Kezdőlap

et logo 230 2



Az írás a részvételi művészet fogalmát mutatja be és példákat keres a magyar képzőművészeti gyakorlatból ilyen alkotásokra. A szerző részvételi (művészet)-nek tekinti az olyan alkotói tevékenységet, amely az alkotás folyamatában más egyénekkel, elsősorban nem művészekkel együttműködésben, azok cselekedeteit a műbe beépítve valósítja meg. A fogalom a magyar művészeti életben ritkán, más műfaji meghatározások mellett szokott előfordulni, elsősorban a társadalmilag elkötelezett művészet vagy a public art gyűjtőfogalmak aleseteként. A szerző által felsorolt művészeti projektek is – Koronczi Endre, László Gergely és Rákossy Péter, Tesch Katalin és Szabó Ildikó munkái – szintén azon kevés public art művek közé tartoznak, ahol az alkotók nagy hangsúlyt fektetnek egy közösség bevonására az alkotási folyamatba.
Bálint Mónika szociológus, kulturális szervező, kommunikáció szakos PhD hallgató a Pécsi Tudományegyetemen.

A tanulmány teljes szövege (pdf)

A tanulmány Aczél György néhány kultúrpolitikai alapvetését világítja meg a művészi szabadságról, a lojalitás és szuverenitás problémaköréről, a történelem átmeneti jellegűként való felfogásáról és a vita fontosságának hangsúlyozásáról egy olyan korban, amikor az alkotók azt érezhették, hogy valóban elkövetkezett a szabadabb művészet kora.
Labancz Eszter Szidónia a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Média- és Művészetelméleti Doktori programjának végzős hallgatója.

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Az írás a modern magyar irodalmi szerzőséggel kapcsolatos ideológiák egyfajta archeológiáját kívánja megrajzolni. Ennek érdekében a szerzői joggal kapcsolatos első törvényjavaslatokat övező vitákat irodalomszociológiai elemzésnek veti alá. A szerző szerint szűklátókörű az a megközelítés, amely a szerzői jogot az irodalom gazdasági felértékelődésére, az irodalomból való megélhetés új esélyére és az íróságnak polgári életpályaként való elfogadására adott társadalmi válaszként értelmezi. A szerzői joggal kapcsolatos vitákban ugyanis olyan kérdések is tematizálódnak, mint a protekcionizmus a nemzeti irodalomban és művészetben, a szerzőség és a szellemi tulajdon határainak a kérdése, az érték és a szerzőség dilemmái stb. Ezek a kérdések, úgy tűnik, a napjainkban sem veszítettek aktualitásukból, sőt, a digitális szerzőség korában új vehemenciával törnek elő.
T. Szabó Levente a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékének adjunktusa.

A tanulmány teljes szövege (pdf)

A tanulmány vázolja azokat az erőmezőket, melyek nem csupán létrehívták a múzeumot (nagyrészt) a XVIII., illetve a XIX. században, hanem meg is határozták annak teleológiáját. Az etnikailag homogén nemzetállam transzcendált ideája a szerző tézisei szerint alapvető jelentőségű „humán konstrukció" volt a múzeum számára. A XX. század második felében lezajlott történelemelméleti változások azonban mintha érintetlenül hagyták volna a múzeum „eredeti" szerkezetét. Az olyan, mára már felülvizsgálat alá vont terminusok, mint az interszubjektivitás, objektivitás, érték, kánon, a múzeum terében szinte problémátlanul látszanak működni. A dolgozat a színház felől vizsgálja egy olyan múzeum lehetőségét, mely strukturális sajátosságává, illetve tárlatrendezési elvévé teszi a kiszámíthatatlanságot, az érték viszonylagos voltát, a jelentés felbomlásának pillanatát.
Czékmány Anna a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének doktorandusza.

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Koronczi Endre Csettegő-projektje 2003-ban valósult meg egy kis Nógrád megyei településen, Nagybörzsönyben az uniós csatlakozás idején. A program fő eleme egy szépségverseny volt, melyen a környékre jellemző „háztáji" járgányok, a csettegők és készítőik mérettették meg magukat. A projektről Lágler Péter etnográfus készített dokumentumfilmet, a csettegők népművészeti jelentőségére koncentrálva. A dolgozat ezt a művészeti projektet és az azt bemutató filmet elemzi művészetelméleti és kommunikációelméleti szempontok alapján, három szemszögből: a csettegő tulajdonosainak szemszögéből, a projektet kezdeményező képzőművész szemszögéből és az azt végigkísérő és újraértelmező etnográfus szemszögéből. Olyan fogalmakat érint, mint a Public Art, közösségi művészet, illetve a művész és az etnográfus szerepek viszonyát tárja fel.
Bálint Mónika szociológus, kulturális szervező, kommunikáció szakos PhD hallgató a Pécsi Tudományegyetemen.

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Aktuális szám


et2023 1

Az Erdélyi Társadalom folyóirat a következő nemzetközi adatbázisokban jegyzett:

ceeol logogesis

 proquest logodatacitemta konyvtar sitelogo

Index Copernicus

Részletes kereső

A folyóirat támogatói

et tamogatok 2019 1

 

BGA logo 2022