Hírek

et logo 230 2



norberteliasKedves Hallgatóság!

Rendhagyó Erdélyi Társadalom lapszámot tartok a kezemben. Emellett négy fő érvet tudok felhozni.

Egyfelől. Azt is mondhatnám, hogy a 2001-ben alapított szociológiai szakfolyóirat globálissá vált, de mindenképpen és végérvényesen nemzetköziesedett. Ugyanis ennek a huszonnegyedik lapszámnak a szerkesztői mindannyian külföldiek. Hadas Miklós a budapesti Corvinus Egyetem professzora, de többek között a CEU oktatója, illetve a kaliforniai Berkeley-i University of California vendégtanára is volt. John Goodwin a Leicester-i Egyetem szociológia professzora, akárcsak ennek a lapszámnak a további szerkesztője, Jason Hughes. A negyedik társszerkesztő Plugor Réka, aki bár a kolozsvári BBTE Szociológia Tanszékének volt diákja, jelenleg a Leicester-i Egyetem tudományos munkatársa, pillanatnyilag doktori kandidátusa.

Másfelől. A tekintetben is különös a lapszám, hogy az eddigi hagyományoktól eltérően nem téma-vezérelt tanulmányokat, kutatási eredményeket tartalmaz, hanem paradigma-vezérelt szakírások vannak benne. Míg a korábbi bemutatott lapszám a nők társadalmi helyzetének különböző vetületeit tárgyalta, tehát a tanulmányokban a központi közös elem azok tematikája-kérdésköre volt, addig ebben a lapszámban a közös illeszkedési pont elméleti jellegű: a rangos szerzők (a nyolc szerző közül négy nemzetközileg is jegyzett professzor) írásainak közös pontja az alkalmazott elméleti modell - nevezetesen a Norbert Elias féle civilizációs tézis és figurációs megközelítés.

Továbbá. Abban is rendhagyó az ET 2014/2-es lapszám, hogy a tanulmányok tematikája is “kilépett” Erdélyből, a Kárpát Medencéből, illetve az “etnicitás bűvköréből-kelepcéjéből”, vagy a szűkebb értelemben vett lokalitás béklyóiból. A hat tanulmány - a figurációs paradigma téziseit alkalmazva - a terrorizmus és dzsihádizmus kérdését, a Magyarországról kivándorolt romák helyzetértelmezéseit, az amerikai bors, az indiai curry és magyar paprika szerepének az alakulását, az intimitás és erőszakkontroll kapcsolatát, valamint az elektronikus cigaretta kialakulásának fejlődéstörténetét taglalja, egy elméleti jellegű N. Elias felvetés mellett, a nemrégiben megtalált kutatási anyag mentén.

Végül, sajátos ez a lapszám talán abban is, hogy így ahogy van, az oktatásban is sikeresen alkalmazható, világos didaktikai funkciója-haszna (is) van. Nem csupán informál, mélyít, hanem a szó hagyományos értelmében tanít is. Hogy világos legyek: ha elolvassuk a szaktanulmányokat, akkor “élőben” érzékelhetjük, hogyan alkalmazható az eliasi folyamatszociológia és az egészen pontosan miben is áll. A didaktikai haszon - tanár is vagyok, ettől nem tudok eltekinteni - a tavalyi második lapszám szerkezeti felépítéséből is következik. Ez gyakorlatilag négy fő, egymáshoz szorosan és organikusan kacsolódó szerkezeti egységből áll.

A Bevezető tisztázza, hogy melyek a sarokpontjai a Norbert Elias féle folyamatszociológiának. Ez az első rész az, amit a diákok rendszerint elméleti szintézisnek neveznek: megadja a tanulmányok megértéséhez szükséges kulcsokat és kódokat: a civilizációs tézis és a folyamatszociológiai kulcsfogalmait, a társadalmi folyamatok és az egyéni szintű viselkedések szabályozásainak figurációit.

A második rész a “tulajdonképpeni ET”: szaktanulmányok képezik, a civilizációs folyamatszociológia alkalmazásai a terrorizmus, a romák, az egzotikus fűszerek, az intimitás illetve az “elektronikus cigarettázás” témaköreiben.

