Magyarországon a vívás, különösen a kardvívás nemzeti sportnak tekinthető és a magyar nemzeti identitás szerves részét képezi. Noha Magyarország Franciaországot és Olaszországot követve a 19. század második felében úttörőként szolgált a vívás sportágának fejlesztésében, Magyarország csak a huszadik század első felében vette át a vezetést az új technikák, taktikák kidolgozásában és képzési módszerekben. Ennek eredményeként 1908 és 1964 között a magyar kardvívók uralták a nemzetközi egyéni és csapatversenyeket. Ebben az időszakban az olimpiai játékokon a kardvívás szinte minden aranyérmét a magyar sportolók nyerték. Ebben a cikkben azt fogjuk vitatni, hogy a kardvívásnak nagy szerepe volt az első világháború végén az Osztrák-Magyar Monarchia (K. és k.) részeként összeomlott magyar állam független, szuverén nemzetként való újjáépítésében. Az első világháború befejezéséhez szükséges béke feltételeit a Trianoni szerződés (1920) rögzítette, amelyet a magyarok „diktátumnak” neveznek. A vívás állami intézményesítését, akkoriban a háborúból és a párbajokból fakadó sportvívás formájában a magyar hadsereg keretében hajtották végre, a legmagasabb magyar hatóságok támogatták, és sikerült ellensúlyozni a Trianoni Szerződés hatását. A magyar állam átalakításának és a magyar identitás újjáépítésének fő hajtóerejét belső és külső tényezők befolyásolták. A belső tényezők magukba foglalják egyrészt a katonai vívással és tornászképzéssel foglalkozó intézetek felállítását a magyar hatóságok részéről a huszadik század második és harmadik évtizedében, másrészt pedig az országban a K und k-ban és a hadseregben képzett kiemelkedő vívómesterek erőfeszítéseit, mint például Borsody László. Az egyik külső tényező az első világháború alatt semleges ország, Hollandia aktív sportdiplomáciája volt, amelynek célja a magyar vívószövetség visszatérése a nemzetközi vívóhálózatokba, miután Magyarországot kizárták az első világháború utáni nemzetközi sportversenyekből, mert a központi hatalmak oldalán állt.

Kulcsszavak: Magyarország, kardvívás, Trianoni Szerződés, Borsody László, sportdiplomácia

A tanulmány teljes szövege (pdf)