. E célra három román szociológiai folyóiratban az utóbbi 15 évben megjelent vallás-tematikájú tanulmányokat elemez. A román vallásszociológiai „termés" tartalmi áttekintése mellett kísérletet tesz a vallásszociológiai mező szerkezetének vizsgálatára is, az egyes szerzők jelentőségének és a köztük levő kölcsönös hivatkozások rendszerének vizsgálata révén. Kiss Dénes (Mezőfele, 1970) a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociálismunkás Karának tanársegédje, emailcíme: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
A tanulmány a vallási mozgalmakról szóló diskurzus terminológiájának bemutatására, az eddigi kutatások szempontrendszerének vázlatos áttekintésére tesz kísérletet. A szerző problémafelvetése az e jelenségekben organikusan egymáshoz kapcsolódó vallási és társadalmi elemek viszonyának értelmezése köré szerveződik. A szerző a kérdéskör elméleti/ szakirodalmi áttekintésében a következő problémák körüljárását végzi el:
a) hagyományos vallásossághoz kötődő közösségeknek a társadalmi konfliktusokra adott reakcióinak természete;
b) a különleges helyzetekre jellemző kollektív vallási élmény társadalmi háttere (szerkezet, dinamika);
c) az akkulturációs konfliktusok társadalomalakító szerepe: vallás/forradalmiság?
d) a hagyományos utópiák kollektív mozgósító ereje;
e) a társadalmi fenyegetettség hatása a tradicionális ideológiák iránti fogékonyság és a transzcendens érzékenység kialakulására.Peti Lehel (Héderfája, 1981) Néprajz–magyar szakot végzett a kolozsvári BBTE Bölcsészkarán. Jelenleg a BBTE BTK Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke doktori programjának hallgatója és a szegedi SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke tanársegéde.Kutatási területei: a moldvai csángók vallásos élete, az erdélyi falvak gazdasági stratégiái. Email címe: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
A tanulmány a vallásos társadalmi mozgalmak egy sajátos csoportjának, a millenarista-messianisztikus mozgalmaknak a kutatását tekinti át.Kiindulópontul a magyar vallásosság-kutatás helyzetének áttekintése szolgál. A terepen dolgozó magyar társadalomkutatók mindmáig kevésbé érzékelték a tanulmányozott helyszíneken esetleg eléjük bukkanó millenarisztikus jelenségek súlyát, fontosságát. Nem volt magyar nyelven a jelenségek megragadásához, kibontásához szükséges gondolati-fogalmi apparátus. A magyar társadalomkutatás más, fontosabbnak tekintett területekkel (például a szentemberekkel, szentasszonyokkal) kapcsolatban említette azokat a vallásos mozgalmakat, melyek társa a doktori dolgozatomban bemutatott 1949-es máréfalvi millenarista mozgalom.Miután bemutatom a vizsgált mozgalmak kutatásának rövid történetét, áttekintem a szűkebb értelemben vett millenarisztikus mozgalmakról szóló antropológiai, szociológia, történeti szakirodalmat, valamint bemutatok néhány, a társadalmi mozgalomra vonatkozó átalános meggondolást. Végül Victor Turner communitas-struktúra modelljének a vizsgált jelenségek megértésében játszott kiemelkedő szerepéről írok.Gagyi József a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Humántudományi Tanszékének tanára, email címe: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Ernst Troeltsch a vallási intézményeket három típusba sorolta: egyház – szekta – miszticizmus. A három típus, melyeket inkább programatikus alapállásnak foghatunk fel, a troeltschi műben problématerületeket jelöl ki. Mindhárom területen Troeltsch választ talált arra, hogy a modern viszonyoknak mi a megfelelő: a nem autoriter egyház, a vallási sokféleséget biztosító szekta és az individuumot megalapozó-támogató misztika. A tanulmány a harmadik típust mutatja be. A típus megértéséhez foglalkozik a (vallás)szociológia szakmában méltatlanul elfeledett Troeltsch életútjának és tudományos érdeklődésének bemutatásával, Max Weberrel való személyes és szakmai kapcsolatának alakulásával és William James Troeltschre gyakorolt hatásával. A miszticimus kultúraelemző kategória Troeltsch számára, amely véleménye szerint igazolja a vallás konstruktív jelenlétét a modern társadalom kialakításában és nehézségeinek kezelésében.Dr. Máté-Tóth András (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.) a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének tanszékvezetője, a revacern kutatási hálózat koordinátora.