A harmadik rész egy eredeti szövegrészletet tartalmaz Elias egyik legérdekesebb könyvéből, a negyedik, záró rész pedig az eliasi civilizációs és figurációs paradigmában írt legfontosabb könyvek és tanulmányok lajstromát tartalmazza. Tehát - és innen ered a didaktikus funkció, ami a szerkesztők sajátos tanári habitusát tükrözi - van egy Elias folyamatszociológiáját bemutató elméleti felvezetőnk, vannak az alkalmazások, van egy eredeti szövegrész illetve ezt egészíti ki a magyar és román nyelven hozzáférhető Elias-bibliográfia. Ez egy teljesen kerek egész, akárcsak a “ tankönyvben”.

A lapszám tehát Norbert Elias-t hozza közel az olvasóhoz. De másképpen is, hálózatilag is, hiszen Michael Dunning annak az Eric Dunning-nak a fia, aki Eliasnak közvetlen munkatársa volt a Leicester-i Egyetemen. Michaelt ismerve tulajdonképpen három karnyújtásra kerültünk Eliastól, de a jelenlévő hallgatók is csak négyre…

et lapbemutato 150226

Ezzel korántsem akarom azt mondani, hogy a lapszám teljesen tökéletes. Sajnos a finanszírozási rendszer miatt - a lapot a szerkesztőbizottság “szakmai passzióból” tartja fenn, önkéntesen és bérmentve, félszabadidejében dolgozik, a nyomtatási költséget nehezen tudja megszerezni, miközben mellette tanít és kutat - a lap betűi lehetnének vastagabbak, pontosabban mindannyian örülnénk, ha a nyomtatás minősége jobb lenne. Aztán ott van a helyenként érdekes fordítás, de ez korántsem von le a tanulmányok minőségéből.

Nos, és akkor miről is olvashatunk a ? Ezt a feladatot már maguk a meghívott vendégszerkesztők elvégezték, őket idézem.

Az első tanulmány szerzője, „Terrorizmus” és „civilizáció”: a dzsihádizmus mint „decivilizációs” folyamat című írásában Elias ama fogalmi distinkciójára támaszkodik, miszerint a civilizációs szakaszokat „decivilizációs” szakaszok válthatják – vagyis kiindulópontjának tekinti azt az eliasi tételt, miszerint a civilizáció folyamata nem tekinthető lineárisnak. Michael Dunning (aki Elias egyik legközelebbi tanítványának, Eric Dunningnak a fi a) az önmagát „Iszlám Államnak” nevező „dzsihádista” csoport terjeszkedésének és viszonylagos sikerének egy sajátos aspektusát vizsgálja. Becslések szerint az Iszlám Állam mintegy kétezer harcosa olyan nyugati személy, aki azért utazott Szíriába és Irakba, hogy e dzsihádista csoport oldalán részt vegyen a harcokban. Igen összetett kérdés, hogy a viszonylagos biztonságban és erőszakmentes társadalmakban felnőtt nyugati emberek hogyan és miért jutnak oda, hogy aktívan keressék annak lehetőségét, hogy erőszakos konfl iktusokban vegyenek részt. Dunning – a „beágyazottak–kívülállók-modell” alkalmazásával – részben azokat a fi gurációs feltételeket vizsgálja, amelyek elősegítik, hogy nyugati muszlimok külföldre utazzanak a fenti céllal, részben pedig kísérletet tesz arra, hogy párhuzamot vonjon a fenti jelenség és a Németekről című Elias-könyvben leírt, Freikorps-tagok cselekedeteivel szemléltethető „brutalizációs folyamatok” között.

A válogatás következő írása Durst Judit „Félünk, hogy miattuk hazaküldenek minket is”: Elias „Beágyazottak és kívülállók” fi gurációjának különböző szintjei a Magyarországról kivándorolt romák esetében – című írása, mely szintén az eliasi „beágyazottak–kívülállók-modellen” alapul. A szerző célja, hogy segítsen megérteni a kirekesztési mechanizmusok ország-sajátosságoktól független, általános vonásait a napjainkban Magyarországról Angliába és Kanadába kivándorló roma migránsok esetében. Durst Judit amellett érvel, hogy a hatalomból totálisan kirekesztettek sokszínű csoportján belül is ugyanúgy léteznek a megkülönböztetés ama mechanizmusai, amelyeket Elias nyomán „beágyazottak és kívülállók” vagy „csoporttagok és kirekesztettek” fi gurációinak nevezhetünk. A tanulmány bemutatja, hogy az egyes roma alcsoportok egymással szemben ugyanazokat a megkülönböztetési formációkat, sőt, sokszor még erősebb, „rasszista” felhangú pejoratív kategóriákat használják, mint amit velük szemben alkalmaznak a befogadó (nemzeti vagy helyi), nem-roma társadalmak. Mindez egy olyan tudatalatti reakciónak tűnik, amelynek segítségével a beágyazottak igyekeznek megőrizni szimbolikus tőkéjüket, presztízsü- ket, mások általi elismerésüket, emberi méltóságukat és önbecsülésüket.

