Részletek

Készült: 2014. december 20.

Az alábbi tanulmány azt vizsgálja, mennyire alkalmazható a Norbert Elias-i „Beágyazottak és kívülállók", vagy másképpen „Csoporttagok és kirekesztettek" figurációs elmélet a Magyarországról kivándorló roma migránsok esetében. Konkrétabban fogalmazva, mennyiben segít megérteni a roma migránsokkal szemben Európa-szerte alkalmazott kirekesztés, (a csoporton kívül álló) idegen-képzés mechanizmusainak gyökereit – mind a kibocsájtó országok szintjén, mind pedig maguknak a roma migránsoknak a csoportján belül. A dolgozat egy nemrég indult, hosszabb távú migrációs kutatás első pilot projektjének a részeredményeit igyekszik bemutatni – e műfaj minden korlátjával együtt. Egy kanadai nagyvárosban és egy angliai iparvárosban végzett etnográfi ai terepmunka eddigi eredményeire alapozva, megpróbálja illusztrálni azokat az általános, országkontextustól független mechanizmusokat, amelyeknek révén egy viszonylag „láthatatlan" kisebbségként érkező bevándorló csoportból egy, a „közbiztonságra veszélyes", látható migráns csoport válik, akitől a befogadó társadalom biztonsága és jóléte érdekében jobb lenne megszabadulni. A kanadai és az angliai roma migráció történet legújabb fejezetének bemutatása mellett rávilágít arra is, hogy a különböző „beágyazott és kívülálló" fi gurációs szintek hogyan hatnak egymásra, illetve, hogy ezekkel kölcsönhatásban, maguk a roma migránsok hogyan konstruálják meg a saját csoportjukon belül ugyanezeket a kirekesztő mechanizmusokat, megpróbálván elkülöníteni maguktól a „dögös" vagy „budaras" vagy akár „oláh-cigány"-nak nevezett, „legalja" réteget...
Kulcsszavak: beágyazottak és kívülállók, figurációs elmélet, migráció, romák, a megkülönböztetés mechanizmusai, kanadai és angliai kivándorlás

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Részletek

Készült: 2014. december 20.

Az önmagát „Iszlám Államnak" (angolul Islamic State, rövidítve IS) nevező „dzsihádista" csoport terjeszkedése és viszonylagos sikere – a jelen tanulmány megírásakor – hozzájárult az Irak és Szíria közötti konfl iktus elmérgesedéséhez. Becslések szerint mintegy 2000 harcosuk olyan nyugati személy, aki azért utazott ezekbe az országokba, hogy felvállalja a dzsihádot. A médiariportok, ideértve a közösségi médiát, azt sugallják, hogy legalább is néhányuknak köze volt számos erőszakos cselekedethez: nemi erőszakhoz, lefilmezett lefejezéshez, keresztre feszítéshez és tömegkivégzéshez. Szerfölött komplex kérdés, hogy a viszonylagos biztonságban és erőszakmentes társadalmakban felnőtt nyugati emberek hogyan és miért jutnak oda, hogy ilyenfajta cselekedeteket felvállaljanak, és aktívan keressék annak lehetőségét, hogy erőszakos konfliktusokban vegyenek részt.
Némi fényt deríthet e kérdéskörre, ha megvizsgálunk néhány olyan fi gurációs feltételt, amelynek jelenlétében nyugati emberek a globális dzsihád mozgalomba és alkalomadtán extrém erőszakos cselekedetekbe keveredtek. Néhány sajátos folyamat és kapcsolat fontos szerepet játszik abban, hogy nyugati emberek „dzsihádistákká" válnak. Ezek között megemlítjük a „civilizációs" és „decivilizációs" folyamatokat, valamint a kapcsolódó beágyazottak–kívülállók közötti viszonyt.
Kulcsszavak: terrorizmus, dzsihádizmus, civilizáció, decivilizáció, beágyazottak–kívülállók közötti kapcsolatok, brutalizáció, Norbert Elias

A tanulmány teljes szövege (pdf)