A tanulmány egy rövid elméleti kitekintés után a fiatalok ezoterikus gyakorlatait (mint jóslás, szellemidézés, asztrológia, jóga, feng-shui, reiki, újpogány és sátánista gyakorlatok) és az erre megjelenő társadalmi reakciókat vizsgálja. Egy kérdőíves kutatást elemezve, a középiskolások részvételét a felnőttekével összevetve, a praktikák típusait, gyakoriságukat és a résztvevők motivációit vizsgálja.Sárközy Csongor (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.) a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének munkatársa, a Pécsi Tudományegyetem szociálpszichológia PhD hallgatója, a revacern kutatási hálózat projektmenedzsere. Érdeklődési területei az ezoterika és a keleti vallások nyugati megjelenési formái.
A tanulmány témája tágabb értelemben egy manapság nemzetközi szinten széles körben kutatott jelenségcsoport, az úgynevezett neopogány csoportok identitásnarratívájának vizsgálata. A szerző izgalmasnak ítéli azt a felvetést, hogy az újpogányságnak egy olyan sajátos magyar vonatkozású ága alakult ki, amely a vallási és a nemzeti identitás összefonódásának tekintetében, és esetlegesen a politikai preferencia szempontjából nézve érdekes trendeket mutathat. Hipotézise szerint a közösségek a posztmodern léthelyzetre olyan ellenmagatartással válaszolnak, amelyben minél átfogóbb, egyetemesebb érvényű önmeghatározást kísérelnek meg kialakítani, azaz törekednek arra, hogy plauzibilis egységbe ötvözzék a nyelvi - nemzeti, a vallási és esetlegesen politikai identitásformákat, valamint hogy bizonyos szempontból ezek a mozgalmak úgy viselkednek, mintha szervező elvük az etnicitás lenne. Ez korántsem azt jelenti, hogy így ítéli meg őket a többségi társadalom, hanem éppen fordítva, a vizsgálandó entitások sok esetben a kisebbségek attitűdjeivel reagálnak a környező világra, amelytől etnikailag nem feltétlenül különböznek. A tanulmány befejező részét két olyan orgánum kavlitatív elemzéseinek eredményei alkotják, amelyekben a neopogány metakultúra szövedéke specifikus identitáskultúrával párosul.
Szilárdi Réka a SZTE Bölcsészettudományai Karának magyar nyelv és irodalom, valamint vallástudomány szakján szerezett diplomát. Jelenleg a Vallástudományi Tanszék munkatársa, illetve a Pécsi Egyetem Szociálpszichológia doktori programjának hallgatója. Érdeklődési területei: neopogány metanarratívák, valamint vallási elemek a science fiction-ben. E-mail címe: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
A dolgozat fókuszában egy hagyományosan vallásos társadalom XXI.-ik századi vallásgyakorlói állnak. A vizsgált székelyföldi kisvárosban, Csíkszeredában a társadalmi változások a centrumokhoz képest meglehetősen lassúak, ugyanakkor az ezt követő vallásos változásokat a térség markáns és homogén vallásos jellege kiemeli. A dolgozat egy rövid elméleti áttekintést ad a társadalmi változások nyomán fellépő, a vallásosságot érintő változásokról majd pedig mélyinterjús vizsgálat eredményei alapján mutatja be a város premodern-külső valamint a modern-belső módon vallásos vallásgyakorlóit.Fejes Ildikó szociológus és hitoktató, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karok Társadalomtudományi Tanszékének munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusa. Email címe: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Európa több posztszocialista országa a kommunizmus bukása után tapasztalta meg azt a jelenséget, amelyet a valláskutatók rendszerint vallási újjászületésnek neveznek. Mind az antropológusok, mind pedig a szociológusok biztosak voltak benne, hogy e jelenségben a szekularizáció elmélete ellen szóló komoly bizonyítékot fedeztek fel. Figyelmüket azonban sajnálatos módon elkerülte e vallási növekedés sajátos jellege, valamint a vallási reprezentációk posztkommunista periódusban bekövetkező strukturális változása.E vallási növekedés egyfelől a hagyományos vallási