- Ön itt van:
-
Kezdőlap
-
Hungarian
-
Korábbi számok
- XI. évfolyam, 2. szám, 2013/2
Az európai regionalizmus és regionalizáció a történelem folyamán időben és térben – értelemszerűen – eltérően alakult: a szocialista időkben pl. a keleti blokk országaiban nem, vagy alig beszélhetünk regionalizmusról, középszintű önigazgatásról. Az államközpontúság, az etatista szemlélet egyeduralma nem engedte – a hatalom megtartása, a társadalom feletti teljes ellenőrzés igénye miatt nem is engedhette – meg ezen „mezoszint" kialakulását. A szocialista tábor felbomlása után azonban változóban volt és van a helyzet: a fejlett Európával szomszédságban levő volt kommunista országok (így Magyarország is) elindíthattak egyfajta regionalizációs folyamatot, ami a hasonlóságok mellett természetesen a nyugati mintákhoz képest eltéréseket is magában hordoz. A tanulmány a magyarországi középszint lehetséges jövőit taglalja. A területi középszint megerősítésének jelenlegi dilemmái Magyarországon: megye, nagymegye, NUTS 2-régió, vagy NUTS 1-régió legyen-e? Többféle célszerű megoldás lehetséges, az implikáció az állami és önkormányzati feladatmegosztás terén más és más.
A magyar megyerendszer (NUTS 3-szint) az elmúlt évszázadokban mindig igen rugalmasan (bár hibákkal terhelten) alkalmazkodott a változó társadalmi-gazdasági-politikai körülményekhez, s érték- és identitásőrző szerepe is nagyon jelentős volt, ezért ennek szerepét hangsúlyosan kezeli a tanulmány.
A tanulmány a 2011. évi romániai népszámlálás végleges eredményei alapján készült elemzés. Az ország állandó (stabil) népességszáma 20 121 641 fő, de ebből 1,18 millió lakos adatait országos regiszterekből vették át, anélkül, hogy a számlálás során megkérdezték volna őket, ezért a nemzetiségük, anyanyelvük sem ismert. Ez a tény több problémát vet fel, és az előzetes eredmények használhatóságát is csökkenti. A tanulmány során két dologra fókuszálunk. Egyrészt vizsgáljuk, értékeljük, a 2011-es romániai népszámlálás megszervezésének és módszertanának sajátosságait, az ország népességszámát, gazdasági aktivitását és különösen a nemzetiségi összetételre vonatkozó adatokat, rámutatva a fennálló hiányosságokra. Külön kitérünk az „ismeretlen nemzetiségű" népesség összetételének vizsgálatára. Másrészt, vizsgáljuk, az ország lakosságának a gazdasági aktivitását, iskolázottságát, foglalkoztatottságát és foglalkozási rétegződését nemzetiségi összetétel szerint, különös tekintettel a magyar nemzetiségű népességre.
Az agglomerációs gazdaságok jelenléte valamint a regionális fejlődésben betöltött szerepük hosszú idők óta foglalkoztatta mind a társadalomtudományok, mind a gazdaságtudományok kutatóit. Már a múlt század kezdete óta számos szerző próbált fényt deríteni a gazdasági agglomerációk keletkezésének okaira, körülírva azokat a tényezőket (szállítási költségek, információáramlás, együttműködési kapcsolatok), melyek jelentős szerepet töltöttek be a klaszteresedési folyamatokban. Bár szerepük az utóbbi évek során sokat változott, összevont hatásuk a gazdaság törvényszerűségei által egyre gyakrabban kapcsolódik a területi tőke fogalmához is. Az agglomerációk típusait illetően ugyancsak számos besorolást különböztethetünk meg a legegyszerűbbektől a legkomplexebbekig, fi gyelembe véve a tagok között létrejött funkcionális kapcsolatokat, egy adott iparágban való szakosodást, a struktúrák területi koncentráltságát valamint számos más tényezőt, mely egyedivé teheti az egyes klasztereket. Jelen tanulmány célja egy átfogó képet nyújtani az utóbbi évek klaszterkutatással kapcsolatos eredményeiről, fényt deríteni az agglomerációs gazdaságok fejlődési folyamatokban betöltött szerepére, különös hangsúlyt fektetve a romániai helyzetre, a regionális dimenzió fontosságára, az innovációs rendszer hiányosságaira valamint a Strukturális Alapok kínálta új lehetőségekre.
Aktuális szám
Részletes kereső
Hírek
A folyóirat támogatói