A harmadik tanulmány a napjainkban már önálló interdiszciplináris kutatási területként és felsőoktatási programként intézményesült Food Studies keretébe tartozik; egy olyan szakterületet képvisel tehát, amelynek megszületésében döntő szerepe volt Stephen Mennell-nek, a kései Elias egyik legjelentősebb tanítványának. Gecser Ottó „Amerikai bors, indiai curry és magyar paprika: lokális és globális fi gurációk a kulináris ízlés társadalomtörténetében” című tanulmánya a címben említett, egzotikus eredetűnek tartott alapanyagok, ételtípusok és főzési stílusok általá- nos elterjedésének fi gurációival foglalkozik, a kulturális globalizáció jellegzetes összetevőiként értelmezve azokat. A tanulmány a csípős fűszerek használatában megfi gyelhető változások elemzésén keresztül arra a kérdésre kísérel meg választ adni, hogy mi jellemezte e kulináris globalizáció korábbi formáit, illetve hogy azok miben tértek el a maitól. Gecser Ottó szerint az angol curry-kultúra az egyik első példája annak az újfajta diff úziós mintának, amelynek értelmében egy egzotikus élelmiszer úgy terjed el, hogy eközben nem szakad ki (teljesen) használatának eredeti kulturális összefüggéséből: a brit Kelet Indiai Társaság Indiában működő alkalmazottai olyan fi gurációhoz tartoztak, amelyben sajátos anglo-indiai táplálkozáskultúra jött létre, és az angliai curry-fogyasztás ehhez a magas presztízsű viszonyítási ponthoz igazodott. Ezzel szemben a magyar paprika, mely csípőssége révén az erőteljes fűszerezéstől elszokott NyugatEurópában különlegességnek számított, nem rendelkezett ilyen vonzerővel. A paprikával ízesí- tett gulyás (avagy pörkölt, ahogy nálunk a későbbiek során nevezték) ugyan sajátos ételtípussá vált mindenekelőtt Ausztriában, ám külföldi változatainak a 19. század folyamán egyre bővülő választéka autentikus (vagy ilyennek gondolt) formájától elkülönülten alakult ki.

A negyedik írás John Goodwin – Henrietta O’Connor – Plugor Réka „Ifj úság és Elias: A Fiatal Munkás projekt” című tanulmánya. A szerzők Eliasnak az ifj úságról alkotott elméleti modelljét mutatják be egy elveszettnek vélt Elias-projekt kapcsán, melyre az 1960-as évek elején került sor Leicesterben. Az interjúvázlatok és a levéltári dokumentumok föltárása lehetősé- get nyújt arra, hogy a szerzők rekonstruálják a projekt elméleti hátterét. Elias elméleti modelljének azt a részét vázolják fel, amely a sokk-hipotézisre és a gyermekeknek a felnőtt világtól való elválasztására koncentrál. Elias a projekt segítségével azt kívánta megvizsgálni, hogy a fi atalok hogyan élik meg az iskolából a munka világába történő átmenetet, továbbá hogy a fi atal munkavállalók miként sajátítják el a felnőttek viselkedési normáit.

Az ötödik tanulmány Hadas Miklós „Erőszakkontroll és intimitás. Kritikai adalékok Norbert Elias civilizációelméletéhez” című írása, melynek alapkérdése, hogy a nyugati modernitás évszá- 15 zadai során hogyan változott a személyközi erőszak jelentősége az intim szférában, és hogy e változások hogyan magyarázhatók. A szerző először arra mutat rá, hogy a történeti kriminoló- gusok a gyilkosságok alakulásának hosszú távú vizsgálata alapján szinte teljes mértékben igazolták az erőszakkontrollal kapcsolatos eliasi téziseket. Hadas – a pszichotörténelmi megközelítés szakirodalmára támaszkodva – amellett érvel, hogy a 17. századtól a családi élet centruma az atyai autoritástól az anyai gondoskodás, a kölcsönös érzelmek és a pszichológiai egymásra hangolódás felé tolódik el. Ily módon a női ágens hatalma növekszik, míg a maszkulin erőszakmonopólium kizárólagossága és magától értetődősége gyöngül. A tanulmány fő tézise, hogy a társadalom valamennyi szférájának növekvő pszichologizációja és pacifi kácója nem függetleníthető az intimszféra dzsender-rendjének radikális átalakulásától.