kifejezésformáktól való távolodást és új vallási formák (keleti hitek, buddhizmus, jóga és New Age mozgalmak) felé való közeledést jelentett; másfelől pedig az intézményesített vallási autoritás minden formájának erőteljes elvetését. Az új, posztszocialista világban felnövő fiatal generációk számára ez nemcsak a vallás keresését jelentette, hanem egyben mentességet is az erkölcsi-gyakorlati szabadságukat korlátozni óhajtó kötelezettségekkel szemben. A vallás spiritualizálódott, a korábban megalapozott ortodox vallási identitások pedig megkérdőjeleződtek a korábbi ateista retorikától lényegesen különböző új kulturális jelentéseknek köszönhetően.
A Románia új, kapitalista kultúráját elemző antropológiai kutatásnak meg kell tehát vizsgálnia a kialakuló posztmodern kulturális identitások hatását a vallásra és a vallási reprezentációkra. Jelen tanulmány egy szociológiai és antropológiai betekintést nyújt a román kapitalizmus kozmológiáiba, és elemezni kívánja ennek kihatásait a hagyományos vallásos mentalitásra. Választ próbál adni arra a kérdésre, hogy mennyire nyugatiasodott el vallásunk, és hogyan közelítenek a fiatal nemzedékek a posztszocialista Románia vallásosságának újszerű megértéséhez.Sorin Gog szociológus, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociálismunkásképző Karának tanársegéde. Érdeklődési területei a vallásszociológia és antropológia, társadalomelméletek, társadalmi értékek, a modernitás és a poszt-modernitás problematkája. Email címe: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
A tanulmány a vallási megtérés folyamatát vizsgálja a megtérő személy és a megtértek közösségének kommunikatív praxisát elemezve. Az elemzett etnográfiai anyag egy Kolozsvár-környéki roma közösségből származik. A romák körében megfigyelhető a pünkösdizmus térnyerése. A vizsgálat egyik következtetése, hogy a vallási változás központi eleme a rituális kommunikáció átalakulása. Az egyéni megtérés a morális személy újrafogalmazásával jár, és ez mind a verbális (pl. bizonyságtételek, megtéréstörténetek) és mind nemverbális kommunikáció (az otthon berendezése, öltözködés, nyilvános fogyasztási szokások stb) újszerű használatát kívánja meg. A szerző kiemelten tárgyalja az írásbeliség szerepét a megtérés folyamatában. A megtérő számára a gyülekezet jelenti az elsődleges nyilvánosságot, de ugyanakkor a meg nem tértek közössége fontos lokális referenciacsoportot alkot. Az egyéni megtértek kommunikációját befolyásolja a családi és rokoni kötelezettségek fenntartása, illetve (a meg nem tértők iránt) feladása közti feszültség.Fosztó László (Sepsiszentgyörgy, 1972) Néprajz–magyar szakot végzett (1996-ban) a kolozsvári BBTE Bölcsészkarán. A budapesti Középeurópai Egyetem Nacionalizmus Tanulmányok programján szerzett mesteri fokozatot 2000-ben. 2001 óta doktorandus a kolozsvári BBTE Bölcsészkarán. 2003-2006 között a hallei (Németország) Max Planck Szociálantropológiai Intézet ösztöndíjasa. 2007 nyarán megvédte doktori dolgozatát a Martin-Luther Egyetemen (Halle-Wittenberg). Kutatási területei: a keleteurópai romák/cigányok társadalma és kultúrája, roma politikai mozgalmak, illetve a vallási megtérés, és az új vallási mozgalmak antropológiai vizsgálata.Email címe: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Az ortodox, román papok, kalugerek (szerzetesek) magyar (katolikus, protestáns) közösségek tagjai számára végzett vallásos, mágikus gyakorlata ma már jól ismert toposza a magyar vallásetnológiának.A XX. század folyamán az általam tanulmányozott településen a gyakorlat iránti igény konstansnak mondható: a különbség csak az, hogy 1940-ig a kalugerek keresték fel a helyieket rendszeres vándorútjuk során, majd a bécsi döntés határmegvonása, és ezzel nem összefüggően, de ezt követően a kommunizmus vallásüldözése kialakított egy másik, ma is élő formát: a helyiek keresik fel kolostoraikban a kalugereket.
