- Ön itt van:
-
Kezdőlap
-
Archívum
-
Hungarian
-
Korábbi számok
- V. évfolyam, 2. szám, 2007/2
A szerző egy moldvai csángó település, Magyarfalu kalendáris szokásait ismerteti. Elemzésében a szokások meghatározó szerepét vázolja fel, amit a közösség életének a szabályozásában, a kulturális információk rendszerezésében, tárolásában és működtetésében tölt be. A szerző amellett érvel, hogy a moldvai magyar közösségek szokásai ezen túlmenően a lokális kultúra etnikai specifikumait is kifejezik, ezek az „etnikai" szokások pedig az adott kultúra megkülönböztető jegyeinek is tekinthetők. A szokásrendszer ebben az értelmezésben, a forma szintjén, kifelé megkülönbözteti az egyes csoportokat, míg a tartalom szintjén, befelé azonos orientációs mintákkal látja el az egyazon közösséghez tartozókat. A szokások végül olyan kapcsolatformák, amelyek a teljes életet és közösséget (az egyén – a másik ember – az elhunyt ill. az Isten), valamint a három időegységet (múlt – jelen – jövő) felölelik. Dolgozatában ezen elméleti megállapítások alátámasztásához nyújt recens adatokat.
Tanulmányunkban a moldvai csángó falvakban alkalmazott büntetések rendszerét próbáljuk bemutatni. Nyugat-európai, székely és csángó példák párhuzamba állításán keresztül az újkori és modern kori büntető szokások egységes, összeurópai jellegét hangsúlyozzuk. A legjellemzőbb csángóföldi büntetések ismertetésével a normaszegések megtorlásának, a rend helyreállításának archaikus formáit, mélyebb kultúrtörténeti rétegekben való gyökerezését emeljük ki. A moldvai csángók kultúrájának itt bemutatásra kerülő szelete jellegzetes társadalmi gyakorlatokat: a szankció és a bosszú szociális, valamint szokásjogi kereteit körvonalazza.
A jelen tanulmány a moldvai csángókról szóló diskurzus értelmezésére törekszik egy adott szempontból és egy bizonyos szövegkorpusz alapján. Az erdélyi magyar nyelvű sajtó az ezredfordulón egyik fő témájának tekintette a csángókkal kapcsolatos információk megjelenítését, melynek eredményeképpen egy narratív gyarmatosítási folyamatnak lehettünk tanúi. A kultúrnemzet elemeinek megfelelően a csángóság a magyar nemzet részévé válik, annak legmostohább csoportjaként, igazi sorsszimbólumként reprezentálódik.
Meinolf Arens müncheni kutató szerint a moldvai csángók történetét az eddig feltételezettnél sokkal jobban befolyásolták az európai történelem lényeges eseményei. Idetartozik a 20. század két totalitárius hatalma által megszabott keretben játszott szerepük. Kulcsfontosságú esemény ezzel kapcsolatban a magyar részről 1944 nyara elején tervezett áttelepítési projekt, amit azonban már nem tudtak kivitelezni. Ez jól példázza Magyarország és Románia csángókra vonatkozó ideológiai pozícióját, valamint a hitleri Németország szerepét az ügyben.
A tanulmány a moldvai csángó falvakban zajló modernizációs jelenségeket a vallásosság vonatkozásában mutatja be. Értelmezi a hagyományos vallásosság és az életvezetés terén történt legfontosabb elmozdulásukat, a központi értékek átalakulást, a szekularizációs tendenciák és szektásodás jelentkezését. A szerző amellett érvel, hogy a vallásos élmény egyre inkább kiszorul a közösségi és az intézményi (egyházi) legitimáció alól, az egyénenkénti eltérő vallásos tapasztalatok és képzetek jelentőségének a megnövekedése a világkép pluralizálódását eredményezi. A társadalmi kontroll személytelenedése, a mindennapi életet szabályozó normák átalakulása, a vallási értékek szerepének megváltozása, a közösségek individualizálódása, azaz a modernizáció társadalom-átalakító hatásai következtében a katolikus egyház többé nem tudja teljes mértékben integrálni a csángó falvak lakóit, akik közül egyre többen fordulnak új vallási kisközösségek tanításai felé,amelyek aktualizálható világképpel, újszerű vallási/közösségi normák révén integrálják tagjaikat. A szerző azt állítja, hogy a szektásodás egy modernizációs stratégia része és hogy a transznacionális életformák révén a szekták a társadalmi mobilitás részévé váltak.
Aktuális szám
Részletes kereső
A folyóirat támogatói