A hatodik írás Jason Hughes „A füst száműzése a dohányzásból: e-cigaretták, önszabályozás, társadalmi szabályozás és civilizációs folyamatok” című tanulmánya, amelyben a szerző a dohányzás „civilizálódását” és egyben az e-cigaretták növekvő népszerűségét vizsgálja Elias fogalmi apparátusa alapján Hughes azt kívánja bizonyítani, hogy az e-cigaretták növekvő népszerűsége egy olyan tágabb történelmi kontextusban érthető meg, amely egyaránt magába foglalja a dohány „higiénikussá tételét” és a füst száműzését. A szerző bemutatja a dohányzásról való leszokás céljából tervezett készülékek (nikotinpótló terápiák) és a dohányzás folytatására irányuló technológiák (elektronikus nikotinszállítási rendszerek) közötti konvergenciát. Véleménye szerint a dohányhasználat átalakulásának fő hajtóerejét elsősorban a dohány társadalmi használatának változásai, és ennek kapcsán az átalakuló társadalmi és viselkedési normák, nem pedig a növekvő egészségügyi aggodalmak képezik.

Végül, nagy örömünkre, a válogatás utolsó szövegeként közlünk egy magyar nyelven még meg nem jelent Elias-írást, a Th e Established and the Outsiders című könyv bevezető fejezetét. Címe: A beágyazottak és a kívülállók közötti viszonyok elméletének megalapozásához. A könyv, amelyet Elias tanítványával, John L. Scotsonnal közösen készített, először 1965-ben jelent meg angolul (majd franciául, japánul, portugálul, spanyolul, olaszul és hollandul is napvilágot lá- tott). Az itt közölt bevezető az 1976-ban megjelent holland kiadáshoz készült. A szerzők a Winston Parva nevű, Leicester közelében található településen élő beágyazott és kívülálló csoportok közötti feszültséget általános elméleti szintre emelik: modelljüket kiterjesztik más társadalmi csoportok – társadalmi osztályok, etnikai kisebbségek, nemek, családon belüli viszonyok – közötti folyamatosan változó fi gurációk elemzésére. Eme esetek mindegyikében a „beágyazott” csoportok úgy tekintenek önmagukra, mint olyan, „jobb” emberekből álló egységre, amely rendelkezik egyfajta csoportkarizmával. Ily módon képesek elérni, hogy a kevesebb hatalommal rendelkező „kívülállók” is úgy érezzék, hogy emberi tekintetben alacsonyabb rendűek.

Nekem terrorizmusról és az intimitás alakulásáról szóló tanulmányok tetszettek leginkább, de ahogy a hallgatóságban lévő diákokat elnézem, a dohányzás és civilizációs folyamatok közötti kapcsolatot tárgyaló Hughes írás is elég népszerűnek ígérkezik…

Mindenkinek jó olvasást kívánok, köszönöm, hogy meghallgattak!

Péter László
Elhangzott EME szervezésében, Kolozsváron, február 26-án

 


Erdélyi Társadalom, 12. évfolyam, 2. szám, 2014

forrás: http://bbteszocioblog.blogspot.ro/2015/03/elias-es-folyamatszociologia-lapbemutato.html

Aktuális szám

et2016 2

Az Erdélyi Társadalom folyóirat a következő nemzetközi adatbázisokban jegyzett:

ceeol logogesis

 proquest logodataciteIndex Copernicus

Részletes kereső

A folyóirat támogatói

communitas vizszintesPCCLogo

cluj2021yac logo horizontal gray HUNvisticlujnapocaSigla Primarie

 

 

 

„Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi al Consiliului Local Cluj-Napoca, sub egida şi pentru 
susţinerea candidaturii oraşului Cluj-Napoca la titlul de Capitală Culturală Europeană 2021”