Dolgozatomban a gyakorlat leírása után arról beszélek, hogy milyen társadalmi szerepet játszik a kalugerek tevékenysége. Michel Faucault gondolataiból kiindulva arra keresek választ, hogy mennyire ismeri el, gyakorolja a közösség az igazság keresésének két alapvető kulturális mechanizmusát, a próbát és a nyomozást. Milyen esetekben és milyen okokból nem fogadja el az elit intézményei által végzett nyomozással megkonstruált igazságot, és milyen esetekben és miért részesíti előnyben a vallásos-mágikus specialisták gyakorlata nyomán megnyilvánuló, a ,,szent testület" által közvetített ,,örök" isteni igazságot.
Gagyi József a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Humántudományi Tanszékének tanára, email címe: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
A szerző egy moldvai csángó település, Magyarfalu kalendáris szokásait ismerteti. Elemzésében a szokások meghatározó szerepét vázolja fel, amit a közösség életének a szabályozásában, a kulturális információk rendszerezésében, tárolásában és működtetésében tölt be. A szerző amellett érvel, hogy a moldvai magyar közösségek szokásai ezen túlmenően a lokális kultúra etnikai specifikumait is kifejezik, ezek az „etnikai" szokások pedig az adott kultúra megkülönböztető jegyeinek is tekinthetők. A szokásrendszer ebben az értelmezésben, a forma szintjén, kifelé megkülönbözteti az egyes csoportokat, míg a tartalom szintjén, befelé azonos orientációs mintákkal látja el az egyazon közösséghez tartozókat. A szokások végül olyan kapcsolatformák, amelyek a teljes életet és közösséget (az egyén – a másik ember – az elhunyt ill. az Isten), valamint a három időegységet (múlt – jelen – jövő) felölelik. Dolgozatában ezen elméleti megállapítások alátámasztásához nyújt recens adatokat.
Tanulmányunkban a moldvai csángó falvakban alkalmazott büntetések rendszerét próbáljuk bemutatni. Nyugat-európai, székely és csángó példák párhuzamba állításán keresztül az újkori és modern kori büntető szokások egységes, összeurópai jellegét hangsúlyozzuk. A legjellemzőbb csángóföldi büntetések ismertetésével a normaszegések megtorlásának, a rend helyreállításának archaikus formáit, mélyebb kultúrtörténeti rétegekben való gyökerezését emeljük ki. A moldvai csángók kultúrájának itt bemutatásra kerülő szelete jellegzetes társadalmi gyakorlatokat: a szankció és a bosszú szociális, valamint szokásjogi kereteit körvonalazza.
A jelen tanulmány a moldvai csángókról szóló diskurzus értelmezésére törekszik egy adott szempontból és egy bizonyos szövegkorpusz alapján. Az erdélyi magyar nyelvű sajtó az ezredfordulón egyik fő témájának tekintette a csángókkal kapcsolatos információk megjelenítését, melynek eredményeképpen egy narratív gyarmatosítási folyamatnak lehettünk tanúi. A kultúrnemzet elemeinek megfelelően a csángóság a magyar nemzet részévé válik, annak legmostohább csoportjaként, igazi sorsszimbólumként reprezentálódik.
