Csata Zsombor és Kis Tamás e lapszámban olvasható írása az erdélyi magyarság migrációs hajlandóságát kutató méréseknek – talán túlságosan változatos módszertani megközelítéseire alapozó – eredményeit alaposan és kimerítően elemzi. Jelen tanulmány pedig egy újabb kutatás eredményeivel és következtetéseivel szeretne hozzájárulni: egyrészt az említett tanulmányban körvonalazott módszertani problémakör árnyalásával, másrészt a migrációs potenciál alakulására vonatkozó adatok közzétételével.
Habár az erdélyi magyarok Magyarország irányú migrációjának különböző vonzatait leíró és elemző irodalom egyáltalán nem mondható szegényesnek, az 1990 utáni Magyarország irányú tanulási célú migrációról viszonylag kevés írás születetett. Horváth István tanulmánya az erdélyi magyar fiatalok (egyetemi szintű) tanulási migrációjának időbeni dinamikáját, beindulásának strukturális kontextusát, illetve az ezt a mozgást generáló általánosabb társadalmi, szűkebben vett felsőoktatási intézményes környezetének (szűkebben az oktatási rendszer, a munkaerőpiac és általában a rétegződési rendszer közötti összefüggések) időbeni alakulását elemzi. A szerző szociológus, a kolozsvári egyetem Szociológia Tanszéke Magyar Tagozatának oktatója, szakterülete az etnicitás kutatása, ezen belül a kétnyelvűség vizsgálata, illetve a migrációkutatás.
A tanulmány a romániai magyarok nyelvi helyzetének, az erre a közösségre jelentős mértékben jellemző kétnyelvűségnek, egy 2004 őszén végzett, a romániai magyar népességet érintő kutatás adataira alapozó elemzése. A tanulmány jelenséget három fő dimenzió mentén írja le: (1) a román-magyar kétnyelvűség tipológiája (2) kódválasztási jellemzők, a két nyelv használatának a sajátosságai (3) a román másodnyelv használatára vonatkozó normatív környezet reprezentációi. Egyfajta összegzésként, összehasonlítva az erdélyi alrégiók népességnek a kódhasználati jellemzőit, a tanulmány a dominanciaváltás mértékének a becslésére vállalkozik.
Szerző e-mail címe: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát..
Az utóbbi két romániai népszámlálás (főleg az 1992-es) során nemegyszer hisztérikusan vetődött fel a kérdés, hogy miként kezelik a hatóságok az etnikai kategóriákat? Konkrétabban: hová sorolnak be, miként értelmeznek, statisztikailag hogyan csoportosítanak olyan regionális identitásokat, mint a székely, vagy olyan határidentitásokat, mint a csángó. A jelen összefoglaló a népszámláláskor (és nemcsak) használatos kategóriarendszer és klasszifikációs logikák kapcsán felvetődő fogalmak és elméletek koherens felleltározására tesz kísérletet. A tanulmány egy nemsokára megjelenő könyv egy fejezete.
A szerző szakterülete a kisebbségszociológia, e-mail címe: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát..
A tanulmány az erdélyi magyar kisebbségi populáció etnokulturális reprodukciós esélyeit modellezi az Életünk fordulópontjai – Erdély című, 2006-ban végzett szociológiai vizsgálat eredményeire támaszkodva. Bár az erdélyi magyarságot érintő demográfiai folyamatok fontos helyet kaptak a társadalomtudományos elemzések keretében, ezek többnyire népszámlálási adatokkal dolgoztak, és kevésbé aknázták ki az etnolingvisztikai vizsgálatokban rejlő lehetőségeket. Jelen tanulmány az erdélyi magyarság nyelvi reprodukciós esélyeinek és kockázatainak megragadására vállalkozik, az asszimilációs folyamatok korábbinál árnyaltabb leírására törekedve. A felhasznált kutatás mintavételi sajátosságainál fogva is nagyobb lehetőséget biztosít minderre: a 2500 fős erdélyi minta kiválasztásakor a kutatók nem a korábbi vizsgálatokra jellemző kategoriális etnikai identifikáció szempontjait vették figyelembe, hanem az egyének kulturális készségeit. Az adatfelvételbe így csak azok kerültek be, akik minimum a lekérdezés lebonyolításához szükséges magyar nyelvi kompetenciákkal rendelkeztek. Az elemzés elsőként a nem magyar etnikai kategóriával azonosuló, de a magyar nyelvet társalgási szinten használó (a minta 14 százalékát kitevő) népességre, illetve a magyar nyelv elsajátításának körülményeire összpontosít, majd az etnikailag vegyes házasságokból származó egyének nyelvi reprodukciós esélyeit modellezi. Az erdélyi magyarok kétnyelvűségének kérdését a szerző a nyelvváltásparadigma fogalmi apparátusával ragadja meg. A vizsgált populációra jellemző nyelvi készségek, attitűdök és nyelvhasználati gyakorlatok alapján a kétnyelvűség ötelemű tipológiáját állítja fel. A tanulmány utolsó részében a szerző a nyelvi domanciaváltás feltételeit vizsgálja, és az elemzést a családi nyelvi reprodukciós kockázatok által érintett, a magyar nemzetiségűek mintegy kb. 8 százalékát jelentő népesség szociológiai leírásával zárja. A szerző szociológus, a kolozsvári BBTE Szociológia Tanszékének docense (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).
