A jelen tanulmány a szocialista várostervezés 60-as években tökéletesített formáját, a mikrorajont próbálja ismertetni az olvasóval, bemutatva a mikrorajon ideológiai es térbeli modelljének kialakulását és ennek romániai adaptációit két, építészeti és várostervezési szempontból szignifikáns, különböző léptékű lakónegyeden keresztül. A mikrorajon a szocialista modernitás egyik legjobban működő propagandagépezetének tekinthető a keleti blokk országaiban, a sztálini szocialista realizmus nyomasztó konnotációitól megszabadult kommunista értékek offenzívája közepette. A szocialista mikrorajon tágabb fogalmába sűrített ideológiai apparátusnak három fő összetevője volt. Az első a mikrorajon sajátos városi konfigurációjára vonatkozott, amelyet bár Clarence Perry szomszédsági egysége ihletett, eredeti szovjet konceptként, az ideális szocialista közösség mikrokozmoszaként mutattak be. Ezért a mikrorajon körüli diskurzusban minden a kollektív életről szólt és a független létezés elutasításáról egy komplex rendszerhez való tartozás javára. Az ideológiai modell második eleme az épített tér szintjén működött azáltal, hogy a lakástípusokat az előregyártott betonelemekből készült tömbházak néhány szabványosított modelljére redukálta, amelyek azon túl, hogy a végletekig vitt gazdaságosság eredményei voltak, az egalitárius politika és a kommunizmus túlzott uniformizálási vágyát is megtestesítették. A lakhatás ideológiai áthatottságának harmadik mechanizmusa az intim családi tér szintjén működött, és mind a belső tér tervezésében, mind a családi életvitelben az újat, a szabványosítottat és a minimált hangsúlyozta. A tanulmány egy másik fontos célkitűzése a szocialista lakásépítésre jellemző, tervek és megvalósítások közötti gyakran ellentmondásos kapcsolat megvilágítása.
Kulcsszavak: mikrorajon, szocialista modernizmus, romániai lakótelepe
