A tanulmány egyetlen kárpátaljai település példáján keresztül a szovjet politikai diktatúra mikroszintű vizsgálatával foglalkozik. Ennek kapcsán egyfelől a kollektív gazdaságokban („kolhozok”-ban) alkalmazott állami fegyelmezési (jutalmazási) gyakorlatokat, másfelől a falusi társadalom ezekre adott válaszreakcióit, adaptív-stratégiai viselkedésmódjait írja le különféle levéltári források és narratív interjúk segítségével. A tanulmány első része az 1945 utáni elitváltás néhány regionális vonását mutatja be, a második rész pedig az új vidéki elit (kolhozelnökök, farm- és gyárvezetők, élmunkások) korabeli kedvezményeit, informális és formális privilégiumait tárgyalja, amit a helyi hatalmi, politikai és gazdasági egyenlőtlenségek rendszerében kíván ábrázolni.
Kulcsszavak:államhatalom, pártelit, egyenlőtlenség, fogyasztás, informális és formális jutalmazás
Az Erdélyi Társadalomban közölt korábbi fejezetekben a középkortól a 16. századig terjedő időszakban vizsgáltam a nyugati maszkulinitások átalakulásának folyamatát. A jelen fejezet célja, hogy alátámassza Norbert Elias ama tézisét, miszerint a kora újkorban egy új, pszichológiai szemléletmódon alapuló társadalmi integrációs forma jön létre. Az első alfejezetben azt vázolom föl, hogy hogyan és milyen belső és külső társadalmi kényszereknek köszönhetően születik meg a nyugati típusú kapitalizmus első, páratlanul sikeres állama. A második alfejezetben előbb röviden összehasonlítom a középkori sűrű város és a holland aranykor városának főbb sajátosságait, majd a korszak egyik jellegzetes foglalkozási csoportjának, a festő céhbe tömörült mesterembereknek a tevékenységét vizsgálom. Végül összefoglalom, hogyan változtak a középkor és a 17. század között a hegemón maszkulinitás diszpozicionális mintázatai, majd rámutatok arra, hogy a holland aranykorban egy új, plurális hegemón maszkulin habitus kristályosodik ki.
Kulcsszavak:Holland Köztársaság, plurális maszkulin habitus, 17. század, festők, városok