Tanulmányomban azt vizsgálom, miként jelenik meg a felfelé irányuló társadalmi mobilitás élménye az első generációs diplomás nők esküvőszervezési narratíváiban, valamint hogy ez a mobilitási tapasztalat milyen módon befolyásolja az esküvővel kapcsolatos döntéseiket, érzéseiket és a származási, továbbá az elért új társadalmi közeghez való viszonyulásukat. A kutatás empirikus adatait 16 félig strukturált interjú képezi, amelyek olyan erdélyi fiatal nőkkel készültek, akik amellett, hogy első generációs diplomások, az utóbbi három-négy évben házasodtak, vagy éppen a kutatás időpontjában még aktívan szervezték esküvőjüket. Az elemzésből kiderül, hogy az interjúalanyok narratíváiban a mobilis életpálya kezdeti szakaszának nehézségei és bizonytalanságai domináltak, ellentétben a várt osztályváltásra való reflexióval. Összességében tehát megállapítható, hogy a mobilitás élménye még nem elég hangsúlyos abban az élet- és pályaszakaszban, amelyben az interjúalanyok fiatal felnőtként vannak, ahhoz, hogy tudatos esküvői reprezentációt alakítsanak ki, így az osztályváltás élménye többnyire hiányzik a narratívákból. Az esküvőszervezést ehelyett a hagyományos és modern elemek közötti dilemma irányítja, ahol az új minták befogadása nagyrészt reflektálatlan és a közegváltás során szerzett tapasztalatok függvénye. Az új, középosztálybeli habitus elemei így jellemzően közvetve és reflektálatlanul jelennek meg, nem pedig tudatos státuszreprezentációként.
Kulcsszavak: társadalmi mobilitás, habitus, első generációs diplomások, esküvőszervezési narratívák
