Habár az egészségügyi nyelvi jogok kérdései kapcsán nyelvjogi aktivisták, civil értelmiségiek és politikai szereplők összefogásáról, beavatkozással kapcsolatos próbálkozásairól, máskor élénk közvitájáról olvashattunk az erdélyi sajtóban az elmúlt években (lásd például az „olaszteleki lány esetét”, illetve különféle törvénymódosításokat), egyelőre a téma nem kapott jelentős figyelmet a társadalomkutatók részéről. Jelen tanulmány az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés nyelvi akadályait vizsgálja két magyar többségű kisvárosban (Gyergyószentmiklós és Csíkszereda) és környékükön élő krónikus betegek körében. Azok a helyzetek kerülnek fókuszba, amikor a páciensek kezelésük egy részét állandó lakhelyüktől eltérő, román többségű városban lévő klinikán kapják meg. A 45 krónikus beteg személlyel készített interjú és azok elemzése során arra kerestem a választ, hogy a célpopuláció körében az ellátások igénybevétele során realizálódnak-e a nyelvi hozzáférési akadályok, és ha igen, akkor milyen formában, illetve milyen megküzdési stratégiákat aktiválnak. A kutatás eredményeiből kiderül, hogy a nyelvi akadályok nem az interjúalanyok teljes betegútja során, hanem annak második szakaszában, a szakellátás területén jelentkeznek, epizódszerűen. Két orvos- és ellátásválasztási mintázathoz kétféle döntési variáns kapcsolódott a nyelvhasználat tekintetében. A megkérdezettek túlnyomó többsége passzív szerepet tölt be a következő ellátás nyelvének megválasztása során. Az interjúalanyok – alig néhány kivétellel – beszámolnak a nyelvi akadályok kapcsán megtapasztalt, főként anyagi és lelki megterhelést okozó hátrányokról vagy diszkriminációról, ugyanakkor a megküzdési stratégiák széles tárházáról is.
Kulcsszavak: nyelvi hozzáférési akadály, kétnyelvű egészségügyi kommunikáció, hátrány, diszkrimináció, megküzdési stratégiák
