Részletek

Készült: 2019. december 16.

A labdarúgó-csillag Mesut Özil és Erdogan török ​​elnök közös fényképe a német médiában vitát váltott ki, amelynek politikai visszhangja volt 2018-ban. A kritika sokrétű volt, és összekapcsolódott a sportoló képviselői funkcióival és Erdogan autoritárius stílusával. Az ilyen erős reakciók oka azonban sokkal kevésbé felületes. A mély kulturális okok okozzák a kritikát Özilre. A német identitás magának az államnak a megalapítása előtt a sportolók hazafias reprezentációját feltételezte, és mélyen integrálódott a mai identitásba. Hogyan számít ez a kulturális-történelmi szempont ma? A 21. század eleje részlegesen megszakította ezt a hagyományt, és elmozdult a befogadóbb identitás felé. Az európai menekültügyi válság óta a szélsőjobboldali párt, az Alternative für Deutschland (AfD) azonban a német identitás újjáélesztését követeli meg. A közvélemény bizonytalansága meghaladta az AfD-t. Más pártok elismerték a német identitás és értékek védelmének szükségességét a tekintélyelvűekkel szemben. Az identitás, a kultúra és a politika általános összecsapása nagymértékben befolyásolja Mesut Özil láthatóan nem-politikai fényképét, amelyet politikai bűnbaként használtak fel.

Kulcsszavak: Özil, Erdogan, migránsválság, integráció Németországban, német identitás

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Részletek

Készült: 2019. december 16.

Magyarországon a vívás, különösen a kardvívás nemzeti sportnak tekinthető és a magyar nemzeti identitás szerves részét képezi. Noha Magyarország Franciaországot és Olaszországot követve a 19. század második felében úttörőként szolgált a vívás sportágának fejlesztésében, Magyarország csak a huszadik század első felében vette át a vezetést az új technikák, taktikák kidolgozásában és képzési módszerekben. Ennek eredményeként 1908 és 1964 között a magyar kardvívók uralták a nemzetközi egyéni és csapatversenyeket. Ebben az időszakban az olimpiai játékokon a kardvívás szinte minden aranyérmét a magyar sportolók nyerték. Ebben a cikkben azt fogjuk vitatni, hogy a kardvívásnak nagy szerepe volt az első világháború végén az Osztrák-Magyar Monarchia (K. és k.) részeként összeomlott magyar állam független, szuverén nemzetként való újjáépítésében. Az első világháború befejezéséhez szükséges béke feltételeit a Trianoni szerződés (1920) rögzítette, amelyet a magyarok „diktátumnak” neveznek. A vívás állami intézményesítését, akkoriban a háborúból és a párbajokból fakadó sportvívás formájában a magyar hadsereg keretében hajtották végre, a legmagasabb magyar hatóságok támogatták, és sikerült ellensúlyozni a Trianoni Szerződés hatását. A magyar állam átalakításának és a magyar identitás újjáépítésének fő hajtóerejét belső és külső tényezők befolyásolták. A belső tényezők magukba foglalják egyrészt a katonai vívással és tornászképzéssel foglalkozó intézetek felállítását a magyar hatóságok részéről a huszadik század második és harmadik évtizedében, másrészt pedig az országban a K und k-ban és a hadseregben képzett kiemelkedő vívómesterek erőfeszítéseit, mint például Borsody László. Az egyik külső tényező az első világháború alatt semleges ország, Hollandia aktív sportdiplomáciája volt, amelynek célja a magyar vívószövetség visszatérése a nemzetközi vívóhálózatokba, miután Magyarországot kizárták az első világháború utáni nemzetközi sportversenyekből, mert a központi hatalmak oldalán állt.

Kulcsszavak: Magyarország, kardvívás, Trianoni Szerződés, Borsody László, sportdiplomácia

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Részletek

Készült: 2019. december 16.

A sport gazdag forrása az emlékezet kultúrájának. Megfigyelhető, hogy a sport rendszeresen történelmi eseménynek nyilvánítja eseményt, amíg ez még zajlik. Ez magában foglalja a sportesemény átalakítását szélesebb kulturális, különösen nemzeti jelentőségűvé. A különféle sportokból származó példák felhasználásával a tanulmány megvitatja, hogy a sport hogyan és miért járul hozzá már több mint száz éve folyamatosan a nemzeti emlékekhez. Azt állítja, hogy mindenekelőtt a szabványosított (és így összehasonlítható) versenyesemények sorozatszervezése teszi lehetővé a sport számára a történelmi pillanatok folyamatos deklarálását és az emlékezést. A sport végtelen eseménysorozatot hoz létre, amelyek esetleg történelmivé válhatnak; egyidejűleg minden sport olyan szisztematikusan szervezi („saját”) emlékét, hogy a történelem iránti igényt jó okokkal lehet megfogalmazni. Egyrészt a múltbeli események százaival történő összehasonlítás lehetővé teszi egy folyamatban lévő vagy akár egy közelgő esemény „történelmi”-ként való megjelölését. Másrészt, visszamenőleg ez a folyamatos összehasonlítás garantálja, hogy a múlt történelmi pillanatai ismétlődő hivatkozásra és így emlékezésre kerüljenek. Ezen alapvető mechanizmusok elemzése, amelyek a sportot képviselik a globális közönség számára, lehetővé teszi a sport egyébként látszólag irracionális és túlzott szerepének megértését a nemzeti emlékezetkultúrákban.

Kulcsszavak: sportmédia, memóriakultúra, sporttörténet, sorozatok, verseny

A tanulmány teljes szövege (pdf)