Az alkoholfogyasztás, a modern ipari kapitalizmus és a bérmunka terjedése kontextusában a 18. századtól kezdődően fokozatosan nőtt. Ez a növekedés folytatódott Európa keleti és nyugati részében a második világháború után államszocialista rendszerbe átstrukturált országokban, így Romániában is. Jelen tanulmány az időszak alkoholpolitikai rendelkezéseiből kiindulva, az államszocialista periódus alkoholfogyasztási dinamikáját elemzi. Három periódus különíthető el: az alkohol mint stabil állami jövedék, a bővülő hozzáférés mint a jólét mutatója (növekvő fogyasztás), a harmadik a fogyasztási helyzetek behatárolásának és a fogyasztás visszafogásának a periódusa.
Kulcsszavak: társadalomtörténet, alkoholfogyasztás, életmód, kommunizmus, Románia
A dekrétgyermek kifejezés az 1966-os abortusztilalom után születettek kiemelkedően nagy lélekszámú kohorszaira vonatkozik. A tanulmány egyrészt a dekrétum demográfiai előzményeit, népességpolitikai céljait és eszköztárát, valamint annak kudarcát és következményeit tekinti át. Majd a második részben a dekrétgyermek-generáció társadalmi integrációját tekinti át a formális oktatáson keresztül a munka világába történő átmenetig. Mindezt beágyazva olyan átfogó társadalomtörténeti folyamatokba, mint a munka társadalmi szervezésének a változása az államszocializmus időszakában (az átmenet a háztáji, informális munkából a szervezeti keretekbe ágyazott bérmunkába) és a formális oktatás kiterjesztése. A statisztikai adatok feldolgozására és másodelemzésére épülő tanulmány alapvetően egy kudarctörténet, hisz a dekrétgyermekek kollektív életpályájának az alakulása egyben az államszocializmus által felvállalt gazdasági és társadalomalakítási projekt ellentmondásai súlyosbodásának a folyamata is.
Kulcsszavak: abortusztilalom, irányított termékenység, szocialista modernizáció, rendszerintegráció, romániai államszocializmus
Jelen tanulmány a romániai államszocializmus fogyasztási, pontosabban élelemellátási sajátosságait tekinti át. Kihangsúlyozva azt a sajátos kettősséget, amely az élelmiszer-termelést jellemezte. Ugyanis a racionális termelésszervezésként is meghirdetett kollektivizálással párhuzamoson jelentős mértékben fenntartottak a családi kötelékekre épülő termelésszervezési formákat. Mi több, ezt a termelésszervezési formát a nyolcvanas évek kríziskezelési folyamatában kiterjesztik a falusi térségekről városra is. A városi haszonkertek és pajták megjelenésének nemcsak a szűkülő ellátás kontextusában voltgazdasági jelentősége, hanem fontos társadalomtörténeti mozzanatként működött. Felülírta, visszafordította azokat a rendszerazonosulási folyamatokat, amelyek bizonyos formákban kezdtek körvonalazódni a konszolidált államszocializmus két jó évtizedében.
Kulcsszavak: államszocializmus, fogyasztás társadalomtörténete, városi haszonkertek, fogyasztási statisztikák