A fogyatékos gyermeket, családtagot nevelő és gondozó családok megküzdését kutatva 2003–2004-ben megalkottuk a sikeresen megküzdők kritériumait. A kapott adatokat és válaszokat ezen a szűrőn át értelmezve kirajzolódott egy megküzdési profi l. Tíz évvel később megismételtük a felmérést és azt találtuk, hogy az adatok értelmezésénél nem tarthatóak az első kutatásban használt megküzdési kritériumok. Azért, hogy jobban megértsük ezt a jelenséget, mélyinterjúkat végeztünk és felvettünk egy CHIP (Coping Health Inventory For Parents) kérdőívet, mely a szülők által használt megküzdési viselkedésre ad betekintést. Az így kapott eredmények még inkább kihangosították azt a sejtésünket, hogy ami a fogyatékossággal való szembesülés első időszakában a sikeres megküzdés faktora volt, az az évek során lényegesen átminősült. Ez a jelenség nemcsak az egyes családok élettörténetének a szempontjából értelmezhető, de rávilágít arra is, hogy milyen átfedések és különbségek vannak a megküzdés és a reziliencia fogalomköre között, és milyen szakmai kihívást jelent ezeknek a családoknak a ’kísérésében’ a támogatott reziliencia. Kulcsszavak:megküzdés, támogatott reziliencia, fogyatékos gyermeket nevelő családok, reziliencia támogató modell.
