Kutatásomban a mítoszkritika módszerével vizsgálom a görög mitológiában kiemelt szerepet játszó sors és végzet megjelenési módjait Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regényében. Álláspontom szerint a Márai által megalkotott, mitikus elemekben gazdag történet mögött a görög sorsfelfogás sajátosságai sejlenek föl, Ananké sorsistennővel, az emberi élet fonalait szövő moirákkal, illetve Erósz alakjával, aki a regényben a sorsszerűség mozgatórugója. Ennek értelmében a regényben megjelenő, Erószhoz kapcsolódó filozófiai hagyomány feltárása is kiemelt szerepet kap.
Kulcsszavak:Márai Sándor, végzet, sors, Erósz, mítosz, valláselmélet
A vallás mint kulturális univerzálé számos tudományág felől megközelíthető. A tanulmány a vallásszemiotika aspektusából, a szemiotikai alapfogalmak és elméletek alkalmazásával elemzi a lakota inipi (megtisztító) szertartás jelhasználatát. A szemantikai, szintaktikai és pragmatikai megközelítés a lakota inipi rítusnak egy vallásantropológiai forrásban megörökített leírásán alapszik. A szöveg részletes rítusleírása a kiindulópont a vallásszemiotikai elemzéshez, a jelek, jelalakzatok, jelaktusok meghatározásához, valamint annak megértéséhez, hogy ez a rítus milyen szerepet játszott a törzs életben. Az elemzés célja annak megértése, hogy a vallásgyakorló közösség milyen jelekkel és jelaktusokkal demonstrálja a vallási tanokat, a természetfeletti erőkkel való kapcsolattartást, és egyben hogyan fejezi ki a csoportkohéziót.
