Részletek

Készült: 2026. január 28.

A városok kiemelt szerepköre a gazdaság, társadalom vonatkozásában tagadhatatlan. A politikai színtéren, a diplomáciai kapcsolatokban is egyre inkább döntő illetékességgel számolhatunk a városok, főként a városhálózatok részéről. A nemzetállamok mellett megjelenő hatalmi tényezők a nemzeti külpolitika vertikális széttagoltságát eredményezik, és a nemzetközi szervezetek egyre inkább a globális diplomácia asztalánál kívánnak helyet szerezni maguknak. A kutatásban olyan transznacionális tematikus hálózatokat vizsgálunk, amelyek az ún. puha (soft) hatalom gyakorlásán alapuló városdiplomáciát alkalmazzák, egy-egy globális kihívást hatékonyabban (lokális szinten, mégis a globális színtéren) kezelnek. Jelen tanulmányban az Egészséges Városok Hálózatának működésén keresztül mutatjuk be részletesebben azt a kihívást, amely a városok politikai és társadalmi napirendjén állandóan jelen van, alakítja a városi aktivitást, élhetőséget és a hatalomgyakorlás színtereit. Az elemzés megerősíti, hogy a hálózathoz való tartozás eltérő, autonóm szakpolitikai fókuszt eredményez a nemzeti standardokhoz képest. A városokra vonatkozó klaszterelemzés segítségével igazoljuk a tagság rugalmas, stratégiai kompenzáló szerepét: a legdinamikusabb klaszterbe tartozó város az innovációt egészségügyi fókusszal egészíti ki, míg a ciklikus fejlődésű városok a transznacionális reziliencia és a méltányosság révén szereznek diplomáciai reputációt, kompenzálva gazdasági hátrányaikat. A városhálózat által legitimált multilaterális diplomácia révén úgy véljük, hogy a városok képesek az élhetőségüket érintő kihívásokat transzformatív lehetőségekként szemlélni.

Kulcsszavak: városdiplomácia, transznacionális hálózatok, városhálózatok, élhetőség, együttműködés, reziliencia

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Részletek

Készült: 2026. január 28.

A történeti léptékű területi fejlettségi vizsgálatok számos módszertani nehézséget hordozhatnak, amelyeket jelen tanulmányban igyekszünk áthidalni. A települési részletességű humán fejlettségi index (HDI) vizsgálatán keresztül 1910 és 2022 között összesen hat időmetszetben tárjuk fel a Magyarország jelenlegi határain belüli területi különbségeket és azok alakulását, külön figyelve a fejlett centrum és elmaradott periféria térségekre. Elemzésünk rámutatott, hogy a trianoni határmegvonás nem okozta a határ mentivé váló térségek egyöntetű leszakadását 1941-re, mivel néhányuk jelentős elmaradottsága már 1910-ben is detektálható volt, valamint fejlődő zónák is azonosíthatóak voltak az új határok mentén. Több, manapság már tradicionálisan elmaradottnak tekintett térség leszakadása csak a szocializmus időszakában vált igazán érzékelhetővé (Cserehát, Ormánság, Közép-Tiszavidék). Ugyanakkor a térben kiterjedő Budapest környéki és az északnyugat-dunántúli fejlett területek, valamint Kelet-Magyarország nagyvárosi környékeinek szigetszerű zónái alkotják a centrumtérségeket. Vizsgálataink hosszú távon azt jelzik, hogy napjainkra karakteresen különülnek el a fejlett és az elmaradott településcsoportok egymástól, amelyek a fejlettségi zónák egyre határozottabb földrajzi csoportosulását is mutatják.

Kulcsszavak: centrum-periféria, HDI, fejlettségi térszerkezet, területi különbségek

A tanulmány teljes szövege (pdf)