Meinolf Arens müncheni kutató szerint a moldvai csángók történetét az eddig feltételezettnél sokkal jobban befolyásolták az európai történelem lényeges eseményei. Idetartozik a 20. század két totalitárius hatalma által megszabott keretben játszott szerepük. Kulcsfontosságú esemény ezzel kapcsolatban a magyar részről 1944 nyara elején tervezett áttelepítési projekt, amit azonban már nem tudtak kivitelezni. Ez jól példázza Magyarország és Románia csángókra vonatkozó ideológiai pozícióját, valamint a hitleri Németország szerepét az ügyben.
A tanulmány a moldvai csángó falvakban zajló modernizációs jelenségeket a vallásosság vonatkozásában mutatja be. Értelmezi a hagyományos vallásosság és az életvezetés terén történt legfontosabb elmozdulásukat, a központi értékek átalakulást, a szekularizációs tendenciák és szektásodás jelentkezését. A szerző amellett érvel, hogy a vallásos élmény egyre inkább kiszorul a közösségi és az intézményi (egyházi) legitimáció alól, az egyénenkénti eltérő vallásos tapasztalatok és képzetek jelentőségének a megnövekedése a világkép pluralizálódását eredményezi. A társadalmi kontroll személytelenedése, a mindennapi életet szabályozó normák átalakulása, a vallási értékek szerepének megváltozása, a közösségek individualizálódása, azaz a modernizáció társadalom-átalakító hatásai következtében a katolikus egyház többé nem tudja teljes mértékben integrálni a csángó falvak lakóit, akik közül egyre többen fordulnak új vallási kisközösségek tanításai felé,amelyek aktualizálható világképpel, újszerű vallási/közösségi normák révén integrálják tagjaikat. A szerző azt állítja, hogy a szektásodás egy modernizációs stratégia része és hogy a transznacionális életformák révén a szekták a társadalmi mobilitás részévé váltak.
Az 1990-es években a hivatalos állami intézmények és a moldvai katolikus egyház a moldvai csángó közösséggel szemben jogsértések sorozatát követte el. Itt megemlíthetjük a népszámlálási adatok különböző manipulálási, vagy a magyar nyelv iskolai oktatásának a megakadályozása. Ezekkel szemben a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége különböző román és nemzetközi fórumoknál többször is tiltakozott. Az erőszakos asszimilációról néhány fontos hírközlés megjelent a nyugat-európai médiában is. 1999 júliusában az Európa Tanács és a FUEV (Európai Népcsoportok Föderatív Uniója) közösen küldött jelentéstevő küldöttséget Moldvába a csángók helyzetének megvizsgálására. Ezen az utazáson a szerző szakértőként vett részt, jelen írás pedig az utazás tapasztalataiból született.
A lengyel származású szerző a moldvai csángók identitását befolyásoló politikai tényezőket vizsgálja történeti perspektívában. Az elemzés alapjául szolgáló forrásokat a szerző a Vatikáni Titkos Levéltárban (Archivio Segreto Vaticano), illetve a Hitterjesztés Szent Kongregációja (Archivio Storico della Congregazione per l'Evangelizzazione dei Popoli) levéltárában gyűjtötte, amelyek mindezidáig hiányoztak a csángó kutatások fókuszából. Tanulmányában a moldvai csángó identitásra 1860 és 1916 között ható politikai jellegű tényezőkre fordít megkülönböztetett figyelmet. Az elemzés fontos következtetése, hogy a Vatikán, az ortodox Romániában való politikai befolyásaiért aggódván, annak ellenére, hogy a moldvai magyar ajkú hívők szükségeit ismerte, egyfelől a román kormány feltételeit elfogadva, másfelől pedig a római-katolikus hit a román nyelvű ortodox lakosság közt vezetett népszerűsítési akciója által hozzájárult a csángó és a román lakosság úgy nyelvi, mint vallásiés kulturális jellegű fokozatos összeolvadásához.