A tanulmány vázolja azokat az erőmezőket, melyek nem csupán létrehívták a múzeumot (nagyrészt) a XVIII., illetve a XIX. században, hanem meg is határozták annak teleológiáját. Az etnikailag homogén nemzetállam transzcendált ideája a szerző tézisei szerint alapvető jelentőségű „humán konstrukció" volt a múzeum számára. A XX. század második felében lezajlott történelemelméleti változások azonban mintha érintetlenül hagyták volna a múzeum „eredeti" szerkezetét. Az olyan, mára már felülvizsgálat alá vont terminusok, mint az interszubjektivitás, objektivitás, érték, kánon, a múzeum terében szinte problémátlanul látszanak működni. A dolgozat a színház felől vizsgálja egy olyan múzeum lehetőségét, mely strukturális sajátosságává, illetve tárlatrendezési elvévé teszi a kiszámíthatatlanságot, az érték viszonylagos voltát, a jelentés felbomlásának pillanatát.
Czékmány Anna a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének doktorandusza.

A tanulmány teljes szövege (pdf)