- Ön itt van:
-
Kezdőlap
-
Hungarian
-
Korábbi számok
- II. évfolyam, 2. szám, 2004/2
Ez a tanulmány az Erdélyben működő magyar ifjúsági szervezetek1 szociológiai elemzése. Lényegében ezek a csoportosulások, egyesületek szervezetszociológiai jellemzőinek és funkcióiknak a leírására, az általuk alkotott szféra meghatározó dimenzióinak a megragadására, szociológiai sajátosságuk kiemelésére vállalkozik a szerző, aki szociológus, a Románia Magyar Demokratikus szövetség ügyvezető elnökségének szakértője. Egyik alapvető következtetése: Az ifjúság szervezett szférájáról elmondható, hogy gyenge kötésű hálózatok alkotják, de ugyanakkor az őt alkotó szervezetek közötti kommunikáció hangsúlyos. A hálózat strukturális hierarchiája figyelhető meg, amely különböző szinteken létrejött egyeztető tanácsokon keresztül országos ernyőszervezetek felé halad. Ennek ellenére a hálózatok sűrűsége lokális szinten nyilvánvalóbb, a helyi szinten társszerveződések és partneri kapcsolatok jönnek létre a társadalom más intézményeivel, szervezeteivel – elsősorban a „felnőtt" civil szervezetekkel, az egyházakkal és az RMDSZ-el.
Habár az erdélyi magyarok Magyarország irányú migrációjának különböző vonzatait leíró és elemző irodalom egyáltalán nem mondható szegényesnek, az 1990 utáni Magyarország irányú tanulási célú migrációról viszonylag kevés írás születetett. Horváth István tanulmánya az erdélyi magyar fiatalok (egyetemi szintű) tanulási migrációjának időbeni dinamikáját, beindulásának strukturális kontextusát, illetve az ezt a mozgást generáló általánosabb társadalmi, szűkebben vett felsőoktatási intézményes környezetének (szűkebben az oktatási rendszer, a munkaerőpiac és általában a rétegződési rendszer közötti összefüggések) időbeni alakulását elemzi. A szerző szociológus, a kolozsvári egyetem Szociológia Tanszéke Magyar Tagozatának oktatója, szakterülete az etnicitás kutatása, ezen belül a kétnyelvűség vizsgálata, illetve a migrációkutatás.
Ebben a tanulmányban a Magyarországgal határos országok magyarlakta régióinak 15–29 éves korú népességének körében az ifjúsági életszakasz kialakulását és hosszúságát, a felnőttkorra való áttérésre vonatkozó fontosabb életesemények bekövetkezésének korát és módját vizsgáljuk, a Mozaik 20011 kutatás magyar és többségi almintái alapján, amelyek egy társadalom sajátos röntgenképének is tekinthetők. A szerző szociológus, a kolozsvári tudományegyetem oktatója.
A szerző – Gábor Kálmán, magyarországi ifjúságkutató szociológus – kiinduló tétele a magyarországi fiatalok és a határon túli magyar fiatalok vizsgálatakor, hogy a kilencvenes években, a kommunizmus összeomlása után a fiatalok a perifériáról a centrumba kerültek. Ez azt jelenti, hogy mind a magyarországi, mind a határon túli magyar fiatalokra éppen úgy mint a nyugat-európai fiatalok vállára többféle nyomás nehezedik: a munkanélküliségtől az iskolai versenyig, a korai önállósodástól, a piaci szereplővé válástól a feszültségoldó technikák használatáig. A kelet-európai fiatalok számára a centrumba kerülés az erősödő versenyben növekvő esélyeket jelent, de mindenekelőtt a nyugat-európai fiatalokkal azonos, illetve közel hasonló kihívásokra való válaszok kényszerét.
Aktuális szám
Részletes kereső
Hírek
A folyóirat támogatói
