Részletek

Készült: 2015. január 27.

Európa több posztszocialista országa a kommunizmus bukása után tapasztalta meg azt a jelenséget, amelyet a valláskutatók rendszerint vallási újjászületésnek neveznek. Mind az antropológusok, mind pedig a szociológusok biztosak voltak benne, hogy e jelenségben a szekularizáció elmélete ellen szóló komoly bizonyítékot fedeztek fel. Figyelmüket azonban sajnálatos módon elkerülte e vallási növekedés sajátos jellege, valamint a vallási reprezentációk posztkommunista periódusban bekövetkező strukturális változása.
E vallási növekedés egyfelől a hagyományos vallási kifejezésformáktól való távolodást és új vallási formák (keleti hitek, buddhizmus, jóga és New Age mozgalmak) felé való közeledést jelentett; másfelől pedig az intézményesített vallási autoritás minden formájának erőteljes elvetését. Az új, posztszocialista világban felnövő fiatal generációk számára ez nemcsak a vallás keresését jelentette, hanem egyben mentességet is az erkölcsi-gyakorlati szabadságukat korlátozni óhajtó kötelezettségekkel szemben. A vallás spiritualizálódott, a korábban megalapozott ortodox vallási identitások pedig megkérdőjeleződtek a korábbi ateista retorikától lényegesen különböző új kulturális jelentéseknek köszönhetően.

A Románia új, kapitalista kultúráját elemző antropológiai kutatásnak meg kell tehát vizsgálnia a kialakuló posztmodern kulturális identitások hatását a vallásra és a vallási reprezentációkra. Jelen tanulmány egy szociológiai és antropológiai betekintést nyújt a román kapitalizmus kozmológiáiba, és elemezni kívánja ennek kihatásait a hagyományos vallásos mentalitásra. Választ próbál adni arra a kérdésre, hogy mennyire nyugatiasodott el vallásunk, és hogyan közelítenek a fiatal nemzedékek a posztszocialista Románia vallásosságának újszerű megértéséhez.
Sorin Gog szociológus, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociálismunkásképző Karának tanársegéde. Érdeklődési területei a vallásszociológia és antropológia, társadalomelméletek, társadalmi értékek, a modernitás és a poszt-modernitás problematkája. Email címe: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Részletek

Készült: 2015. január 27.

A tanulmány a vallási megtérés folyamatát vizsgálja a megtérő személy és a megtértek közösségének kommunikatív praxisát elemezve. Az elemzett etnográfiai anyag egy Kolozsvár-környéki roma közösségből származik. A romák körében megfigyelhető a pünkösdizmus térnyerése. A vizsgálat egyik következtetése, hogy a vallási változás központi eleme a rituális kommunikáció átalakulása. Az egyéni megtérés a morális személy újrafogalmazásával jár, és ez mind a verbális (pl. bizonyságtételek, megtéréstörténetek) és mind nemverbális kommunikáció (az otthon berendezése, öltözködés, nyilvános fogyasztási szokások stb) újszerű használatát kívánja meg. A szerző kiemelten tárgyalja az írásbeliség szerepét a megtérés folyamatában. A megtérő számára a gyülekezet jelenti az elsődleges nyilvánosságot, de ugyanakkor a meg nem tértek közössége fontos lokális referenciacsoportot alkot. Az egyéni megtértek kommunikációját befolyásolja a családi és rokoni kötelezettségek fenntartása, illetve (a meg nem tértők iránt) feladása közti feszültség.
Fosztó László (Sepsiszentgyörgy, 1972) Néprajz–magyar szakot végzett (1996-ban) a kolozsvári BBTE Bölcsészkarán. A budapesti Középeurópai Egyetem Nacionalizmus Tanulmányok programján szerzett mesteri fokozatot 2000-ben. 2001 óta doktorandus a kolozsvári BBTE Bölcsészkarán. 2003-2006 között a hallei (Németország) Max Planck Szociálantropológiai Intézet ösztöndíjasa. 2007 nyarán megvédte doktori dolgozatát a Martin-Luther Egyetemen (Halle-Wittenberg). Kutatási területei: a keleteurópai romák/cigányok társadalma és kultúrája, roma politikai mozgalmak, illetve a vallási megtérés, és az új vallási mozgalmak antropológiai vizsgálata.
Email címe: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Részletek

Készült: 2015. január 27.

Az ortodox, román papok, kalugerek (szerzetesek) magyar (katolikus, protestáns) közösségek tagjai számára végzett vallásos, mágikus gyakorlata ma már jól ismert toposza a magyar vallásetnológiának.
A XX. század folyamán az általam tanulmányozott településen a gyakorlat iránti igény konstansnak mondható: a különbség csak az, hogy 1940-ig a kalugerek keresték fel a helyieket rendszeres vándorútjuk során, majd a bécsi döntés határmegvonása, és ezzel nem összefüggően, de ezt követően a kommunizmus vallásüldözése kialakított egy másik, ma is élő formát: a helyiek keresik fel kolostoraikban a kalugereket.

Dolgozatomban a gyakorlat leírása után arról beszélek, hogy milyen társadalmi szerepet játszik a kalugerek tevékenysége. Michel Faucault gondolataiból kiindulva arra keresek választ, hogy mennyire ismeri el, gyakorolja a közösség az igazság keresésének két alapvető kulturális mechanizmusát, a próbát és a nyomozást. Milyen esetekben és milyen okokból nem fogadja el az elit intézményei által végzett nyomozással megkonstruált igazságot, és milyen esetekben és miért részesíti előnyben a vallásos-mágikus specialisták gyakorlata nyomán megnyilvánuló, a ,,szent testület" által közvetített ,,örök" isteni igazságot.

Gagyi József a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Humántudományi Tanszékének tanára, email címe: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

A tanulmány teljes szövege (pdf)