Az esettanulmány a Gyergyói-medence hetvenes-nyolcvanas éveinek hétköznapjait igyekszik rekonstruálni a visszaemlékezések és az informalitás tükrében, a vizsgált korszak egyik szórakozási, kikapcsolódási lehetőségének bemutatására, a nyolcvanas években a Gyergyói-medencében elterjedt, a nyugati médiatermékeken alapuló szórakozási szokások etnográfiai leírására vállalkozik. A videózás jelenségét egyrészt a működtetők és a résztvevők szemszögéből elemzem. Azt nézem meg, hogy menynyire volt összefonódva a hatóságokkal, milyen informális körülmények között szerezték be a szükséges eszközöket, teremtették meg a feltételeket és milyen hatást váltott ki az emberekben az újfajta médiatartalom. Másrészt a videózók egy exkluzív csoportjának működését is rekonstruálom, a gyergyószárhegyi plébánia hittanóráinak keretében szervezett, nem csak vallási témájú filmnézéseit. A videózás a vizsgált korszakban egy modernizációs adaptáció volt, ami a nyugati médiatermékek és fogyasztási cikkek Kelet-Európába való lassú beszivárgásából eredt. Ezzel párhuzamosan egy felülről irányított modernizációs nyomás is érzékelhető volt az állam részéről, ami az úgynevezett kommunista modernizáció volt. A két hatás keveredése, a korszak kelet-európai modernitásának egy tipikus jellemzője látható az esettanulmányban.

Kulcsszavak: videózás, szórakozás, informalitás, modernizáció, államszocializmus

A tanulmány teljes szövege (pdf)

A jelen tanulmány a szocialista várostervezés 60-as években tökéletesített formáját, a mikrorajont próbálja ismertetni az olvasóval, bemutatva a mikrorajon ideológiai es térbeli modelljének kialakulását és ennek romániai adaptációit két, építészeti és várostervezési szempontból szignifikáns, különböző léptékű lakónegyeden keresztül. A mikrorajon a szocialista modernitás egyik legjobban működő propagandagépezetének tekinthető a keleti blokk országaiban, a sztálini szocialista realizmus nyomasztó konnotációitól megszabadult kommunista értékek offenzívája közepette. A szocialista mikrorajon tágabb fogalmába sűrített ideológiai apparátusnak három fő összetevője volt. Az első a mikrorajon sajátos városi konfigurációjára vonatkozott, amelyet bár Clarence Perry szomszédsági egysége ihletett, eredeti szovjet konceptként, az ideális szocialista közösség mikrokozmoszaként mutattak be. Ezért a mikrorajon körüli diskurzusban minden a kollektív életről szólt és a független létezés elutasításáról egy komplex rendszerhez való tartozás javára. Az ideológiai modell második eleme az épített tér szintjén működött azáltal, hogy a lakástípusokat az előregyártott betonelemekből készült tömbházak néhány szabványosított modelljére redukálta, amelyek azon túl, hogy a végletekig vitt gazdaságosság eredményei voltak, az egalitárius politika és a kommunizmus túlzott uniformizálási vágyát is megtestesítették. A lakhatás ideológiai áthatottságának harmadik mechanizmusa az intim családi tér szintjén működött, és mind a belső tér tervezésében, mind a családi életvitelben az újat, a szabványosítottat és a minimált hangsúlyozta. A tanulmány egy másik fontos célkitűzése a szocialista lakásépítésre jellemző, tervek és megvalósítások közötti gyakran ellentmondásos kapcsolat megvilágítása.

Kulcsszavak: mikrorajon, szocialista modernizmus, romániai lakótelepe

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Az államszocializmus alatti mindennapok értékvilágát egy sor antagonista kettősség jellemezte. Miként lehetett egy következetes értékvilágot, magatartásrendszert és gondolatrendszert kialakítani, fenntartani ilyen körülmények között? A vizsgálat fókuszában a lopás áll, ami erkölcsi szempontból kétségtelenül aggályos cselekedet, ugyanakkor köztudott módon nagyon elharapódzott az államszocializmus idején. A lopás példáján keresztül amellett érvelek, hogy az értékek gyakorlati koherenciáját – egyebek mellett – a szelektív morális elszakadás pszichoszociális mechanizmusai biztosították. Azt is felvázolom, hogy az önfeloldozás a releváns intézményesülési és szocializációs folyamatok együttes sodrásában miként vezetett a lopás társadalmi beágyazódásához.

Kulcsszavak: lopás, államszocializmus, erkölcsi elszakadás, önfeloldozás, Kelet-Európa, Románia

A tanulmány teljes szövege (pdf)

A dekrétgyermek kifejezés az 1966-os abortusztilalom után születettek kiemelkedően nagy lélekszámú kohorszaira vonatkozik. A tanulmány egyrészt a dekrétum demográfiai előzményeit, népességpolitikai céljait és eszköztárát, valamint annak kudarcát és következményeit tekinti át. Majd a második részben a dekrétgyermek-generáció társadalmi integrációját tekinti át a formális oktatáson keresztül a munka világába történő átmenetig. Mindezt beágyazva olyan átfogó társadalomtörténeti folyamatokba, mint a munka társadalmi szervezésének a változása az államszocializmus időszakában (az átmenet a háztáji, informális munkából a szervezeti keretekbe ágyazott bérmunkába) és a formális oktatás kiterjesztése. A statisztikai adatok feldolgozására és másodelemzésére épülő tanulmány alapvetően egy kudarctörténet, hisz a dekrétgyermekek kollektív életpályájának az alakulása egyben az államszocializmus által felvállalt gazdasági és társadalomalakítási projekt ellentmondásai súlyosbodásának a folyamata is.

Kulcsszavak: abortusztilalom, irányított termékenység, szocialista modernizáció, rendszerintegráció, romániai államszocializmus

A tanulmány teljes szövege (pdf)